Obama sebesült amerikai katonákat látogatott meg

A látogatást egy nappal azelőttre időzítette a Fehér Ház, hogy az elnök – magyar idő szerint szerda hajnalban – az amerikai erők iraki katonai missziójának befejezése alkalmából televíziós beszédet mond az Ovális Irodában. Kedden egyébként Obama a tervek szerint a texasi Fort Blissben megköszöni majd az amerikai fegyveres erők tagjainak a háborúban tanúsított áldozatvállalásukat. Az elnök – mint ahogy eddig is – feltehetően kerülni fogja a győzelmi bejelentéseket, s valószínűleg nem esik majd abba a hibába, mint elődje, George W. Bush, aki már másfél hónappal a háború megindítása után azt mondta a Lincoln repülőgép-hordozó fedélzetén: „küldetés teljesítve". Obama mindig szerette volna „felelősségteljesen befejezni" a háborút.

Az Amerikai Egyesült Államok, noha az iraki háborúban mindvégig magánál tartotta a stratégiai kezdeményezést és minden katonai csatát megnyert, erkölcsi és diplomáciai fronton az eltelt években több súlyos vereséget is elszenvedett.

Mint emlékezetes, a háborút kezdeményező Bush-kormányzatnak sem a támadás megindításakor, sem pedig később nem sikerült bebizonyítania, hogy Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei voltak. Irakban a beavatkozás nyomán elszabadultak a vallási és etnikai csoportok közötti indulatok, amelyeket addig a diktatúra féken tartott. Becslések szerint az országban 2003 márciusa óta 100 ezer ember vesztette életét erőszakcselekményekben: a többségük civil volt.

A mondvacsinált háborús ürügynél és az iraki polgári lakosság által elszenvedett veszteségeknél is erősebben megtépázta a szabadság és az emberi jogok nevében fellépő Amerikai Egyesült Államok tekintélyét az a botrány, amelyet a bagdadi Abu Ghraib börtönben elkövetett fogolykínzások robbantottak ki. Itt amerikaiak aláztak meg irakiakat.

Ezzel az arab világban visszavonhatatlanul megszilárdult az az amúgy is elterjedt meggyőződés, hogy Amerika nem a terrorizmus, hanem az iszlám ellen, s az olajkincs megszerzéséért indított háborút.

S a kínos leleplezések ezután is folytatódtak. Kiderült, hogy az amerikai hatóságok – hivatalos engedéllyel – kínvallatást alkalmaztak, titkos CIA-börtönöket üzemeltettek külföldön és a Kubában létesített guantánamói támaszponton vádemelés nélkül gyűjtötték össze a világszerte elfogott, terroristagyanús elemeket.

Az Amerikai Egyesült Államokban heves vitát váltott ki az úgynevezett Hazafias Törvény amely biztonsági okokra hivatkozva megengedte az állampolgárok lehallgatását, levelezésének ellenőrzését és személyes adatainak átkutatását. Kiderült, hogy az iraki háború több kényes feladatának végrehajtását a kormányzat jogi felelősséggel nem rendelkező, zsoldos vállalkozóknak szervezte ki.

A háború következtében megerősödött a nukleáris fegyverek előállítására törekvő Irán. Megnőtt Teherán befolyása Irakra, ahol Szaddám Huszein eltávolítása nyomán a szunniták helyett a síiták kerültek meghatározó pozícióba. Erősödött Szaúd-Arábia befolyása is, miközben a 2001. szeptember 11-i amerikai terrorakciók 19 elkövetője közül 11-nek a sivatagi királyság volt a hazája.

Washington immár legfeljebb középtávon remélheti, hogy az általa megteremtett iraki demokrácia megerősödik, képes lesz megvédeni magát és ideális esetben stabilizáló hatással is lesz a térségre.

Ezért a bizonytalan állapotért nagy árat fizetett Amerika: a közel-keleti országban több mint 4400 amerikai katona vesztette életét.

A Kongresszusi Kutatási Szolgálat adatai szerint az iraki jelenlét 2011 végéig 802 milliárd dollárjába kerül majd az Egyesült Államoknak. A megsebesült amerikaiak tízezreinek kiesése a gazdaságból, a kártalanítás, valamint az utókezelés Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint 3000 milliárd dollárt emészt majd fel a következő évtizedekben.

A háborús misszió lezárása után továbbra is mintegy 50 ezer amerikai katona marad Irakban. Hivatalosan kiképzési és tanácsadási céllal, de a csapategységek szervezeti felépítése nem változik, s közülük több a továbbiakban is tevőlegesen támogathatja az iraki fegyveres erők műveleteit. Csillagos-sávos lobogóval borított koporsók tehát vélhetően továbbra is érkeznek majd Irakból Amerikába.

Mint ahogy a háború, valószínűleg a béke is kiszámíthatatlan lesz az országban. Az elmúlt évszázadról készült statisztikák szerint mintegy 50 százalék a valószínűsége annak, hogy egy polgárháborús országban a fegyvernyugvás után öt éven belül újból kitör a háború.

Mindent egybevetve, az amerikaiak többsége mégis úgy érzi, hogy a dolgok végül jó irányba fordultak Irakban. A CBS News múlt héten nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 57 százaléka vélekedett úgy, hogy a háború megfelelő irányba halad. 2007 júliusában – az amerikai csapaterősítést megelőzően – még csak 22 százalék gondolkodott így.

59 százalék ugyanakkor úgy látja, hogy az Amerikai Egyesült Államok helytelenül járt el, amikor háborút kezdett Irak ellen, 72 százalék pedig azt mondta, hogy az egész nem érte meg a feláldozott életeket és milliárdokat.

Obama elnök kedd esti (magyar idő szerint szerda hajnali) televíziós beszédében vélhetően megismétli azt az ígéretét, hogy 2012. január 1-jéig az utolsó amerikai katona is elhagyja Irakot. S megerősíti, hogy az amerikai katonai és diplomáciai erőfeszítések súlypontja a még az iraki inváziót megelőzően elkezdődött, s kilenc éve tartó afganisztáni konfliktus rendezésére helyeződött át.

Szeptember elsején pedig Barack Obama a jordán király és az egyiptomi elnök társaságában vacsorán látja majd vendégül Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt és Mahmúd Abbász palesztin elnököt. Megkísérli azt, amit eddig a Fehér Ház egyetlen lakójának sem sikerült: kierőltetni azt a közel-keleti rendezést, amely egy zsidó és egy palesztin állam egymás mellett élését feltételezi.