Obama vagy McCain? – Amerikán a világ szeme

A november 4-ei amerikai elnökválasztás szokatlan lesz az ország történetében – jelentette ki April H. Foley egy pécsi konferencián. A budapesti amerikai nagykövet kiemelte: a republikánus John McCain részt vett a vietnámi háborúban, öt évet hadifogságban töltött. Amennyiben ő nyerné a választást, először lehetne női alelnöke Amerikának. A demokrata Barack Obama pedig az első afroamerikai elnöke lehetne az országnak. April H. Foley azonban arra a kérdésre nem tudott egyértelmű választ adni, hogy mennyire érett erre az ottani társadalom. Mint fogalmazott: ez fontos kérdés, de csak a voksolás után derül majd ki. A nagykövet azonban hozzátette: nagy utat tett meg az ország, amíg Barack Obama elnökjelölt lehetett.

Irak, Irán, Észak-Korea, Oroszország

April H. Foley elmondta: azért is különleges lesz a választás, mert gazdasági válság van a világban. A legutóbbi választás óta alapvetően megváltozott a gazdasági helyzet, éppen ezért jelentős szerepet kapott a kampányban. A nagykövet hangsúlyozta: a választási kampányban a biztonságpolitika is kiemelt helyen szerepelt. Ezen belül az iraki történések igen fontosak, hiszen az amerikaiak többsége szerint az ottani események kiemelt fontosságúak a terrorizmus elleni küzdelemben. A diplomata elmondta: míg korábban azt gondolták, hogy az iraki helyzetet elég Irakban kezelni, ez mostanra megváltozott: a határmenti államokkal, így például Pakisztánnal is kell valamit kezdeni. Ennek okaként – egyebek mellett – a fegyverszállítást jelölte meg.

Stílusbeli különbségek

Látható, hogy a két elnökjelölt igyekszik a kampányban karakteresen mást mondani a biztonságpolitikáról, de inkább csak stílusbeli különbözőségek vannak – mondta a honvedelem.hu-nak Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: mivel Barack Obama új kezdetet ígér, ezért szakítani akar néhány olyan biztonságpolitikai megközelítéssel, ami a Bush-kabinetet jellemezte. A mögötte állók vélhetően azt sugallják már, hogy a terrorizmus elleni harc prioritását, amit eddig látványosan kommunikáltak, érdemes visszafogni. Részben azért, mert az amerikai közvélemény egy felmérés szerint csak a 10. helyen jelölte meg a terrorizmust a bizonytalansági tényezők között. Másrészt pedig bárki legyen is az elnök, főként a gazdasági válság kezelésével foglalkozik majd.

Finomítandó politika

A tálibokat ugyanis többféle motiváció – gazdasági, hatalmi, ideológiai – jellemzi. Az al-Kaidával, a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatban állók csak a fegyveresek egy részét teszik ki. Döntő lesz, fogalmazott Tálas Péter, hogy a Karzai-kabinet ellen fegyveresen is harcolók közül kikkel lehetne megalkudni, de legalábbis hivatalos tárgyalásokat kezdeményezni. Afganisztán esetében a biztonságpolitikai szakértő megemlítette: azt a térséget sem kerüli majd el a válság, ráadásul a gazdasági fejlesztések zöme segélypolitikára épül. Ennek egy része a segélyező államok szervezeteinek finanszírozására megy el, míg jelentős részét a korrupció emészti fel. Ennek következtében éppen azokhoz nem jut el a pénz, akiknek szánták. Az utóbbi időben Washington a kábítószer-elleni fellépést is egyre jobban hangsúlyozta.

A biztonságpolitikai szakértő rámutatott: ezt vagy nem gondolta végig a kabinet, vagy ha végig is gondolta, nem vont le megfelelő következtetéseket. Afganisztán egyes területein ugyanis a kábítószertermelés az egyetlen megélhetési forrás. Ha viszont ezt elveszik az afgán parasztoktól, akkor könnyebb lesz a fegyveres ellenállásra rábírni őket az Egyesült Államokkal és a Karzai-kabinettel szemben, hiszen az ellenállók egy része megélhetési ellenálló. Éppen ezért olyan megoldást kell majd az új vezetésnek találnia, amely hosszú távon is szavatolja a térség biztonságát. Arra is gondolni kell, ha felszámolják a jelenlegi afgán termelési- és elosztási rendszert, akkor kik finanszírozzák a kábítószert. Irak esetében jobb a helyzet, és ez ad egy manőverezési lehetőséget az új elnöknek, ám bárki is lesz az, meg kell jelölnie: mikor vonulnak ki onnan az amerikai csapatok.

Eltérő érdekek

Amerika jövőbeli egyéb külpolitikáját döntően az határozza majd meg, hogy az új elnöknek milyen lesz a viszonya Európához és Oroszországhoz – mondta Tálas Péter, aki hozzátette: ebben John McCain harciasabb, Barack Obama pedig megértőbb. Ám a demokrata elnökjelölt ennek ellenére is riválisnak tekinti a két térséget, de inkább ellenfélként, semmint ellenségként kezeli. Az Oroszországgal való viszonyban Amerikának jól jött a gazdasági világválság, hiszen jelentősen visszaesett az olaj ára, s ez a döntő bevételi forrása az országnak. Amíg magasan volt az olajár, addig Oroszország gazdagabb lett, ám ne vált modernebbé. Ez utóbbi pedig fontos lenne, különösen Európa számára. Ráadásul Amerika és Európa között érdekkülönbség is van az orosz kérdésben. Ezt gazdasági okokkal magyarázta Tálas Péter, hiszen Európa tízszer akkora kereskedelmi forgalmat bonyolít le Oroszországgal, mint az Egyesült Államok.

Ugyancsak fontos kérdés lesz majd, hogy az új elnök hajlandó lesz-e lemondani a Bush-érát jellemző unilaterális megoldásokról, és visszatér-e a multilaterális gondolkodáshoz. E tekintetben szintén van különbség a két elnökjelölt politikájában, de Amerika helyzete nem engedi meg, hogy látványosan folytatható legyen a bushi külpolitika. Amerikának ugyan megmaradt a képessége és a lehetősége, hogy minden tekintetben globális nagyhatalom maradjon, ám a világ többpólusúvá lett. Regionális nagyhatalmak (Európa, Kína, Oroszország, Irán) jöttek létre, melyek ugyan globálisan nem, de a környezetükben hatékonyan tudnak bizonyos dolgokat megakadályozni. Ez arra ösztönzöheti az új vezetést, hogy tárgyaljon, és megállapodjon velük, annak érdekében, hogy egy-egy nagyhatalmi összefogás megakadályozzon.

Első az egyenlők között

Amerika a gazdasági válság ellenére is képes kitermelni az aktív külpolitikához szükséges védelmi költségvetést, ám kérdéses, hogy politikailag megéri-e – folytatta Tálas Péter. A krízis rámutatott az ország gazdaságának sebezhetőségére, és azzal is szembesülni kellett, hogy a többi gazdasági központtal – különösen azokkal, melyekkel szemben adós az Egyesült Államok – új modus vivendit kell kialakítani. A biztonságpolitikai szakértő azonban hangsúlyozta: ezt a gyengeséget nem szabad eltúlozni. Nem változott ugyanis az, hogy Washington a világban mind katonai, mind gazdasági téren megkerülhetetlen főszereplő. Ugyanis a regionális nagyhatalmak között egyetlen olyan sincs, ami a nagyhatalmiság jellemzőinek (politikai, gazdasági, technológiai, katonai) teljes vertikumát fel tudná mutatni.

Ezzel együtt a válság miatt az Egyesült Államok következő vezetése rákényszerült majd arra, hogy bizonyos kérdéseket praktikusabban oldjon meg – mondta Tálas Péter. Ennek fényében olyan típusú katonai akciókra, mint ami Irakban és Afganisztánban zajlik, nem számít a biztonságpolitikai szakértő, aki hangsúlyozta: mivel az új vezetés főként a krízis kezelésével lesz elfoglalva, kevésbé lesz aktív, és inkább törekszik majd a kompromisszumra. Mindez azonban nem jelenti, hogy Washington nemzetközi szerepének csökkenésével kellene szembenéznie az új elnöknek. A válság ugyan megmutatta Amerika gyengeségét, ám az ország még mindig első az egyenlők között – zárta le a helyzetértékelést a biztonságpolitikai szakértő.