Õrnagy kamerával

Az őrnagy fotózás iránti érdeklődése saját bevallása szerint gyermekkorában kezdődött. Igazán komollyá, mondhatni hobbiból szenvedéllyé azonban főiskolai tanulmányai befejtével vált a fényképezés. Õ a pályakezdési segélyből nem mosógépet, vagy televíziót vett, hanem megvásárolta élete első tükörreflexes fényképezőgépét. A kamerán kívül ekkoriban még semmilyen kiegészítővel nem rendelkezett, így ezt az időszakot az élvezettel végzett, de minden szakértelmet mellőző, őt magát idézve „fotózgatás" jellemezte.

A „kamerás őrnagyot" a fotózás minden ága érdekli, de legnagyobb örömét a természet fotózásában leli. Elmondása szerint az erdők, a rétek, a mezők olyan csodákat rejtenek, melyek létezését korábban csak sejtette, mára azonban képei sora bizonyítja.

A természetfotózás szépségét Forrásy Csaba természetfotós szavaival szemléltette, ami egyben ars poeticájának is tekinthető, még akkor is, ha az őrnagy úr szerényen visszautasítja a művész jelzőt.

“Várakozva ülni hajnalban egy tóparton, ahová a távoli harangszó is csak megfáradva ér el, élvezni az ébredő színek pasztellváltozásait – gyönyörűség.

Várni valahol az erdőben, hogy kibújik-e a róka kotorékjából, vagy kivált-e a szarvasbika a sűrűből – izgalom.

Megfigyelni éjjel messzi barlangok bejáratánál a denevérek ki-be repülését – titokzatosság.

Leszállni a barlangok mélyébe, ahol téli álmukat alusszák – kaland.

Mindezek megörökítése filmkockán, hogy azután újra átélhessem a színeket, a fényeket, az élményeket – természetfotózás."

A természetfotózáshoz rengeteg időt kell eltölteni a szabadban, várva a tökéletes alkalomra, várva arra a jelenetre, arra a pillanatra, amelybe a természet egésze belesűríthető. Ezt teszi Marosi János is. Mára a szakmába mélyen beleásva magát, rendszeresen vesz részt különböző szakmai fesztiválokon és találkozókon, ahol neves fotósok előadását hallgatja, folyamatosan tanul.

Ezen túl a valóságban is megpróbálja ellesni az apró trükköket, figyel a rezdülésekre e fotósok által szervezett, vezetett túrákon.
Versenyekre két alkalommal nyújtott be pályázati anyagot. 2007-ben a Magyar Turizmus Zrt. által kiírt fotópályázaton „Magyarország Nemzeti Parkjai" kategóriában „Nyugalom" című képével első helyezést ért el. Ez idáig – ezt a díjat tartja legnagyobb sikerének a fotózás terén.

Internetes portálokon működő szakmai fórumokra feltöltött fotóival több alkalommal nyerte el a „nap képe" címet.
Napjainkban kevesebb képet mutat be a közönségnek, mivel úgy érzi, még sokat kell tanulnia, hogy igazán jó fotókat tudjon készíteni. Elsősorban látásmódja, kompozíciós képességei tekintetében szeretne fejlődni, de a fotózás technikai aspektusai területén is szeretne előre lépni.
Ettől függetlenül a most nyílt kiállítás remek alkalom arra, hogy a szakmán túl, megismerje a laikusok véleményét is képeiről. Azok pedig már a kiállítás megnyitásának napján megerősíthették abban, hogy jó úton halad.

A kiállítás megnyitójában Zsiborás Róbert okl. mk. alezredes, logisztikai főnök sokak véleményét fogalmazta meg, mikor azt mondta: „Szükség van ilyen művészekre, akik a rohanó világban megmutatják nekünk, hogy milyen csoda vesz bennünket körbe. Ha csak egy pillanatra is láthatjuk, hogy a természet, ami körülvesz minket mennyire magával ragadó. És így talán a mindennapokban is megpróbálunk odafigyelni és megóvni értékeit."