„Bele kellene egyszer a biráknak ülni a mi gépeinkbe és szembetámadni egy kis köteléket, mondok 50-60 darab négymotorost! amelyből legkevesebb 360 darab gépágyú ontja szembe percenként 1200 lövéssel a halált!, akkor majd megtudnák mi is az igazi harc! Egy félperces támadásnál 24.600 darab gépágyú tölténynek repül szembe az ember! amelyet maximum egy 50 méteres kiterjedésű kötelékre céloznak!”
A fenti sorok vitéz Nemes Molnár László repülő főhadnagytól származnak, a híres 101. „Puma” Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály tagjától, aki 132 bevetésén összesen 25 légigyőzelmet aratott, és mindössze huszonhárom esztendősen halt hősi halált a túlerővel vívott harcban.
A szombathelyi születésű fiú már egészen kiskorától kezdve tudatosan készült a katonai pályára, hiszen felmenői több nemzedéken keresztül honvédként szolgálták a hazát. Sikeresen leérettségizett, majd 1939-ben vonult be a kassai Magyar Királyi „Horthy Miklós” Repülő Akadémiára, ahol 1942. június 18-án avatták hadnaggyá. Egy esztendővel később már a keleti fronton szolgált, az 5/I-es vadászosztály 1/1 századánál, ahol parancsnoka az unokabátyja, Újszászy György százados volt. Miután megkapta az átképzést a Messerschmidt típusra, augusztus 16-án megkezdte bevetéseit és rögtön a másodikon, első légigyőzelmét aratva átesett a tűzkeresztségen. Az újonc főhadnagy a kiszolgáló személyzettől elég hamar kiérdemelte az „Oroszlán” becenevet, mivel 1943. év végéig összesen nyolc ellenséges gépet lőtt le. Másik becenevét („Paszulyos”) azzal érdemelte ki, hogy miután egy bevetésből visszatérve elfogyott gépéből az üzemanyag, a reptér helyett a közeli babföldön landolt.
1944. január 8-a mind a magyar hadtörténelem, mind Molnár László repülő főhadnagy életében jelentős dátum: a második világháborúban ugyanis ő volt az egyetlen, aki egy bevetés alatt négy igazolt légi győzelmet aratott, három darab Il-2-es „Sturmovik” csatarepülőgép és egy La-5-ös Lavocskin vadászgép kiiktatásával. Néhány nappal később újabb két győzelmet aratott, így márciusban a keleti frontról úgy tért haza, hogy összesen 113 bevetésen 18 győzelemmel büszkélkedhetett. Májusban aztán megalakul a Puma vadászosztály és Molnár László főhadnagyot a 101/3. „Drótkefe” századhoz vezényelték. Az amerikai nehézbombázók és vadászrepülők elleni nyári harcban alig három hét leforgása alatt megsemmisít két P-38-as Lightning vadászgépet és összesen öt B-24-es Liberator nehézbombázót.
Utolsó bevetését augusztus 7-én repülte, tizenhét másik géppel kötelékben. Eredeti feladatuk az amerikai bombázók megsemmisítés volt, de út közben más feladatot kaptak a légiirányítástól: német „nehézvadászokat”, a háromágyús Me–109-eseket kellett biztosítaniuk és rájuk bízni az ellenséges bombázókat. Szombathely közelében találkoztak a tizenkét német vadászgéppel és mögéjük fordulva követték őket úgymond „süketen”, mert rádió-összeköttetés a két kötelék között nem volt. A németek a Balaton északnyugati partja fölé, majd a tó fölött hol Várpalota, hol Tapolca irányába repültek. A biztosító magyar vadászok kezdték elveszíteni türelmüket. A céltalan körözés, a gyorsan fogyó üzemanyag, a fölöttük elhúzó amerikai vadászgépek kondenzcsíkjai nyugtalanították őket, ráadásul olyan szűk harcrendben repültek, amelyben sem védekezni, sem támadni nem lehetett. Az egyik forduló megpecsételte sorsukat: éppen egy Mustang-kötelék irányába fordultak, anélkül, hogy látták volna az amerikai vadászgépeket. (Ha ezt nem teszik, a magyar–német kötelék ezen a bevetésen ellenséges repülőgépekkel nem is találkozott volna.)
Az ellenség meredek zuhanással, hátulról támadt a kitűnő célpontot nyújtó Me–109-esekre. A Puma-kötelék másodperceken belül széthullott: aki tudott, kifordult a támadás elől és a német kötelék védelem nélkül maradt. Molnár László főhadnagy négyszer kért parancsot, hogy szembe fordulhasson az ellenséggel, de mindig azt a választ kapta: nem Mustangokat látnak, hanem német felderítőgépeket. Végül felgyorsított és a német kötelék mellé repülve figyelmeztetni akarta őket az ellenség jelenlétére, ám gépe ekkor találatot kapott. Zuhanásban igyekezett kivonni magát a harcból, de amikor kis magasságban egyenesbe hozta a vadászt, az egyik Mustang újra tüzelni kezdett rá. Molnár László főhadnagy még el tudta hagyni a gépet, csakhogy az amerikaiak az ejtőernyőn függő, teljesen védtelen katonát lelőtték.
Holttestét napokkal később találták meg, majd 1944. augusztus 14-én temették el Sopronbánfalva katonai temetőjében. Sírját gépének légcsavarja díszíti és többek között a következő felirat: „halála napjáig hazánk első vadászrepülője volt”.
Forrás: pumaszallas.hu, arcanum.com
