„Ott szeretnék lenni, ahol szükség van rám”

A Magyar Honvédség munkahelyteremtő programja idén nyáron indult azzal a céllal, hogy a kialakult veszélyhelyzetben munka nélkül maradtakat segítse. Az MH 1. HTHE júliusban indított féléves kiképzést a speciális önkéntes tartalékosoknak az MH Hadikikötőben, majd szeptembertől az Irinyi laktanyában. A csapatból ketten is úgy döntöttek, hogy maradnak az alakulatnál és szerződéses katonaként szolgálják hazájukat.

Kisteleki Gábor közkatona különböző cégek gépésztechnikusaként dolgozott, a vírushelyzetnek köszönhető létszámcsökkentések azonban egyre szűkítették lehetőségeit. Ekkor találkozott egy internetes felületen a Magyar Honvédség videójával, amelyben munkalehetőséget kínáltak.

„Azonnal elmentem a toborzó irodába, ahol a tűzszerészeket ajánlották. Bevonulásomkor nem volt ismeretlen a közeg, hiszen sorkatonai szolgálatot is teljesítettem és a felmenőim közül is többen voltak katonák. Az elmúlt hat hónap alatt nagyon jó csapattá alakultunk, a kiképzőink a maximumot hozták ki belőlünk és a rendszeres testmozgáshoz is hozzászoktam, aminek következtében kitartóbbá váltam” – mondta el Kisteleki Gábor, aki decembertől raktárosként dolgozik az újpesti hadikikötő területén. „Úgy érzem, kezdek sínre kerülni, igyekszem megbecsülni magam és teljesíteni azt, amit elvárnak tőlem” – tette hozzá a közkatona.

Bányainé Óvári Gyöngyi korán özveggyé vált, nagyfiával él, huszonhárom évig dolgozott oktatásszervezőként és orvos írnokként. A regionális munkaügyi központ ajánlotta számára a speciális önkéntességet, így jutott el Kőbányára egy tájékoztatóra, ahol azonnal aláírta a szükséges papírokat, majd néhány hét múlva érkezett a hír, hogy az Irinyi laktanyába vonulhat.

„Amikor beléptem a kapun kicsit megnyugodtam… Ötvenévesen természetesen voltak félelmeim, de – a családi és az egzisztenciális körülményeimet számba véve - úgy gondoltam, nem lehet véletlen, hogy most itt vagyok. Elkezdtem erre az egészre kihívásként tekinteni, és már vártam a kiképzést. Amellett, hogy volt egy-két lelkileg és fizikailag nehezebb napom, fél év alatt egyszer sem éreztem, hogy feladom. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy a szakaszparancsnokunk és a kiképzőink kétszáz százalékot adtak bele, én pedig csak azt mondtam magamnak, teljesítenem kell” - mondta.

Gyöngyi Irinyi János laktanya ruharaktárában kezdte el december elején szerződéses szolgálatát. Édesanyja révén hozzá is közel áll a honvédség világa, gyermekkori kellemes élmények kötődnek hozz. „Anyagilag nagyon megterhelő időszak áll mögöttem, de hittem, hogy türelemmel, kitartással elérem a céljaimat. Fiam is büszke rám, és úgy érzem, hogy ez egy nagy lehetőség az életemben, így kihozom belőle a legtöbbet. Az álmom vált valóra. A laktanyában, a határon, a kórházakban, mindegy, ott szeretnék lenni, ahol szükség van rám“ - fogalmazott.

Szilágyi Zsolt Lajos ezredes, az alakulat parancsnoka örömmel üdvözölte az új bajtársakat a „fedélzeten”. A program és a kiképzők sikerének értékelte, hogy ketten is úgy döntöttek, szerződéses katonaként az alakulatnál kívánják folytatni szolgálatukat.