Pálffy Miklósra emlékeztek

A megemlékezésen Matyi Tibor Mihály ezredes, az MH Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezred parancsnoka és Szögedi Dezső törzszászlós, az alakulat vezénylőzászlósa helyezték el az emlékezés koszorúját a laktanya bejáratánál.

Az ünnepi beszéd kulcsgondolataként elhangzott: „Tisztelegjünk a mai napon Sándor József Péter „Alkotász” rogyasztott üvegképe előtt, amely gróf Pálffy Miklós nagyságát és emlékét őrzi. Méltán lehetünk büszkék laktanyánk névadójára, hiszen Hunyadi János után a török elleni háború legsikeresebb magyar hadvezérének tekinthetjük. Pálffy Miklós mindannyiunk számára példát mutatott hazaszeretetből, emberségből, tudásvágyból és bátorságból egyaránt.

A legenda szerint, amikor a törökök elfoglalták a győri várat és a várost, Szinán nagyvezír egy vaskakast kovácsoltatott és a következő szavakkal tűzte ki a vár falára: „Amikor ez a rézkakas kukorékolni fog, és megtelik a kakas alatti félhold, majd akkor foglalják vissza a magyarok Győrt”. Úgy mesélik: egy bátor magyar huszár az éj leple alatt felmászott a vaskakashoz és ott várakozott egészen napfelkeltéig. A hajnali derengésben trombitájával utánozta a kakaskukorékolást és mivel a felkelő nap sugaraiban a félhold teliholdként pompázott, a törökök azt hitték, hogy a jóslat beteljesedett, istenük a keresztények pártjára állt.

Valószínűleg négyszázhuszonöt évvel ezelőtt nem így történt Győr várának visszafoglalása, de az biztos, hogy a törököknek is fontos volt a város megtartása és minden erejükkel harcoltak, hiszen ez volt a kapu Nyugat-Európa felé. Mi is történt valójában? A 16. században, hazánk katonai ereje csökkent és a török seregek egyre jelentősebb győzelmeket arattak, amelyek egyike volt Győr elfoglalása. A Bécshez közel fekvő győri vár török kézre jutása súlyos veszélyt jelentett a birodalom fővárosára, hiszen a törökök innen biztosítani tudták egy esetleges Bécs elleni ostrom akadálymentes utánpótlását. Mindemellett Győr visszafoglalása is emberpróbáló feladatnak tűnt, mivel Mehmed győri beglerbég vezetése alatt megerősítették az erődítményt.

1597-ben Pálffy Miklós Tata bevételekor egy új találmányt, petárdát alkalmazott. Ez valójában egy erős robbanószerkezet volt, amit a várkapura helyezve fel lehetett robbantani, szabad utat adva az ostromlóknak a várba való bejutáshoz. 1598 februárjában Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós elérkezettnek látták az időt arra, hogy haditervet készítsenek Győr város visszaszerzésére. A Schwarzenberg tábornok vezénylete alatti négyezer német, spanyol, francia, vallon lovas és gyalogos, valamint a Pálffy vezette magyar huszárok 1598. március 29-én virradóra észrevétlenül gyülekeztek a győri vár körül. A csapatok az éj leple alatt a fehérvári kapuhoz nyomultak, amelyet az új találmánnyal berobbantottak. Schwarzenberg csapatai a felrobbantott kapun át behatolva megszállták a bástyákat. A kemény és véres kézitusában egy idő után úgy tűnt, hogy az álmukból felriadt törökök visszaverik a támadást, ám Pálffy huszárjai leszállva a lóról, élükön kapitányukkal, gyalogrohammal eldöntötték a bizonytalanná vált csata sorsát. Győr három és fél esztendő megszállás után, csekély létszámú sereg bevetésével, kevés véráldozattal, a petárda sikeres bevetésének köszönhetően felszabadult az oszmán uralom alól.

Győr felszabadítását Európa-szerte óriási fellélegzés és ünneplés követte. Bécsben, Prágában, a birodalmi városokban, Rómában és Velencében, de még a távoli Madridban is hálaadó istentiszteletekkel, körmenetekkel és valóságos örömünnepek tartásával köszöntötték a kereszténység egyik legfőbb védőgátjának a visszavételét. Az ünnepségek mellett képes tudósításokkal szolgáló röplapok százai, versek és hősi énekek tucatjai, valamint különféle emlékérmék adták hírül a csodába illő, váratlan, de bravúros katonai teljesítményt.

Ez a nap pedig igen hosszú időre emlék- és ünnepnap maradt a győri katonaság és polgárság számára. A hősköltemények Pálffyt „Magyarország megmentőjének” nevezték, s haditettét Nagy Sándor, Scipio és Hannibál katonai nagyságához mérték.