Egy fecske is csinálhat nyarat

Hogyan és milyen célkitűzések mentén született meg az intézet?

A Védelmi Innovációs Kutatóintézet Zrt. ötlete már több évvel ezelőtt felmerült, mert szükség volt egy kapocsra a Magyar Honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium képességfejlesztései, valamint a védelmi innovációs ökoszisztéma között. A kezdeteket keresve egészen 2016-ig kell visszapörgetni az idő kerekét, amikor is a kormány felismerte annak a valószínűségét, hogy konfliktusokkal terhelt idők jönnek. Erre válaszul megkezdte minden idők legnagyobb modernizációs programját, aminek keretében az úgynevezett nagyvasaknak a bevásárlása az, ami a legszembetűnőbb, és ezeket most már lehet is látni a híradásokban, illetve olyan rendezvényeken, mint pár éve Budaörsön vagy épp a Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutatón. Az eszközök beérkezése mellett a következő logikus lépés volt a védelmi ipar fejlesztése, amiben hatalmas szerep jut a Magyarországra települő nagyipari védelmi vállalatoknak, akik egyébként nagyon ritkán mozdulnak meg. Ennek a folyamatnak a legfontosabb előnye, hogy immár nem csak leveszünk valamit a polcról és megvesszük, hanem ténylegesen, hazai gyártókapacitás mellett elő is tudjuk állítani.

Mostanra értünk el ahhoz az újabb mérföldkőhöz, amikor a védelmi innovációt is fejleszteni kell. Fontos különbséget tennünk modernizáció és innováció között. A modernizáció az, amikor ténylegesen elérjük a GDP 2 százalékát és nagyméretű beszerzéseket hajtunk végre. Az innováció pedig két oldalból áll: egyrészt hogyan tudunk okosan ráfejleszteni ezekre az eszközökre, hiszen ezek most nagyon modern high-tech eszközök, de vizsgálnunk kell, hogy hogyan lehet ezeket folyamatosan szinten is tartani. A másik pedig a humán oldala, tehát hogy hogyan tudjuk ezeket az eszközöket sokkal gyorsabban alkalmazásba venni, illetve hogyan tudunk másképp harcolni velük, hiszen generációs ugrásokról beszélünk például csak egy T-72-es és egy Leopard 2A7 között. Egyikből a másikba átülni egy több generációs kihagyást jelent és ezekkel a páncélozott számítógépekkel teljesen másféle módon kell harcolni.

Ennek a mérföldkőnek a fontos lépése az, hogy megalakult ez a háttérintézmény, aminek az egyik kiemelt feladatát úgy lehet leginkább megfogalmazni, mint egyfajta tolmács szerep a Honvédelmi Minisztérium és a különböző kutatóintézetek, egyetemek, startupok, kis- és nagyvállalkozások között, akik már lehet, hogy évtizedek óta kint vannak a piacon és nagyon szívesen dolgoznának is velünk, csak eddig nem volt ismert számukra a módja. A mi feladatunk becsatornázni azt a rengeteg ötletet, fejlesztést és lehetőséget, ami akár már most is elérhető itthon.

Hozzá kell tennem, hogy a VIKI létrejöttét egy hosszas előkészítő folyamat előzte meg. Rengeteg nemzetközi példát áttekintettünk, nagyon sok emberrel beszélgettünk, tanulmányok előzték meg. Végül azonban egy ténylegesen magyar struktúrát és rendszert tudtunk létrehozni, ami véleményem szerint más lesz, mint az eddig látott nemzetközi példák.

Minden ötlet és kutatási terület érdekli önöket, vagy vannak területek, amik prioritást élveznek?

Több célcsoportról beszélhetünk. Az elsők maguk a katonák. A Magyar Honvédségben hihetetlen tudás és tapasztalat halmozódott fel. A katonák látják a problémákat és nagyon sokszor kész, megvalósítható megoldási javaslataik is vannak arra, hogy bizonyos eszközök hiányosságain hogyan lehetne javítani. Ez idáig azonban nem voltak meg azok a csatornák, amiken keresztül az ötlet eljuthatna egy prototípus megalkotásáig és az utána következő tesztelésig. A Védelmi Innovációs Kutatóintézet számára ők mindenféleképpen fontos célcsoport, szeretnénk őket megszólítani, lehetőséget biztosítani számukra arra, hogy az ötleteiket elmondhassák, akár meg is valósíthassák. Én azt gondolom, hogy ilyen termékeket már idén fogunk látni.

A második célcsoportot az úgynevezett kettős hasznosítású technológiát biztosító kis- és középvállalkozások alkotják, akik már valamit fejlesztenek mondjuk a mezőgazdaságban, vagy dróntechnológiával foglalkoznak, de nem feltétlenül tudják, hogy egyébként az ő fejlesztésük hasznos lehetne nekünk is a védelmi szektorban. Őket is szeretnénk megszólítani. Természetesen a nagyvállalatokkal is kapcsolatba lépünk. A hazai lehetőségeken túl a nemzetközi (EU-s és NATO-s) fejlesztések lehetőségeit is figyeljük, hiszen e téren az elmúlt másfél-két évben ott is óriási fejlődésnek, mérföldkőnek lehettünk a szemtanúi.

Utóbbihoz kötődik a NATO innovációs ökoszisztémájának, a DIANA-nak (Defence Innovation Accelerator for the North Atlantic) a létrejötte is (szerk.: amely igazgatótanácsának elnökhelyettesévé dr. Porkoláb Imre dandártábornokot választották meg), amely a VIKI-hez hasonló nemzeti védelmi innovációs rendszereket köti össze. Ugyanígy az Európai Védelmi Alapnál is nagyon komoly források állnak rendelkezésre, amiket védelmi célú fejlesztésekre is fel lehet használni.

Azt gondolom, hogy ezen három irány megszólítása (tehát a katonák, a hazai ökoszisztéma szereplői és a nemzetközi lehetőségek) a feladatunk. Ha fókuszterületről beszélünk, akkor természetesen be kell látni, hogy mindennel nem tudunk foglalkozni. Míg a NATO nyolc, addig az EU tizenhárom fókuszterületet határozott meg az innováció tekintetében. Ezeket alapul véve mi hármat szeretnénk előnyben részesíteni. Első a digitális katona. Az egyik legfontosabb dolog az, hogy a katonákkal kezdjük, az ő egyéni felszerelésére, fegyverzetére, optikákra, híradó rendszerre gondolok itt, de ami nagyon-nagyon fontos, hogy magával a katonával is szeretnénk foglalkozni. Nem csak az eszközök számítanak, hanem az is, hogy a katona kognitív képességeit hogyan lehet a kor színvonalára fejleszteni.

A digitális katona az első, a járműdigitalizáció pedig a második terület, ahol nem csak komplettírozásra törekszünk, tehát nem csak harckésszé akarjuk tenni a járműveinket, amiket beszerzünk, hanem autonóm rendszereket is szeretnénk fejleszteni hozzájuk. A harmadik pedig talán a legérdekesebb, ezek a felforgató technológiák, mint például a kibertér, vagy akár az űr, ami szintén rendkívül hangsúlyossá válik. De a big data, azaz az adatalapú fejlesztések is nagyon fontosak, például egy jármű esetében a különböző karbantartási folyamatokat digitalizáltan előre jelezni csak azáltal, hogy folyamatosan naprakész információkat nyerünk ki a technikai eszköz számítógépes rendszeréből.

Hadd ragadjak ki az előző válasz elejéből egy gondolatot: a katonák ötleteit és innovatív gondolatait felidézve. Ezt érthetjük úgy, hogy akár a legapróbb ötletekre, kiegészítésekre, finomhangolásokra is nyitott az intézet? Sok évvel ezelőttről van egy emlékképem egy katonáról, aki házilag készített toldalékkal látta el az AK-63D gépkarabélyának felhúzókarját, hogy kesztyűben is könnyedén működtethesse a fegyverét. Akár ilyen újításokra is vevők?

Mindenképpen. A katonák esetében pontosan az ő szolgálatukból eredő tapasztalatokra, ötletekre vagyunk kíváncsiak. Szemléltetésképpen mondok egy történetet. A második világháború idején egy Robert Gilbert nevű amerikai úriember rájött arra, hogy a vadászgép lelke a pilóta és az a pilótaülés, ahonnan a gép kezelőszerveit el kell érni, ahonnan ki kell látnia a hajózónak. Légiharcban nagyon nem mindegy, hogy ezeket miként, mennyire éri el a pilóta. A gépeket akkoriban az átlagos pilótákra tervezték és gyártották. Gilbert több, mint 4000 pilótát vizsgált meg, ami során kiderült, hogy közülük egy se felelt meg annak az átlagnak, ami idea alapján a kabint berendezték. Az eredmény ismeretében létrehoztak egy olyan ülést, amit korlátozottan ugyan, de mégis a pilóta a saját preferenciáihoz tudott állítani. A légiharcok eredményei azonnal javulni kezdtek. Piciben kell gondolkozni és ezeket az aprónak tűnő dolgokat pontosan a végfelhasználók, a katonák látják, ők tudják, hogy mire van szükségük. Nem véletlen, hogy a VIKI készülő logójában is helyet kapott egy fecske motívuma, mert hisszük, hogy egy fecske is csinálhat nyarat.

Ehhez azonban szükség van a rendszer bátorító hozzáállására is.

Igen, ez nagyon fontos. A szemléletmódváltás tekintetében két dolgot ki kell emelni. Az egyik, hogy az innovációban a bukást nem szabad kudarcként megélni. Minden innovációs folyamatban kódolva van az, hogy lesznek bukások, ahogy az is, hogy lesznek sikerek is. Másik pedig, hogy mindez a folyamat ne egy úri huncutságnak tűnjön. Az innovációt, mint stratégiai eszköz minden szinten támogatni kell. Értem ezalatt azt, hogy a parancsnokoknak és az alárendelt vezetőknek is be kell látniuk, amikor valaki egy ilyen ötleten, projekten dolgozik, az nem az egyéb feladatait próbálja megúszni, hanem tényleg nagyon komolyan tesz annak érdekében, hogy a haderőnk még ütőképesebb, agilisabb és jobban felszerelt legyen. Sokszor tényleg ezek az apró, pici dolgok tudnak segíteni.

Ennek a bátorításnak azonban lehet egy olyan hátulütője is, hogy olyan ötletek is záporoznak majd, amik valójában nem viszik előre a haderőt. A fejlesztésre szánt kapacitás védelme érdekében szükséges lehet az előszűrés.

Igen. Pont ezért a kutatóintézet elsősorban profi civileket fog alkalmazni, akik rendelkeznek azzal a fajta szaktudással, ami az ötletek szűréséhez, elbírálásához szükséges. Nyilvánvalóan azokat az elgondolásokat fogjuk támogatni, amelyek nagyobb valószínűséggel valósíthatók meg és valóban többet, jobbat jelentenek a haderő számára. Mindemellett azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy ne bátortalanodjanak el. Jelentkezzenek az ötletversenyekre! Nagyon bízom benne, hogy valóban záporozni fognak az ötletek.

Az eddigiekben beszélt folyamat hogyan néz ki a gyakorlatban? Sok projekt párhuzamos haladása?

Látni kell, hogy főleg a digitális technológiákban, mint például a mesterséges intelligencia, hat hetente jön egy olyan új dolog, ami gyakorlatilag újraírja azt, amit eddig tudtunk róla. Ezért az innováció egy véget nem érő folyamat. A katonák által jól ismert és megszokott lineáris tervezési folyamattal ellentétben ez egy kicsit szövevényes, de jól strukturált folyamat, amiben nagyon sok a visszacsatolás.

Tehát például, ha egy fejlesztés zsákutcába fut, abból rengeteg ötletet vissza lehet vezetni az elejére, hiszen tanulunk is a folyamatból, és úgy tudunk nekiindulni megint mondjuk a következő iterációban, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel már nem fogunk ugyanabba a zsákutcába belefutni. Ez az egyik része; a másik része pedig, hogy óriási nyitottságra van szükség. Mindenféleképpen össze kell kötni a fejlesztőt a végfelhasználóval. Sajnos túl sok olyan fejlesztést láttam, ahol légüres térben zajlott a fejlesztés, technológiai specifikációk alapján, és a végeredmény az nem feltétlenül volt olyan, amivel harcolni lehet. Ha folyamatos kommunikáció van a végfelhasználó és a fejlesztő között, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel egy olyan termék születik majd, ami a katonáknak a harcképességét nagyobb mértékben tudja növelni.

Azt is gondolom, hogy érdemes a civil és a katonai fejlesztőket valamilyen módon keverni, és hibrid csoportokat összerakni már az ötletelés fázisában is, de később a megvalósításban is. Sokszor azt látom, hogy pont az a 20-25 évnyi tapasztalat, ami megvan egy katona hadmérnök fejében, egyben gátat is szab neki, valamennyire dobozba zárja a gondolkodását. Az ilyen tekintetben kívülálló meg nagy eséllyel olyan ötlettel rukkol elő, ami pedig teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat.

Említettük már a DIANA ernyőszervezetét, ami azt engedi feltételezni, hogy bőven van külföldi példa az innovációban érdekelt intézmények működésére. Ezekből meríthet példát a VIKI, vagy pedig teljesen saját, magyar utat kell bejárnia?

Magyar utat kell kijárnunk, hiszen Magyarországon vagyunk, és a nemzeti érdeket kell elsősorban képviselnünk, illetve bizonyos területeken olyan képességeket kell kifejleszteni, mint a védelmi iparban is, ahol az ellátásbiztonságot tudjuk támogatni. De ezt nem tudjuk légüres térben csinálni, hiszen mi nem egy sziget vagyunk a Csendes-óceán közepén, hanem Európa szívében élünk. Úgyhogy mindenféleképpen támaszkodnunk kell a különböző hálózatokra, hiszen ez fogja megadni azt a fajta kitekintést, löketet, amivel egyébként a magyar nemzeti érdeket igazán hatékonyan tudjuk képviselni.

A DIANA rendszere egyébként nagyon érdekes, alulról felfelé építkező folyamat, ugyanis nincs központi feladatszabás, hogy mely nemzetnek mivel kell foglalkoznia, hanem a szervezet elnöksége mindössze stratégiai irányokat jelöl ki, amelyekre az egyes nemzetek – így Magyarország a VIKI-n keresztül – jelentkezhetnek. Hazánkra vetítve ez azt jelenti, hogy a Védelmi Innovációs Kutatóintézet ezen stratégiai irányoknak megfelelően választja ki a jelentkezőket, akik aztán csatlakozhatnak a nemzetközi kihíváshoz. Itt érdemes megemlíteni az akkreditált tesztközpontunkat is a ZalaZONE-ban, amely nagyban hozzájárul majd az elképzelések gyakorlati vizsgálatához.

Laikusan úgy tűnik, mintha a DIANA hasonlóan működne, mint maga a NATO. Van benne igazság? A DIANA is meghatároz időszakosan innovációs spektrumokat, mint ahogy a szövetség nevezi meg a fenyegetettségi irányokat?

Igen, évente meg fogja határozni azokat a kihívásokat, amikben a tényleges kiírások megtörténnek, de ettől függetlenül bárki bármit fejleszthet. Például az is lehetséges, hogyha mondjuk egy csapatot nem választ ki a NATO, de nemzeti szempontból mi úgy gondoljuk, hogy az mégis hasznos lehet, akkor ez a csapat ugyanúgy folyamatosan fejleszthet a tesztközpontban. Ez egy nemzeti döntés, onnantól kezdve akkor az nem a NATO rendszerében rögzítik, hanem a nemzeti innovációs rendszerben halad tovább.

Kötelező elvárások nincsenek, de a GDP két százalékához hasonló innovációs ötletkvóta van?

Egyelőre ezt nem tudjuk még megfogalmazni, hiszen a DIANA nagyon friss szervezet, idén nyáron fogja elérni a kezdeti műveleti képességet a vilniusi NATO csúcstalálkozón és 2025-re tervezzük a végleges, tehát a teljes műveleti készenlétet elérni. Biztos vagyok benne, hogy amikor már néhány éve üzemelni fog, akkor meg tudunk fogalmazni ilyen téren is irányokat, de én azt mondanám, hogy kvóta nincs, nem is lesz, hanem inkább a nemzetek látni fogják, hogy hogyan teljesítenek egymáshoz képest.

Visszatérve a hazai vizekre, beszéltünk már a katonák megszólításáról és bátorításáról, de még nem esett szó a magyar kis- és nagyvállalatokról. Hadd idézzem ide a MAJNE szóképet, avagy a mi a jó nekem ebben? kérdését. A vállalkozásoknak miért éri meg a közös munka?

A haderőre nem csak úgy kell tekinteni, mint egy különálló fejlesztési irányra, hanem egy olyan plusz lehetőségre, ami kiegészíti a már meglévő – nem védelmi irányzatú – fejlesztések felhasználói környezetét. Tehát hogyha én eddig permetező drónokkal foglalkoztam, és kiderül, hogy ez az eszköz alkalmas egy vegyvédelmi támadást követő mentesítésre is és ezt a változatot mondjuk egy húsz százalékos ráfordítással elérhetem, akkor az egy kis ráfordítással elérhető plusz bevételi forrás lehet. Önmagában erre különálló üzleti tervet nem biztos, hogy lehet írni, de egy magasabb technológiai színvonalra, vagy egy komolyabb érettségi fokra juthat, ha ebbe az irányba is kitekint.

Az ilyen törekvések finanszírozásában nyilván mi is jelen leszünk és egyébként befektetünk olyan technológiába is, aminek gazdasági szempontból nem biztos, hogy látjuk a megtérülését, de nemzetbiztonsági szempontból szükség van rá, és innentől kezdve ez a cég fejlődését szolgálja. Ez is lehet egy indok, amiért érdemes a sereggel együtt dolgozni. A másik indok az az, hogy azért itt mégiscsak egy több tízezer fős haderőről van szó. Tehát hogyha például egy olyan, bioszenzor technológiát hozunk be, mondjuk egy okosruhában, amit több száz vagy akár több ezer emberen meg akarunk tesztelni, akkor egy olyan bázist tud biztosítani a haderő, ami a fejlesztő cégek számára nagyon leegyszerűsíti a folyamatot. A harmadik pedig, hogy többfajta validációs és tesztközpontot fogunk felépíteni. Egy magasabb technológiai színvonalon lévő termék számára szintén óriási költségmegtakarítást jelenthet.

Nem utolsó sorban pedig én úgy gondolom, hogy az sem lebecsülendő, hogy azért valahol mégiscsak a hazát szolgáljuk. Tehát egy olyan ügyhöz tudnak kapcsolódni, ami szerintem a hazai cégek számára szintén nagyon fontos tud lenni, ami mondjuk anyagiakban nem mérhető, de az erkölcsi értéke az, hogy a munkavállalók tudják, hogy az ő munkájuknak a hozzáadott értéke gyakorlatilag valamilyen szinten, de a haza védelmét is szolgálja. Szerintem ez szintén egy nagyon komoly indok tud lenni azért, hogy miért jó a sereggel közösen fejleszteni.

Előfordulhat, hogy kialakul egy olyan gazdasági környezet, amiben presztízst jelent a tárcával vagy épp a hadsereggel együttműködni? Hiszen egy cég működésére nézve akár garanciát is jelenthet, ha a honvédség mögé áll és bizalmat szavaz neki.

Ez külföldön már most így van. Ráadásul abban a pillanatban, hogy alkalmazásba vettünk egy technológiát, és az megjelenik a Magyar Honvédségnél, onnantól kezdve a fejlesztését exportálni is tudja az adott cég. El tud menni mindenféle nemzetközi védelmi ipari kiállításokra, ahol egy óriási piac nyílik meg számára, de ennek az első lépése az az, hogy a haderő ezt a terméket ténylegesen rendszeresítse.

Külföldön nagyon sok vállalkozás nagyon komolyan keresi azt a képzeletbeli pecsétet, amit a haderő képvisel, hiszen a következő befektetésnél egy ilyen referencia nagyon megdobja a cég értékét. Arról nem is beszélve, hogy az együttműködés következő lépése a technologizálás, vagyis a nagy darabszámban történő előállítás biztosítása, amihez megint csak nagyon komoly minőségbiztosítási folyamatokon kell keresztül mennie a vállalatnak. És mi ebben is segítséget fogunk nyújtani. Akiknek pedig megvannak az ehhez szükséges tanúsítványai, azok megint csak sokkal többet érnek a nemzetközi piacon.

Megszületett a kutatóintézet. Hogyan tovább? Mik a közeljövő célkitűzései?

Már megkezdtük az Európai Uniós pályázatok és a konzorciumok előkészítését. Különböző cégekkel is felvettük már a kapcsolatot, hogy ismertethessük velük az Európai Védelmi Alap pályázatainak részvételi feltételeit. Reményeink szerint minél többen csatlakoznak majd ehhez a konzorciumhoz. Emellett a VIKI már elkezdett bedolgozni a NATO DIANA tevékenységébe is. Hamarosan kiírnak egy olyan felhívást, amire jelentkezni lehet majd itthon is. Most kezdtünk el tárgyalni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel és a Magyar Honvédség oktatásban illetékes szervezeti egységeivel/munkatársaival is különböző oktatási módszertanokról annak érdekében, hogy hogyan tudunk egy innovációs oktatási portfóliót még az idén bevezetni pontosan azért, hogy minél több emberhez eljussanak ezek a lehetőségek.

Hol ér össze a VIKI és az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt.?

A VIKI feladata, hogy egy terméket eljuttasson a technologizálás előtti fázisig. Onnantól kezdve, hogy tömeges előállításra és gyártókapacitásra van szükség, csatlakozik az N7 Holding Zrt. Tehát azokat a termékeket, amikre nagy mennyiségben van szükség a haderőben, és már túl vagyunk a prototípusok fázisán, átadjuk az N7 szakemberei számára, akik kidolgozzák a tömeggyártás lehetőségét.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is rendszeresen hangsúlyozza az innováció fontosságát. Feltételezem, ez a fajta támogatottság az önök munkájában is megmutatkozik.

Miniszter úr a kezdetektől fogva támogatta ennek a kutatóintézetnek a létrejövetelét. Nyilván ő piacról érkezett, tehát pontosan tisztában van az innovációnak a szerepével, és azzal, hogy mire képes egy hálózat, és hogyan lehet a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédséget segíteni egy összekötő kapocs beiktatásával.

A VIKI azért is nagyon fontos intézmény, mert tényleg stratégiai szinten tudja élénkíteni a gazdaságot, olyan eszközöket tud fejleszteni a katonák számára, amikről korábban talán álmodni sem mertek volna. Az sem lebecsülendő, hogy támogatja a stratégiai elrettentést. Hogyha például valami olyan technológiába fogunk, ami tényleg olyan szinten növeli a haderőnek a harcképességét, amire mindenki felkapja a fejét, - és erre én úgy gondolom, hogy lesznek majd példák a közeljövőben - , akkor azokkal stratégiai meglepetéseket lehet okozni.