Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Palotaőr és természetfotós

Szöveg: Petróczy Levente | Fotó: Rácz Tünde |  2023. április 26. 12:07

„Mesék a csendben” címmel nyílt természetfotó-kiállítás az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (MH BHD) könyvtárában április 25-én, kedden. Lövei Tamás őrvezető kiállítását Kiss Ferenc ezredes, az alakulat törzsfőnöke nyitotta meg.

„Fontos, hogy néha megálljunk szolgálati feladataink közben és nézzük meg azokat a tevékenységi irányokat, amelyeket bajtársaink hajtanak végre szabadidejükben. Környezetünkben folyamatosan keressük azokat a katonákat, akik a katonai szolgálaton túlmutató tevékenységeket is folytatnak, amitől a világ több lesz” – fogalmazott Kiss Ferenc ezredes. Hozzátette, a természetfotózás olyan terület, amely odaadást, türelmet és szakértelmet igényel. A fotósnak el kell érnie, hogy az ember a képet nézve, az állaton kívül egyéb jelentést is találjon, és elgondolkodjon felbukkanó érzelmeiről.

Lövei Tamás őrvezető, az MH BHD 32. Testőrezred Gyalogos Testőrség palotaőre kalandos utat járt be, fiatal korában még nem gondolta, hogy a honvédségben fog szolgálni és szabadidejét a természetfotózás fogja kitölteni. Életéről, a kiállított képekről az őrvezetővel Tósoki Anikó könyvtáros beszélgetett. Megtudtuk, hogy a palotaőri szolgálat előtt Lövei Tamás artista volt, de a folyton változó vándor életből elege lett. Egy lelkes toborzó katonának köszönhető, hogy most palotaőrként szolgál, ugyanis néhány éve önkéntes szolgálatra jelentkező édesapját elkísérte egy toborzóirodába. A lelkes toborzótiszt nemcsak az édesapja szerződésével törődött, hanem rákérdezett az őrvezető foglalkozására, majd közösen arra jutottak, hogy ilyen képesítéssel akár palotaőr is lehetne. Néhány héttel ezután már az alapkiképzést teljesítette, 2021 óta pedig palotaőri szolgálatot teljesít.

RT1_6334

„Az artistaéletben és a természetfotózásban sok közös pont van, hiszen mindkettő megköveteli a szabályszerűséget” – vélekedett Tósoki Anikó. Lövei őrvezető válaszul elmondta: „egyik kedvenc képemet édesapám tanyájától nem messze fotóztam. Gyakorlatilag heteket töltöttem ezzel a fotóval, hiszen a lényeg az volt, hogy az őzet a domb tetején, napkeltekor tudjam lefotózni.” Amellett, hogy a képeken csak vadállatok szerepelnek, mindegyik fotónak megvan a maga háttértörténete. Sokszor azt gondolhatja a néző, csupán a szerencsén múlik egy-egy remek pillanat megörökítése, de valójában hosszú előkészület és képzés előzi meg a helyszíni munkát. Az őrvezető azt is elmondta: a helyismeret, a vadállatok szokásai, az álcázás, mind szükséges ahhoz, hogy valaki jó természetfotóssá váljon.

Címkékkiállítás