Papesz show a medencében

De ha már ott van, megpróbálja elkerülni az unalmat, és letottyan a hihetetlenül kemény és kényelmetlen lelátó deszkára. A medencében lelkekesen melegít a Galatasaray és a Crevzna Zvezda. Rajtuk és a Honvédon kívül a horvát Sibenik, a német Duisburg és az orosz Volgográg küzd az első két helyért, azaz azért, hogy bekerüljön az Euroligába, vagyis a kontinens 16 legjobbja közé.

Galata-Crvezna, mekkora meccs lehetne fociban. Na de pólóban?

A török vízilabda nagyjából olyan szinten van, mint a magyarországi janicsárképzés. Állítólag a legjobb eredményük eddig az volt, hogy a válogatott idei első edzésén csak a keret felét kellett újraéleszteni ötven méter úszás után. Ezzel szemben a szerbek félelmetes. Mindegyikük kétméteres, hetven kiló izommal, és testenként 40 kőkemény bütyökkel. No meg a harcias tekintet… Előre sajnálom a félholdasokat.

A félidőben azután Galata-Crvezna 6-2. Igen, a törököknek. A rejtvény nem megfejthetetlen. Nem pólózni tanultak meg, hanem igazolni. A Galata játékosainak nevei szinte kivétel nélkül ics-re végződnek. Van vagy tíz szerb játékosuk, egy magyar, meg két-három aranyos kedves tejcsoki török srác, akik szorgalmasan hordják az üdítőt a vendég sztároknak. A török szerbek ezúttal jobbak, a szerb-szerbeknél, a vége 8-4. A Vörös Csillag (ezt jelenti magyarul a Crvezna Zvezda) lehanyatlott, ragyog a félhold.

Klasszisokhoz méltó kezdés

A tudósító nagyot nyújtózik, vége az első felvonásnak a sportszínházban, jöhet a következő, az igazi. A medencébe egyszerre zuhan be a két gárda. Egyik oldalon olimpiai, a másikon világbajnokok. Előbbiek a Honvéd, utóbbiak a Sibenik játékosai. Forr a víz a bemelegítésnél. Van abban valami félelmetes, amikor egyszerre 30 torpedóerejű kar roncsolja a vízfelszínt. A parton lányok nézelődnek. Többségük nem is csinál titkot abból, hogy a sportból elsősorban azok a görög szobrokra emlékeztető úszósapkás valakik érdeklik őket, akik időnként fürdőgatyáig emelik ki nedves testüket a vízből. Bizony, a pólóért mindkét nem rajonghat, ki ezért, ki azért.
Mi most maradjunk az azértnál. A Sibenik remek csapat, sőt kiváló. Tavaly ezüstérmes lett a LEN Kupában. Ennek értéke közelíti az Euroliga helyezésekét. Az önbizalmukkal sincs gond, a bemutatásnál mosolyognak. A tudósító megdörgöli izzadt kezét: nehéz meccs lesz.
Azután harsan a síp, és elindulnak a fiúk a labdáért. A mieink villámembere Székely Bulcsú. A népszerű Csucsu még mindig csak 31 éves, de már évek óta a nagy öregek közé sorolják. Nem véletlen, már hét esztendeje (hogy telik az idő), hogy olimpiai bajnok lett Ausztráliában. A labdát mindenesetre simán elhozza, és fél perc múlva már őrjönghetnek is a Honvéd szurkolók. Kiss Gergő emelkedik ki a vízből olyan fél méterre, hogy az alapvonal tájékáról varázsolja középre a labdát. Bárány a kapu előtt arra sem veszi a fáradtságot, hogy megszelidítse azt, kapásból vágja a hálóba. 1-0 a mieinknek.

A show folytatódik

A tudósító mellett két néző fogad, hogy betalál-e a legkisebb Szívós (apja és nagyapja is olimpiai bajnok) a félpályáról.
Remekül megy a játék a csapatnak, ráadásul a játékvezetők sincsenek ellenük. Ez nem is nagyon tetszik a vendégcsapat tízfős szurkolótáborának. Különösen egy szöszi, szemüveges, ötvenkilós leányka heves. Ugrál, dühödten veri a térdét és kacskaringós horvát körmondatokban intéz szózatot a játékvezetőkhöz. A tudósító ugyan meglehetősen hiányosan beszéli a szláv eredetű nyelveket, de azt sejti, hogy az említettek felmenőivel vannak problémái a szöszi szurkolónak.
A horvátok közben kedélyes lövészünnepséget rendeznek, mindenhonnan lőnek, a magyar kapuban viszont Gergely röpköd.

Csaknem 13 percig nem kap gólt Ez nagyjából olyan ritka, mint a busójárás Jászberényben. A félidő 7-1. Mindenki azt hiszi, hogy ezt 1 hét alatt sem heverik ki a vendégek…

Ajaj…

A szünetben a helyi műsorközlő, Maros József megsúgja, hogy az egyik játékvezető otthon feledte a ruháit, így a pesten kellett vásárolnia nadrágot, mezt sőt sípot is. Végülis tudunk olyan katonáról, aki elfeledte magával vinni a csatába a puskát…
Van idő mindezt végigbeszélni, mert a pólósuli folytatódik. Alig telik el pár perc a harmadik negyedből, s már 9-3 ide. Azután 10-5. A horvát mester, aki korábban csendes beletörődéssel figyelte csapata vergődését, most kis híján orrba csapja egyik – vízből kikászálódó – játékosát. Talán csak az tartja vissza, hogy a srác két fejjel magasabb nála…
A dühroham mindenesetre eredményes. A Sibenik játékosai rájönnek, hogy nem szombat esti sörmeccsen vannak, hanem Euroliga selejtezőn. Miközben a mieink percenként forgácsolják a kapufát a labdával, ők elkezdik lődözni a gólokat. Rövid idő alatt feljönnek két gólra. 10-8, és ők támadnak. Ha ezt is belövik, akkor…

De nem lövik be. A másik oldalon viszont Molnár Tamás unja meg a többiek percek óta tartó gólképtelenségét. A népszerű Papesz otthagyja a centerposztot, kiúszik a mezőnybe, és 9 méterről akkorát lő, hogy a horvát kapus a fejét sem tudja fordítani a labda után. A csapat megkönnyebbül, olyannyira, hogy védekezni is elfelejt, s két perccel a vége előtt 11-10. Pontosabban, csak 11-10. Mi jöhet még, mínusz 7-ről fordít a Sibenik? Nem. Dr. Molnár Tamás ugyanis úgy dönt, hogy nem azért nyert (eddig) két olimpiát, hogy most hagyja a horvátokat örülni. A meccs utolsó két percében még kettőt hint, így 13-10-re győz a Honvéd.

Epilógus

A helyi műsorközlő hangja még remeg, a tudósító még izzadt homlokát törölgeti, a labdaszedő gyerekek még mindig remegő kézzel simogatják a lasztikat A horvátok vezérdrukkere, az ötvenkilós szöszi pedig egyre csendesebben szidja a bírókat. Majd legyint és elindul kifelé.
Amilyen unalmas, és egyoldalú volt az eleje, olyan izgalmas lett a vége. A néző, aki korábban még arra fogadott, hogy Szívós a félpályáról is betalál majd, csak annyit mond: azt hiszem erre a nagy ijedtségre jár egy sör. Drukkertársa egyetértően dörmögi: jár bizony, megint jól ránk ijesztettek ezek a srácok. Komolyan mondom, egyszer infarktust kapok miattuk. Morognak, de azért mindkettejüknek csillog a szeme. Pedig még meg sem itták a sört.