Pokol: vérfagyasztó kínzások Mianmarban

A vallatók addig rugdosták Thet Ú fejét, amíg el nem ájult. Beteg lábát megbilincselték, és behajították egy szűk sötét cellába. Életének következő 12 évét a mianmari katonai rezsim börtönébe töltötte.
Ú szerint a hosszú évek alatt nemigen változtak a módszerek.

“Úgy bánnak az emberekkel, mint az állatokkal" – mondta a 46 éves férfi, egyike annak a néhány tucat volt politikai fogolynak, akik a szomszédos Thaiföldre menekültek. Szorongva gondol arra, mi várhat hazájában a szeptemberi tüntetések során elhurcolt ezrekre.
A junta brutálisan leverte a demokráciapárti erők évtizedek óta legnagyobb megmozdulását. A katonák sortüzekkel oszlatták a fegyvertelen tömeget, hivatalos források szerint legalább tízen meghaltak, 2100 személyt őrizetbe vettek. Közülük hétszázat már elengedtek – jelentette be a kormány. Diplomaták és emigránsok szerint valószínűleg sokkal többen haltak meg az összecsapásokban, az elhurcoltak száma pedig elérheti a hatezret. Köztük van több száz buddhista szerzetes, akik vezették a tüntetéseket.

Az egykori politikai foglyokat borzalommal töltik el a tévében közvetített felvételek arról, ahogy a pribékek véresre verik a diákokat és szerzeteseket, és feltuszkolják őket a rendőrségi teherautókra. “Nagyon aggódom értük" – mondta Thet Ú.
Szemtanúk szerint az őrizetbe vett tüntetőket a hírhedt ranguni Insein börtönbe hurcolták. Amikor már túl nagy volt a zsúfoltság, sokakat egy használaton kívüli lóversenypályára vittek kihallgatásra.
A katonai kormányzat több ízben tagadta, hogy kínozták volna a foglyokat, és a legtöbb időközben szabadon engedett ellenzéki annyira retteg a megtorlástól, hogy nem mer nyilvánosan beszélni börtönélményeiről. Egy tüntető azonban, aki öt napig volt a junta fogságában, elmondta, hogy nem beszélhetett családjával, alig kapott enni és rendes fekhely sem volt a börtönben.
Thet Ú a testőre volt Aung Szan Szú Kjinek, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elnökének egészen 1989-ig, amikor az ellenzéki vezetőt házi őrizetbe helyezték.

Az NLD egy évvel később elsöprő győzelmet aratott az országos választáson, de a junta nem ismerte el az eredményt, és nekiállt felszámolni a párt bázisát.
Út már az első kihallgatáson annyira megkínozták a katonai rezsim részeg tisztjei, hogy azóta sem hall rendesen. Beszámolója bekerült a politikai foglyok szövetségének (AAPP) adatbázisába. A szervezetet mintegy száz volt politikai fogoly alapította, akik gyűjtik a kínzások bizonyítékait, például listákat állítanak össze a helyszínekről, a kihallgatótisztekről és a börtönőrökről. A kegyetlenkedések dokumentumait abban a reményben gyűjtik, hogy egy napon majd nemzetközi bíróság előtt felelnek bűneikért a junta vezetői.
A fogolykínzásokról szóló első jelentésük szerint a mianmari börtönökben mindennaposnak számít a homoszexuális nemi erőszak, kedvelt módszer az elektrosokk a genitáliákon keresztül, a vízbelógatásos fojtogatás, a bőrégetés forró viasszal, és az sem ritka, hogy órákra vizelettel és ürülékkel teli kádba állítják a foglyokat.

Mjo Mjint hosszú évekig szolgált a burmai seregben. Fél lábát, fél karját és fél szemét áldozta a juntáért, majd leszerelt és csatlakozott a demokratikus mozgalomhoz. 1989-ben letartóztatták. A börtönben gyakran órákig lógatták fejjel lefelé meztelenül, és mindig fellocsolták, amikor elájult. Máskor állnia kellett, zsákot húztak a fejére, s kirúgták a mankóját, mire elesett, és amikor feltápászkodott, kezdődött az egész elölröl. “Még mindig rémálmaim vannak" – mondta a 45 éves férfi.
Ú Tezanija buddhista szerzetes 1988-ban került börtönbe. Nyolc évig raboskodott. Az első kihallgatáson puskatussal ütlegelték, utána egy hónapra sötétzárkába került. “Az egész padlót ürülék borította"- mondta a 42 éves ellenzéki.

Összeszorul a szíve, amikor a Rangun folyóba lőtt papokról készült fotókat látja. “Azt hittem, a szerzeteseket letartóztatják és kirekesztik a rendből, de nem gondoltam volna, hogy a katonák lőni is fognak rájuk. Sokat láttam már, de azért ez még engem is megráz."
A délkelet-ázsiai országban 1962-ben vette át a hatalmat a hadsereg. A katonai diktatúra gazdasági csődbe és teljes elszigeteltségbe sodorta a természeti kincsekben gazdag Burmát. A junta 1989-ben változtatta az ország nevét Mianmarra. Ugyanabban az időszakban voltak utoljára a szeptemberihez hasonló hevességű tüntetések.