Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Bevásárlóközpontból a Sziklába

Szöveg: Kálmánfi Gábor |  2012. március 21. 7:07

Léteznek olyan emberek, akik kiskorukban katonák szeretnének lenni, aztán később ez megváltozik. Mások abszolút céltudatosan készülnek a hadseregbe, és álmuk általában teljesül is. Molnár Zita hadnagy, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ fiatal vadászirányítója érdekes módon egyik kategóriába sem tartozik.

Két fiú unokatestvér mellett lányként felnőni óhatatlanul magával hozza a fegyverek és a katonáskodás iránti érdeklődést. Ahogy Zita mondja: a fiúk eléggé korán „irányba állították" őt, és általános iskolai olvasmányélményei sem a tipikus lányregények köréből kerültek ki.

„A haditechnika iránti érdeklődésemből kifolyólag végig adott lett volna számomra a katonai pálya, de nem voltam biztos magamban, nem tudtam meddig tart ez a fellángolás" – eleveníti fel a kezdeti bizonytalanságait Zita.

Így adódott aztán, hogy a középiskola elvégzése után két évig dolgozott éjszakai árufeltöltőként egy bevásárlóközpontban, majd amikor ebből elege lett, gőzerővel kezdett készülni a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem felvételijére.

Az egyetem szintén döcögősen indult, mert a fentebb említett munkája miatt több évre kiesett a tanulás rutinjából. Az addig kissé bizonytalan hölgy ekkorra persze már végérvényesen letette a voksát a katonai repülésirányító szakirány mellett, így 2010-ben ő is ott állhatott a Hősök terén a tisztavatáson, és az elsők között ránthatott kardot. Utána pedig irány Veszprém, ahol némi papírmunka után megkezdődött a kötelező, első beosztásra való felkészítés, kiképzés.

„Nekem ez egészen pontosan 364 napig tartott, ami az elméleti felkészítés mellett szimulációs gyakorlásokkal és valós légvédelmi irányítási feladatokkal telt. Augusztus 20-án avattak, s 2011. augusztus 19-én adtam az első éles szolgálatomat. Különlegesség, hogy a többiekkel ellentétben a felkészítést nem Kecskeméten, hanem itt helyben, Veszprémben végeztük el egy közös horvát−magyar kiképzés keretében. Ezt rengeteg szimuláció, majd később felügyelettel végrehajtott repülési feladatok követték. Utána viszont nemcsak az első, hanem az első négy-öt szolgálat is nagyon idegesen telt. Akkor szembesültem vele, hogy ha bármi történik a levegőben, csak magamra számíthatok, illetve csak rám számíthatnak" – folytatja Molnár Zita.

Idén év elején aztán a Szikla átalakítása miatt a szolgálat átmenetileg leköltözött Kecskemétre, ami természetesen Zitát is érintette – rögtön az első szolgálatánál egy éles riasztást kellett levezényelnie. Külső szemlélők szerint, amikor beérkezett a riasztás, látszott rajta a hatalmas koncentráció. Átgondoltan, higgadtan, nyugodtan és minden apró részletre odafigyelve cselekedett, és bajtársai szerint ez általában is jellemző rá.

(Molnár Zita hadnagyról bővebben a Magyar Honvéd magazin áprilisban megjelenő számában olvashatnak.)

Fotó: Németh Szilvia százados, MH LVIK kommunikációs tiszt, a szerző és archív