Princ ezredesként térne vissza?

-Volt bármi köze annak a Princnek, Ernyey Bélához?

-Ha arra gondol, hogy hasonlított-e a személyiségünk, akkor azt kell mondanom, hogy cseppet sem. Õ egy angyalföldi vagány, és viszont egy régi nemesi család sarja vagyok. Így azután az olajos ruhában mászkáló, szerelő reális megformálása komoly feladatot jelentett.

-Pedig az egyik verekedős jelenetben igencsak valódinak tűnt a tűz a szemében.

-Lehet, hogy ezért vagyok színész? Egyébként valóban mindent megtettem azért, hogy minden valódinak tűnjön. Az első részben például van egy jelenetem, amelyikben a műhelyben autót szerelek. Nos, a kellékes adott is nekem egy munkaruhát. Olyan göncöt, tudja, amiben szerelnek. Csakhogy a ruha teljesen új volt. Márpedig szerintem csak úgy lehet egy szerelő szerelő, ha némiképp gyűrött, és olajos a felöltője. Mit tehettem? Odamentem az egyik valódi melóshoz, és elcseréltem vele a ruhámat. No az övé már megfelelt az elvárásaimnak. A kellékessel meg közöltem, hogy mondjon le az új szerkóról.

Fáradtabban az igazi katonáknál

-Hogyan zajlott a forgatás?

-Azt tudni kell, hogy a szereplők többsége akkortájt már ismert színész volt, akik estéről-estére Budapesten léptek fel. Márpedig a film helyszíne Eger. Így azután csak a nyári évadszünetben lehetett dolgozni. 13 részt leforgatni egy-másfél hónap még akkor is eredmény, ha olyan film készül, ahol a szereplők csak a stúdióban beszélgetnek. Itt viszont igazi laktanyákban, igazi gyakorlótereken, igazi harckocsikkal és aknavetőkkel kellett dolgozni. A katonai szakértők mindenhol velünk voltak, és segítettek. Néha kellett is.

-Kik voltak fáradtabbak? A laktanyában valóban szolgáló sorállományúak, vagy az őket alakító színészek?

-Nem tudom pontosan, de gyanítom, hogy mi kaptuk akkor a keményebb feladatokat. A felvételek ugyanis szinte szünet nélkül zajlottak. Előfordult, hogy napi 2-3 óránál többet nem is alhattam. Ennek oka, hogy a felvételek jelentős részét éjjel forgattuk. Szó szerint hajnaltól pirkadatig dolgoztunk.

-Akkor túl sok mosolyogtató sztorit nem tud mesélni.

-Nem, de azért volt olyan, amit érdemes feleleveníteni. Például amikor nem tudtam vacsorázni a sereg miatt.

-?

-Aznap is sokáig forgattunk. Olyan fáradt voltam, hogy a végén átöltözni sem volt kedvem. Csak arra vágytam, hogy átmenjek a közeli Békacomb étterembe (nem biztos, hogy ez volt a valódi neve, mi így hívtuk), megkajáljak, és elmenjek a szállodába aludni. A vacsorát éppen tálalták, amikor belépett a helyiségbe a VÁP. Mivel akkortájt szinte senki nem ismert, eszükbe sem jutott, hogy én színész vagyok. Kérték a katonakönyvemet, majd amikor azt nem tudtam előadni, nemes egyszerűséggel magukkal cipeltek a laktanyába.

-Nem mondta, hogy bakot lőnek?

-Mondtam, de nem nagyon foglalkoztak vele. Végezték a munkájukat. A laktanyában persze már tudták, hogy ki vagyok, el is engedtek azonnal, de mire visszaértem, bezárt az étterem. Ma persze mosolyogtató a sztori, de akkoriban bizony nem tetszett annyira.

Pacifista vagyok

-Milyennek látta a katona életet?

– Õszintén szólva – és lehet, hogy ez ezen a honlapon nem hangzik túl jól- én világ életemben pacifista voltam. Vagyis, a katonásdit akkor sem kedveltem, és most sem. Ha ugyanis védekező hadsereget tartok, akkor az embertársaimban nem bízok. Ha meg támadót, akkor… Akkor inkább hagyjuk.

– Nem változtatott a véleményén a laktanyákban töltött időszak?

-Volt ami tetszett. Például az, hogy az egri garnizonban milyen nagy volt a rend. Ott tényleg minden a helyén volt. S nem hiszem, hogy azért, mert mi filmesek ott voltunk. Néhány technikai dolog is kíváncsivá tett, de alapból nem változott a véleményem.

-Tudna még masírozni?

-Azt gondolom, hogy igen. Nem nagyon lehet ezt elfeledni.

-Tartott meg valamilyen emléket arról a forgatásról?

-Igen, de már nincs meg. A katonaruhámat ugyanis eltettem. Csakhogy azóta eltelt négy évtized, és elvásott. Mást nem hoztam el.

-Azóta volt bármilyen kapcsolata a honvédséggel?

-Egyszer, amikor ki akartam vándorolni, fel kellett velük venni a kapcsolatot. Egyébként semmi.

-Mindezeket tudva, milyen ötletnek tartja, hogy valakik kitalálták a Princet?

-Nagyszerűnek, és ravasznak. Az akkori hadügyminisztérium egyik legbrilliánsabb találmánya. Úgy költöztünk be az emberek otthonába, hogy megszerették általunk a sereget. Bár akkortájt még aligha ismerték a politikai marketing fogalmát, ez bizony vastagon az volt.

…és a postás felmond

-A filmnek elementáris sikere volt.

-Minden várakozást felülmúló. Még akkor is, ha tudjuk, hogy akkoriban csak egy TV csatorna volt, vagyis a néző nem választhatott.

-Hogy tetszett a végeredmény, azaz a sorozat?

-Nyilván nem fogja elhinni, de egy percet nem láttam belőle. Esténként, amikor sugározták én a színházban játszottam, ismétlések nem voltak, és videomagnó sem.

-A sorozat most megjelent DVD-n. Megveszi?

-Igen, mi van a borítón?

-Amikor lánynak öltözött.

-Igen, az jó volt. Almákat dugtam a női ruha alá, mosolyogtató emlék.

-Térjünk vissza a sikerhez. Ernyey Béla már akkor is jónevű színész volt, a Vígszínház művésze. Csakhogy ez nem hozott országos ismertséget, mert azt csak a TV jelenthette.

-Lényegében két hét alatt lettem igazi sztár. Naponta többszáz levelet kaptam. Annyit, hogy a postás végül felmondott, elege lett a kiszállításból. A nagymamám rendszerezte a beérkező küldeményeket, annak aki válaszborítékot is csatolt, küldött dedikált fotót.

-Princ csinálta meg Eryneyt, vagy a jóképű Ernyey Princet?

-Nehéz erre válaszolni. Ha valaki csak azért lesz népszerű, mert jóképű, és szeretik a lányok, akkor az hamar ki is kopik a szakmából. Aki viszont jóképű, és még a karaktereket is jól tudja formálni, nomeg szerencséje is van, az évtizedekig sztár lehet. Én hiszek abban, hogy Princ azért is lett olyan népszerű sorkatona, mert jól alakítottam a karakterét.

Zenthe Ferenc a társ, és barát

-A Princben a kor legnépszerűbb színészeivel játszhatott. Avar István, Zenthe Ferenc, Felföldi Anikó, Õze Lajos. Nem voltak féltékenyek Önre?

-Miért lettek volna?

-Mert jött egy ifjú titán, és sokkal fontosabb szerepet kapott, mint ők a sztárok.

-Ahogy mondta, én a Vígben komoly szerepeket játszottam.

-Kivel volt különösen jó a viszonya?

-Zenthe Ferenccel. Kettőnk pályája egyébként is hasonlatos. Ami nekem a Princ volt, az neki a tenkes kapitánya. Nagyon szerettem. Igazi, remek ember, és nagyszerű barát volt. Ezen a forgatáson mélyült el a kapcsolatunk. Nagyon sokat tanultam tőle, és nem csupán a színművészetben. Õ volt az, aki megszeretette velem a jó borokat. Nagyon nagy szakértője volt a hegy levének. Ott Egerben is talált egy pincét (sajnos már nincs meg), ahol remek Pinot Noirt árultak. Meg is vettünk egy nagyobb mennyiséget, és mi palackoztuk le.

Hadbíró nagypapa

-Az elején említette, hogy pacifista. Félve kérdem: miért? A családi hagyományok nem erre predesztinálták.

-Jól tudja, nálunk szinte minden felmenőm komoly kapcsolatban volt a hadsereggel. A nagyapám például hadbíró tábornagy volt…

-Mostanság ilyen beosztás nincs. Mivel foglalkozott?

-Én sem tudom pontosan, de az biztos, hogy aktív szerepet vállalt az őszirózsás forradalom leverésében. Apám is elvégezte a Ludovikát. Ettől függetlenül nem érzetem sosem, hogy magamra kellene húznom az egyenruhát. Inkább hajóépítő szerettem volna lenni.

-Végülis volt már lovas tengerészünk is…

-Az biztos, hogy itthon nem sok lehetőségem lett volna a szakma gyakorlására. Maximum kisebb motoros, és vitorlás hajók kerülhettek volna ki a kezem alól. A szeretet azért megmaradt, magam is vitorlázom, és sűrűn rajzolok hajókat. De ha mindenképpen keresni kell azt, hogy mi foglalkoztatott, akkor azt mondom, hogy a harckocsik. Az a furcsa, hogy míg a repülők folyton változnak, addig a tankok valahogy majdnem ugyanolyanok, mint 100 esztendeje. Jó, nyilván ezt csak a hozzá nem értő látja így, de ha belegondol. Csak előre látunk, és forog a torony. S közben mennek előre a tonnák. Furcsa találmány.

Princ az életműben

–Ön szédítő karriert futott be. Itthon is, de még inkább nyugaton. Osztrák és német filmek sztárja, néha feltűnik nálunk is. Többnyire ilyenkor saját magát szinkronizálja.

-Ez nálam hiúsági kérdés. Ha lehet, magam kölcsönzöm a hangom magamnak. Azt hiszem csak egyszer nem tudtam ezt megtenni, mert nem tudtam hazajönni.

-Aki ennyi sikert ért el, az hol helyezi el a Princet az életművében. Egyáltalán, annyi komoly színházi szerep mellett, fontosnak tartja?

-Ne vicceljen, persze, hogy annak. Azért egy 13 részes sorozat címszereplőjének lenni nagyon nagy dolog. Különösen, ha az annyira sikeres, mint a Princ. Nagyon nagy feladat volt, és jól oldottam meg.

-Ha lenne folytatása a sorozatnak, vállalna benne szerepet?

-Azt hiszem igen. Persze nem a sorkatonáét…

-Mondjuk Ön lenne az ezredes?

-Nem hangzik rosszul…