“Princ a katona” – aki sosem vonult be
Szöveg: Jászi Zoltán | 2007. december 4. 10:52Negyven éve ő volt Magyarország legismertebb katonája, pedig be sem vonult. Rémai, vagyis Princ milliókkal hitette el, hogy a katonaélet nem is olyan komor, mint azt akkortájt mesélték. Ernyey Béla ennek ellenére ma sem lenne igazi honvéd. Bár, ha lenne folytatása a sorozatnak, abban lehet, hogy vállalna egy szerepet.
Rémai honvéd! Akik látták a Princ a katona című sorozatot, részenként többször is halhatták, amint feljebbvalói így rivallnak rá arra a jó kötésű katonára, akivel mindig csak a baj van. A tisztek feladata persze nem volt egyszerű: jó harcost, és jó embert kellett faragniuk abból az angyalföldi vagányból, aki a bunyótól sem riadt vissza, ha valami kellett neki.
Mivel a sorozat 1966-ban készült népnevelői feladattal, ha
Akkortájt nem volt túlzottan jó véleménye a lakosságnak a honvédségről. A szolgálat hosszú volt és kemény. A katonák sűrűn panaszkodtak családtagjaiknak az ellátásról, és a bezártságból fakadó unalomról. Ezért döntöttek a szakminisztérumban arról, hogy kellene valami, ami javítaná a katonaélet megítélését. Például egy film. Akkortájt nem volt ritka ez a megoldás. A Filmmúzeum nézői rendszeresen találkozhatnak napjainkban is azokkal a végtelenül unalmas, semmitmondó propaganda filmekkel, amelyek senkit sem érdekeltek, csak a pénzt emésztették fel.
A Princ viszont valami újat hozott. Valami olyat, ami valóban megérte. Ráadásul a film kapcsán igazi sztár lett egy ifjú színművészből, Princ megformálójából, Ernyey Bélából.
Az igazi Princ
Ernyey Béla barátságos ember. Meghív a lakására, hogy ott beszélgessünk. Hamar kiderül, hogy sosem volt katona. Akkortájt ugyanis a teológusok, képző- és színművészek felmentést kaptak. Így azután mindent meg kellett tanulnia a szerephez. A sorkatonák, és az akkori hivatásos állomány tagjai (hiszen a forgatás működő laktanyákban zajlott) segítettek, így rövid idő múlva már úgy tisztelgett, és vágta a díszlépést, ahogy kellett.
-Hol forgatták a filmet?
-A legtöbb jelenetet az egri Dobó István laktanyában vettük fel. A garnizon élte a szokásos mindennapjait, vagyis körülöttünk igazi katonák voltak.
-Ön persze akkor már öreg katona volt. Legalábbis a filmvásznon.
-Így van. Egy évvel korábban forgattuk a Patyolat akciót, amely sorkatonákról szólt, akik szabadidejükben zenélnek. Abban a filmben szinte mindenki játszott, aki számított valamit a szakmában. Bodrogi, Zenthe, Kiss Manyi, nem sorolom. Akkor mi nem tudtuk, hogy tulajdonképpen kísérleti nyulak vagyunk. A Honvédelmi Minisztérium tesztelte a közönséget. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy katonákról szóló, vidám hangulatú filmet hogyan fogadnak a nézők. Nos, az eredménnyel alighanem elégedettek lehettek, mert egy esztendő múlva már nem csak egy filmet, hanem egy egész sorozatot készítettek a témában.
-Önt ekkor választották ki a későbbi Princre?
-Akkor ezt még nem tudtam, de igen. Fejér Tamás rendezte a Patyolatot és a Princet is. Õ válaszott engem, amiért mindig hálás leszek neki.
És hogy még mi minden történt a forgatás megkezdése után, és miként vélekedik az akkori sikerről – illetve a katonaéletről – a neves színművész, az holnap itt a honvedelem.hu-n kiderül a vele készült nagyinterjúból.
