„Pumáknak azonnal start!”

Tobak Tibor nyugállományú ezredes, egykori Puma vadászpilóta így ír erről Pumák földön-égen című könyvében:

„Amikor azon a véres nyáron… tűnt fel velük szemben az égen a Puma-vadászok századainak maroknyi, 10, 20, 30 gépe. És támadtak. Nemegyszer ötvenszeres túlerővel szemben… Alig pár hét alatt megismerte őket mind az ország népe, mind az ellenség. A bombázást nem tudták megakadályozni. De tették, ami tellett tőlük. Több száz bombázó terhe mégsem sűrűn lakott városnegyedekre, gyermekekre, öregekre hullott… A Pumák közül sokan, nagyon sokan adták ezért fiatal életüket. Nem latolgatták a háború értelmét, kimenetelét, harcuk jogosultságát. Védték a magyar légteret. Különleges tisztességnek számított közéjük kerülni, bajtársukká lenni, velük élni – és velük halni.”

A napi készültséget és idegőrlő várakozást szakította meg, a startrádióból szóló muzsikát felváltó üzenet: „Légiveszély! Pumáknak azonnal start!”. Mire minden készültséget adó pilóta azonnal rohanni kezdett a startvonalon várakozó gépéhez. Futás közben kanyarítva magára bekecsét, fejére húzva a bőrhaubét pilóta szemüveggel és gégemikrofonnal, valamint Messzer csizmája szárába dugva sietve összehajtott légitérképét…

A Messerschmitt vadászgépek hatalmas robajjal, laza kötelékben startoltak a riasztás után alig néhány perccel. Felszállást követően kötelékvezérük – aki mindig a „Puma” hívónévvel repült – a „Szikla” fedőnévvel illetett légvédelmi központnak jelentkezett be. A központ felelőssége volt a légvédelmi kötelékek támadásának összehangolása kisebb, kevesebb sikerrel...

A fekete alapon fehér keresztes (magyar) vadászgépek töretlen elszántsággal és önfeláldozással néztek szembe a sokszoros túlerővel. Jelenlétüket hamar tisztelni és félni kezdték az angolszász kötelékek személyzetei. Az 1944. május 1-től osztályként, majd később már ezredként szerveződő Pumák között ott harcolt több kiemelkedő pilóta. Parancsnokuk és a Pumák alapítója vitéz belényesi Heppes Aladár őrnagy, vitéz nemes Molnár László hadnagy (haláláig a legeredményesebb magyar vadászpilóta), Tóth Lajos hadnagy, vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós (a háborút legtöbb légigyőzelemmel záró magyar vadászpilóta), vitéz Lőrinc Mátyás őrmester (aki 23 évesen alig két perc leforgása alatt 3 amerikai vadászgépet győzött le) és még sokan mások…

Augusztus 7-éhez képest pontosan 80 évvel korábban is egy ilyen elszánt kötelék szállt fel hazánk védelmére. A „Puma” hívó alatt ekkor vitéz Molnár László hadnagy repült. Repülős becenevéhez méltón „oroszlánként” vezette kötelékét a több mint 300 bombázót számláló amerikai légi ármádia ellen közösen egy német nehézvadászokból álló kötelékkel együtt. Bár idejében észlelték és jelentették a Sziklának a mögöttük és fölöttük, helyzeti előnyben szálló amerikai vadászköteléket, a vadászirányítás mégsem engedélyezte neki a szembefordulást és a harc fölvételét. Ennek súlyos következménye lett. A Mustangok a közös magyar és német vadászokra csaptak. Mindkét köteléket szétszórva és állományukat megtizedelve.

Tobak Tibor így összegezi az aznapi bevetés keserű mérlegét: „A mi századunkból nem tért vissza a kötelékparancsnok, Molnár Laci, Nánási, Nyemecz és Karácsonyi… A Retektől nincs hír Tóth Drumiról.”

A Pumák két hősi halottat és egy súlyos sebesültet vesztettek. Míg a német köteléknek is két halottja és négy sebesültje volt aznap, mely a Pumák gyásznapjaként vonult be a magyar repüléstörténelembe.

Nyolcvan évvel később a jelenkor Puma vadászpilótái kétnapos megemlékezéssel hajtottak fejet a világháborús bajtársak hősiessége előtt. Augusztus 7-én emlékrepüléssel és díszelgő áthúzással fejezték ki tiszteletüket. Háromgépes kötelékük, mely „Puma” hívónevet használt Kecskemétről felszállva elrepült az „amerikai szezon” helyszínei fölött. Repülési útvonaluk fordulópontjai sorrendben:

Kereki (Pászty István hadnagy emlékműve, hősi halált halt 1944. június 16-án) – Balaton (az 1944. július 2-án hősi halált halt Beregszászi Sándor repülő szakaszvezető kiemelt Messerschmitt vadászgépének helyszíne) – Balatonalmádi (a „Pumaszállás”) – Veszprém-Jutas repülőtér (a Pumák fő állomáshelye) – Káld (vitéz Molnár László hadnagy lezuhanásának helyszíne) – Kenyeri repülőtér – Fertőszentmiklós – Sopron.

Augusztus 10-én a Sopron-Bánfalvi Hősök Temetőjében koszorút helyezett el vitéz Molnár László hadnagy sírján a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) a Győr-Moson-Sopron vármegyei területvédelmi tartalékosokkal és hagyományőrzőkkel közösen, az immár harmadik éve megrendezett megemlékezésen.