Regionális ABV-központ a Sziklában

Mielőtt Tóvári Róbert főhadnagy (képünkön jobbra), központparancsnok rátérne a központ feladatainak általános ismertetésére, gyorsan szóba kerül az elfeledhetetlen vörösiszap-katasztrófa. Akkor ugyanis veszprémi katonák mentek ki először a helyszínre, hogy egyáltalán pontos információkat kapjanak arról: mi is történt valójában, milyen szennyező anyaggal kell számolniuk.

„Pontosan az ilyen szörnyű esetek miatt nagyon fontos, hogy ismerjük azokat a veszélyes anyagokat, amelyekkel a környező üzemekben dolgoznak, ezért lényeges az együttműködés és a jó kapcsolat más katasztrófavédelmi szervezetekkel" – világítja meg a főhadnagy a „két szervezet között jó az együttműködés"-jellegű, néha már-már közhelynek tűnő mondat jelentőségét.

A központ számára egyébként viszonylag új terület a katasztrófavédelemmel történő szoros együttműködés – az erről szóló megállapodást február elején írta alá a két szervezet. Egy konkrét közös tevékenység például a veszélyes anyagok szállítási útvonalainak nyilvántartása és megtervezése.

Rátérve a központ alapfeladatára, az itt folyó mindennapi tevékenység legnagyobb részét a tömegpusztító és gyújtófegyverekkel mért csapások jellemzőinek meghatározása, valamint az ezen eszközök alkalmazása következtében kialakult vegyi, sugár- és tűzhelyzet felmérése, illetve a riasztások és értesítések megtétele teszi ki. A legfontosabb természetesen az, hogy a veszélyeztetett terület elhelyezkedéséről informálják az esetlegesen érintett alakulatokat. (Ilyenkor fő szabály szerint, ha lehetséges, a katonáknak el kell kerülniük a területet − ha erre nincs lehetőség, akkor különféle védelmi rendszabályokat kell bevezetni.)

Későbbiekben fontos tevékenység a valós szennyezés felmérése, felderítése, majd a mentesítés végrehajtása is. Mindezeket a feladatokat természetesen a nem csapások következtében kialakult veszélyhelyzetben szintén el kell látniuk, tehát az erősen mérgező ipari anyagokat gyártó, tároló létesítmények rombolódása esetén, illetve az ilyen anyagok szállítása közben bekövetkező balesetek során is.

Ugyancsak a központ munkájához kapcsolódik az országban működő Automata Mérésadat-gyűjtő Rendszer (AMAR), amely a meteorológiai adatok gyűjtése mellett méri a háttérsugárzás szintjét is. Az állomás néhány helyen már kibővült helyszínspecifikus gázérzékelőkkel, amelyek a környező üzemekben legnagyobb mennyiségben használt ipari anyagokra riasztanak. Maga a rendszer a HM, a BM, az OMSZ és az OKF, valamint a Paksi Atomerőmű Zrt.-nél üzemeltetett állomásokból áll, és egy végpontja itt, az MH LVIK-nél is van.

„Az értékelési eljárásaink alapvetően manuális értékelésen alapulnak, de számítógépes programok is segítik a munkánkat. Érdekesség, hogy adott esetben műveleti területen bekövetkezett csapásokat és szennyeződéseket is tudunk értékelni, és képesek vagyunk különféle felderítések – például a légi sugárszennyezettség-felderítés – megtervezésére is" – fűzi hozzá a főhadnagy.

Fotó: Németh Szilvia százados és a szerző