Reményteli szerelmeslevél a második világháborúból

Bodnár Gyula őrvezető nehéz időkben, 1943. november 7-én adott fel egy reményteli szerelmeslevelet kedvesének Kassán. Azt nem tudni, hogy a címzett megkapta-e valaha, de évtizedekkel később a miskolci toborzóirodán szolgálatot teljesítő Bukta László tartalékos zászlós egy antikváriumban lelt rá az érzelmes sorokra.

Bukta László zászlós a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság miskolci toborzóirodáján az 1848-as, valamint az első és második világháborús hadisírok felkutatásával és a hősi emlékművek nyilvántartásával foglalkozik. Mindig is érdekelte a történelem, ezért gyakran betért egy mezőkövesdi antikváriumba. Körülbelül tíz évvel ezelőtt egy „jellegtelen” könyvben bukkant rá egy 1943-ban íródott levélre. Bukta zászlós történelmi kincsként tekintett az írásra, így meg is vette a könyvet, amelyben megtalálta, majd nyomozásba kezdett, hogy felderítse a szerelmes sorok történetét.

Bodnár Gyula őrvezető Kassán teljesített szolgálatot, a helyi gépkocsizó könnyűtüzér osztály, első üteg katonájaként. A levelet 1943-ban a kassai laktanyában írta meg az akkor 22 éves őrvezető az ő „Marikájának” és szerelmi vallomásában reményeit taglalta arról, hogy a háború után össze tudnak majd házasodni. A férfi mély és erőteljes érzelmei egyértelműen kiolvashatók a sorokból:

„Valahogyan azután a sok harc után, ilyen lányt gondoltam a jövendőbeli feleségemnek.”

„akkor is úgy éreztem már, hogy mi összetartozunk régen”

„emlékszel Marika, már akkor is szerettelek, igaz, most sokkal jobban szeretlek”.

A szerelmesek történetét kutatva Bukta László tartalékos zászlós Aszalóra ment, ahová a levelet címezték. A helyi anyakönyvvezető segítségével kiderítette, hogy mindketten túlélték a háborút, azonban a férfi hadifogságba került. Szerelme, Marika eközben több mint 5 évig várt rá, végül 1951 áprilisában össze tudtak házasodni. A világháborút majd a hadifogságot is túlélő Gyula bácsi 1984-ben hunyt el és nem sokkal később szerelme a sírba is követte őt. Házasságukból két gyermekük született, közülük a fiatalabb Busku Jánosné Bodnár Anna Mária ma is gyógyszerészként dolgozik Miskolcon.

A helyi toborzó iroda katonájának azt nem sikerült kiderítenie, hogy a Mezőkövesd és Aszaló közötti körülbelül hetven kilométert, hogyan tette meg a levél és milyen körülmények között került a könyvbe. Emellett az sem derült ki, hogy a címzett, Marika megkapta-e a levelet.

A néhai Bodnár házaspár erős szerelmét igazoló levél nyolcvan évvel később, 2023. szeptember 6-án viszont eljutott a „címre”. A miskolci toborzóirodában Busku Jánosné Bodnár Anna meghatottan vette szemügyre a levelet, amely édesapja anyja iránt érzett ifjúkori mély szerelmének ékes bizonyítéka.

Különös érzés fogta el, mikor meglátta apja szépen megformázott betűit és érzelmes sorait. Azt mondta családja ezzel a levéllel korábban nem találkozott, mindössze néhány tábori levelezőlap és képeslap maradt fenn eddig édesapja háborúbeli írásaiból.

Bukta László tartalékos zászlósnak köszönhetően mostantól a néhai Bodnár Gyula őrvezető leszármazottai őrzik tovább a nehéz időkben, de a boldogság reményében megírt szerelmes sorokat, mint családi örökségük egy gyönyörű darabját.