Újrajátszott történelem

Szöveg: Galambos Sándor | 2014. július 18. 6:38

Sártengerré alakították a cseh szárazföldi csapatok napja tiszteletére a Strašice és Dobřív közti gyakorlóteret. A június 7-ei rekkenő hőségben négy, folyamatosan locsoló tűzoltóautó kellett ahhoz, hogy a Bahna 2014 néven megrendezett ünnepség kezdetére tocsogjon a talaj. A bahna ugyanis magyarul sarat jelent.

Látványos bemutatókkal, több ezer néző előtt ünnepelte szárazföldi csapatait a cseh hadsereg. A gyakorlótérre vezető utakon már órákkal a kezdés előtt hömpölygött a tömeg, a látogatókat egy juniális hangulata fogadta. Az árusok azonban itt szinte kizárólag a katonákhoz, a háborúkhoz köthető portékákat kínáltak, a Ferenc József által adományozott kitüntetésektől a szovjet katonai szuronyokon, a gázálarcokon át a gyakorló taposóaknákig, vállról indítható rakétákig mindent meg lehetett vásárolni. Az árak a hadsereg standjainál voltak a legelfogadhatóbbak, viszont ezekben a sátrakban csak az elmúlt évtizedek és a jelen katonai használati tárgyait, ruházatát árulták. Az első és a második világháborús relikviákat a gyűjtőknél és a régiségkereskedőknél kellett keresni.

A rendezvény hivatalos megnyitóján Martin Stropnický védelmi miniszter és Petr Pavel altábornagy, a cseh vezérkar főnöke köszöntötte a megjelenteket, majd eldördült a 152 milliméteres lövegek sortüze, jelezve: kezdődik a dinamikus programban szereplő csapatok seregszemléje. A szárazföldi erők felvonulása a második világháborús katonai járművekkel kezdődött és a cseh hadsereg legkorszerűbb technikai eszközeinek a bemutatásával zárult. A levegőből pedig egy CASA C–295M szállítógép, Albatrosok, Gripenek, Mi–17-es, Mi–24-es helikopterek és ejtőernyősök köszöntötték a nézőket. A seregszemle után a „harcok" következtek. A két világháború emlékezetes ütközeteit több mint háromszáz hagyományőrző segített feleleveníteni, a fegyveres erők jelenlegi képességeit nyolcszáz katona és a rendőrség speciális alakulatainak tagjai bizonyították. A bemutatón kétszázötven technikai eszközt „vetettek be".

Az első hagyományőrző bemutatót Rokycany város Demarkációs Vonal Múzeumának munkatársai 1990-ben rendezték ezen a gyakorlótéren. Két év múlva már harckocsik is szerepeltek a programban, 1994-től pedig a Bahna a szárazföldi haderőnem napja.

„Most először a szlovák és az osztrák hadsereg is küldött technikai eszközöket a bemutatóra, így a szövetségesek normandiai partraszállásának 70. évfordulójáról is közösen tudtunk megemlékezni" – mondta Jolana Federkova őrnagy, a rendezvény egyik szervezője.

„Ez volt a huszonötödik ilyen rendezvényünk, igyekeztünk nagyszabású, látványos programot összeállítani. Ebben a körzetben a második világháború utolsó napjaiban is komoly harcok folytak, a németeket az egyik oldalról a szovjet csapatok, a másikról az amerikaiak támadták. Ennek lett aztán a következménye az a demarkációs vonal, amelynek az emlékét Rokycany múzeuma őrzi. Az egykori csata felelevenítésének igénye a hagyományőrzők részéről kézenfekvő, a hadsereg viszont kiváló lehetőségnek tekinti ezeket az évről évre ismétlődő, egyre nagyobb nézőközönség előtt zajló rendezvényeket a »bemutatkozásra«; arra, hogy megismertessük a civil lakosságot képességeinkkel, technikai eszközeinkkel, napi életünkkel. Katonáink itt valós kiképzési feladatokat hajtottak végre, azzal a különbséggel, hogy most több ezren látták őket munka közben."

A fergeteges bemutató akár nemzedékek találkozójának is felfogható. A magát csak Szergejnek nevező, szovjet tiszthelyettesnek öltözött nyugdíjas cseh gépésztechnikust például a felesége, a fia és az unokája is elkísérte a gyakorlótérre.

„Negyedik alkalommal veszek részt ilyen bemutatón. »Háború van«", orosz katona vagyok, az igazi nevem ma nem érdekes" – igazítja meg a vállán PPS géppisztolyát az idős hagyományőrző. „Nem tudom, merre van a család, a sorakozó előtt megbeszéltük, hogy hol és mikor fogunk találkozni, aztán mindenki ment a saját útjára. Biztosan jól érzik magukat. Az asszony talán az árusokkal alkuszik, a fiam meg próbálja leimádkozni az unokámat valamelyik tankról."

Esetleg pont egy olyan harcjárműről, amelyet egy Szergejhez hasonló, elszánt és jókedvű hagyományőrző nyugdíjas vezetett a „csatában".

A bemutató végén a szovjet, a német és az amerikai egyenruhákban feszítő fegyveres cseh civilek az árnyékban derűsen sörözgetve, a kívülálló számára különösnek tűnő „fegyverbarátság" keretében vitatták meg a csatajelenetek részleteit.