Roncsok maradtak a repülőből
Szöveg: Révész Renáta | 2007. szeptember 12. 21:02A laikus szemlélő számára csak egy nagy halom rozsdás roncshalmaz ami megmaradt abból a harci repülőből, amely több mint 60 év után került elő jelöletlen sírhelyéről Újszász térségéből. A kutatók számára azonban páratlan jelentőséggel bírnak a leletek, hiszen egy La-5-ös típusú orosz repülőgépről van szó, mely típus még nem került Magyarországon. A mostani feltárást egy idős férfi elmondása alapján találták meg, aki akkor a szerencsétlenség közelében lakott. A szemtanú még csak 8 éves volt, amikor az édesapjával együtt nézték végig, ahogy az orosz gépet egy német repülő megsorozza, majd a sérült gép a földbe csapódik.
– Azokban a napokban, amikor az újszászi templomtorony égett, láttam, hogy Újszász felől két repülőgép közeledett a tanyánk felé. Az egyik menekült, mert az üldöző gép folyamatosan lőtte. Átrepülték Újszász felől a Tápió-folyót, miközben a gép füstölt. A tanyánk közvetlenül a Tápió-gát tövében volt. Apám kint állt az udvaron és gyorsan bezavart a házba, mert a tanya mögötti nyárfák tetejét majdnem levitte a gép. Ekkor az üldözött gép – amelyen apámék látták a vörös csillagot -, hirtelen visszafordult a Tápió irányába. Ekkor már darabok hullottak le a gépről és égett is. Amikor a tanyánk felett átrepült, apám látta, hogy a pilóta kiugrott a gépből, de ekkor már olyan alacsonyan volt, hogy az ejtőernyőre ki sem nyílt, és a gép a következő pillanatban becsapódott a földbe, ahonnan óriási vízoszlop tört fel, mivel elég szikes és lápos volt a terület. – idézte fel a szemtanú, aki igen értékes információkkal szolgált a kutatócsapat számára.
A fentiek által elmondottak alapján ma már szinte teljes bizonyossággal beazonosítható, hogy nagy valószínűséggel a gépet Heinz Ewald főhadnagy lőtte le, aki győzelmi jelentést adott le ekkor. A rendkívüli képességű pilóta így emlékezett a bevetésre:
– Szolnok-Debrecen-Tokaj légterében szabadvadászat volt a feladatunk. Szolnok felett erős légvédelmi tüzet kaptunk, majd megcsillant a nap az ellenséges vadászok kabintetején. A kísérőm magassági fedezete mellett kezdődött a harc. 100 méter magasan fordulóztunk, majd 80 méter magasról a Tisza árterébe csapódott – mondta Heinz Ewald, aki főhadnagyként 1943-tól szolgált a keleti fronton, és 1944 októberétől harcolt Magyarország felett. Pontosan két héttel a most megtalált gép lelövése után, 1944. november 30-án kapta meg szolgálataiért a Német kereszt arany fokozatát.
Az orosz gép pilótájáról viszont jóval kevesebbet tudni. A szerencsétlenül járt katona feltehetően azonnal szörnyet halt a zuhanást követően, holttestének hollétéről nem tudni. A roncsok közt nem találtak lőszereket, ezért valószínűsíthető, hogy elfogyott a muníciója, ezért is vesztette el a légi összecsapást.
– Megteszünk mindent, hogy kiderítsük az orosz pilóta kilétét, ezért felvesszük a kapcsolatot a kinti kollégákkal, de sajnos több dolog is nehezíti a munkánkat. Például az, hogy a most előkerült roncsok egyikén felfedeztük, hogy a motor gyári számát átütötték. Ezen még mi is megdöbbentünk… Így viszont jóval nehezebb utánanézni, ki szolgálhatott a gépen. – tudtuk meg a feltárás vezetőjétől Magó Károly főtörzsőrmestertől.
A most megtalált roncsok mintegy a géptest 20-25 százalékát teszik ki. A többi feltehetően az idők martalékává vált. Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy az La-5-ös típusok géptörzsét fából, illetve fa-készítményből építették, amely leginkább a valamikori Trabant autótestekhez hasonlítható. Ezek a részek a nedves földben már teljesen megsemmisültek. A lelet azonban így is egyedülálló és a maga nemében páratlan, így emlékeztetve az utókort az olykor méltatlanul feledésbe merülő háborús hősökre.
Hősi bajtársuk emlékére ajánlják a kutatást
A hősök életéről és haláláról tanúskodnak a roncsok, de egy másik hősi halottra is megemlékeztek a feltárást végző szakemberek. Mindannyian fekete szalagot viseltek elhunyt katonatársuk illetve barátjuk Baksa Tamás emlékére, aki tavaly vesztette életét két másik tűzszerész társával együtt, mikor egy II. Világháborús robbanószert akartak hatástalanítani. Így váltak ők is annak a bizonyos II. Világháborúnak az áldozatává, amely már 60 éve véget ért. Baksa Tamás tűzszerészként mindig igyekezett a feltáró csapattal tartani a hasonló világháborús leletek feltárásakor, minden bizonnyal most is ott sürgölődött volna velük ennél a feltárásnál is. Ám ezúttal csak a fekete szalag volt ott a többiek ruháján, amellyel rá emlékeztek. A kutatást ezúttal az ő emlékének ajánlják.
