Sokat látott Balatonpart

Már az udvaron szembetűnik, hogy a tájház felújítás alatt áll. A házigazda elmondja, hogy pályázaton nyertek 15 millió forintot és ezért nagyszabású átalakításokba, rekonstrukciókba kezdtek. Hamarosan megtudhattuk azt is, hogy a ház gondnokának jelentős kötődései vannak a honvédséghez, mert a tapolcai rakétaezrednél szolgált több évet, és egyike volt

Az első híres emlék a környéken az országosan is híres Rákóczi fa.  De mitől nevezetes ez a fa?

– Balatonakarattyán nagyon régi és meghatározó természeti jelenség ez a szilfa. A jelenleg élő monda szerint, Rákóczi ehhez kötötte hozzá a lovát és „kinyilvánította a nép akarattyát". A mostani történelmi kutatások szerint Rákóczi nem is járt ezen a környéken, de az 1707-es év elején a településen nagy volt a kuruc csapatok mozgása és ennek kapcsán alakulhatott ki a nép körében ez a kis történet. A Rákóczi fával kapcsolatosan az elmúlt évtizedekben több kiadvány is megjelent, de hamarosan egy újabbat fogunk kiadni, ami már több és pontosabb információkat tartalmaz. Az bizonyos, hogy ennek a fának a kora és a méretei lenyűgözőek, például a kerülete 742 centiméter. A kiránduló gyerekek rendszeresen versenyeznek, hogy hányan érik körbe, ez a szám általában tizenegy gyerek körül mozog. A kutatások szerint egy történelmi esemény talán fűződik ehhez a fához, amit egy egyetemi tanár írásaiban találtam meg. I. Ferdinánd az 1532. január 1-ei országgyűlést úgy hívta össze, hogy „elvárja a híveket és a rendeket az Akarattya pusztán lévő nagyfa" környékére. Ettől híres ez a fa és lehet, hogy ez a hely valódi története.

A Hosszú mezei csata a Rákóczi szabadságharc idején 1707-ben volt. Az akkori uralkodó, I. József császár az év elején új hadjárat indítását határozta el, a renitens magyar nép ellen, hogy a „magyar féktelenségnek minden lehető komolysággal véget vessen." Ennek érdekében az 1706-os év végén pihentették a csapataikat, feltöltötték a készleteiket. A magyarországi csapatok fővezérévé a császár, Starhemberg Guidot nevezte ki. Országszerte folytak a harcok, de ebben az időszakban az osztrákok elsősorban a Dunántúlt igyekezték a birtokukba venni. Ezért indították el Rabutin pihent seregeit keletről, valamint gróf Starhemberg Miksa csapatait az osztrák határról, és azt tervezték, hogy a két seregnek a Balaton északi részén kell találkozniuk és egyesülniük. Ezt a tervet hiúsította meg Vak Bottyán, valamint Béri Balog Ádám, a kuruc csapataival.

A Hosszú mezei csata egy méltánytalanul elfelejtett eseménye a Rákóczi-féle szabadságharcnak. Ebben a csatában olyan nagyságú erőket mozgattak meg, hogy az ezt követő két évben hasonló csapatfelvonulás nem is volt az ország területén. Rabutint, már előző év közepén Erdélyből rendelték vissza. Az általa vezetett közel 12 ezer katonát magába foglaló sereg a Dunán, a Nyulak szigeténél tudott csak átkelni és Bicskén keresztül jutott el Székesfehérvárra. Ebben az időben ez a város volt a császári seregek feltöltésének a központja, itt rakták fel a társzekerekre a lőszereket és az élelmiszereket. Amíg a sereget feltöltötték Rabutin előreküldött 1200 katonát, hogy Polgárdi – Balaton irányába építsenek ki egy hídfőt a szabadbattyáni, Csíkvár mocsarain. Ez a terület onnan kapta a Csíkvár nevet, hogy ezen a mocsaras részen tömegével éltek a csík halak. A sereg a terveknek megfelelően haladt át a hídfőn és Polgárdi, valamint a Füle közötti magaslaton tábort vertek, sáncokat, erődítéseket építettek. Erről a magaslatról az egész környéket felügyelhették, mint egy várdombról. Rabutin úgy döntött, hogy elküldi a seregeinek egy részét Simontornya felszabadítására, mert ezt követhette volna Dunaföldvár elfoglalása és ezzel egy közeli dunai átkelőhelyet biztosíthatott volna a császári csapatoknak. A csapatok azonban

Sokat kutattam azt, hogy hol is volt ez a Hosszú mezei csata és a régi népi elnevezésekből jöttem rá arra, hogy Csajág és Akarattya között van egy magaslat, amit a helybéliek csak „Les hegynek" hívnak. A népmonda szerint valamikor innen

Ha röviden akarok fogalmazni, ez az első és második világháború áldozatainak és hőseinek végső halotti anyakönyve. Ez a dokumentum foglalja össze a háborúkban hősi halált halt személyek adatait, amelyek a helyi parókia és önkormányzat nyilvántartásaiban voltak. A Hősök Könyvét 1997-ben készítettük el. A könyv egy Tisztelgéssel indít, majd az Előszóban megfogalmaztuk a könyv lényegét. Ezt követi az I. világháborús emlékhely meghívójának a másolata, amely emlékművet 1927-ben avatták fel és azért nem lehet az eredeti meghívót kiállítani, mert egy olyan papírból készült, aminek szinte naponta romlik az állapota. Az I. és a II. világháború áldozatainak a felsorolását minden személy esetében két lapon végeztük el. Az első lap a tisztelgésé, ahol a nevet és tisztségét örökítettük meg, a másodikon az egyéb információkat rögzítettük, azokat, amelyeket más forrásból még tudni lehetett a katonákról. Sokan segítették ezt a munkát, dokumentumokkal és egyéb információkkal. A könyv végén felsorolásra kerültek azok a civil személyek, akik szintén a háborúk áldozatai voltak. Van, akikről sokat tudunk, de vannak, akiknek csak a nevét és az elhalálozásának a helyét tudtuk rögzíteni. Készítettünk egy olyan fejezetet is, ahol azt mutattuk be, hogy a második világháborúban hol húzódott a „Margit vonal". Ezen a részen nagyon elkeseredett csaták folytak. A németek a birodalom védelmében, sok esetben fiatal gyerekeket vetettek be. Ezt jelezte hogy, mikor feltárásra kerültek a tömegsírok, a német bakancsokon a szegek szinte alig voltak megkopva. Jelenleg a település temetőjében 476 német katonai sírját gondozzuk, de ettől jóval több áldozata volt ennek az ütközetnek. Napjainkban sokan jönnek ide és vannak esetek, amikor a temetőbe látogató német turisták megtalálják az ismerősüket, a rokonukat. Itt a temetőben van egy II. világháborús emlékművünk is, aminek az egyik felén a katonák, oldalán az életüket vesztett leventék, a másik felén a polgári áldozatok nevei találhatók. Mi így emlékezünk a hősökre és az áldozatokra.