START–III: újból csökkentik a fegyverzetet

Tavaly december 5-én lejárt az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között még 1991. július végén megkötött START–1 szerződés érvényessége. Azonban már e kontraktus lejárata előtt megfogalmazódott a két atomhatalom részéről a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló új START-szerződés létrehozása, ám különböző okok miatt mindeddig erre nem kerülhetett sor.

Az elmúlt hónapokban azonban komoly diplomáciai erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az új szerződést minél hamarabb tető alá lehessen hozni. Az elmúlt héten pedig vált világossá: az előzetes egyeztetések után, az orosz és az amerikai elnök április 8-án, prágai találkozójukon láthatják el kézjegyükkel a dokumentumot.

A START-szerződések története

A START-megállapodások kizárólag az amerikai és az orosz tulajdonban lévő atomfegyverek legveszélyesebb, legnagyobb pusztító hatású, legmesszebbre célba találó harceszközeivel, az úgynevezett hadászati támadófegyver-rendszerekkel foglalkoznak. A fegyverrendszer szóhasználat rendkívül fontos, mivel e szerződések tartalmi vonatkozásai, előírásai egyaránt kiterjednek a világ két legnagyobb atomhatalmának egymás területét elérni képes atomtölteteire, az ezeket célba juttatni képes hordozóeszközökre – rakétákra, repülőgépekre –, valamint a hordozórakéták indító berendezéseire is.

Az oroszok és az amerikaiak egymás területét elérni képes hadászati támadófegyver-rendszerei három csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok a szárazföldi telepítésű, úgynevezett interkontinentális, vagyis az 5500 kilométernél nagyobb hatótávolságú, atomtöltetű ballisztikus rakéták tartoznak, melyek a talajba épített építményekből – az úgynevezett silókból –, vagy a földfelszínen mozgó indító berendezésekről különlegesen kialakított többtengelyes közúti járművekről startolnak.

A második csoportba az atomhajtású tengeralattjárók fedélzetéről bevethető, néhány ezer kilométernél nagyobb, az újabb változatokat tekintve interkontinentális hatótávolságú, s ugyancsak atomtöltetű ballisztikus rakétákat sorolják. Az atomhajtású tengeralattjáró sajátos indító berendezés, mivel egy ilyen hajó 16–24 hadászati ballisztikus rakéta hordozására alkalmas. Mindkét kategóriába tartozó ballisztikus rakétáknak különleges sajátossága, hogy fejrészükbe több – a szerkezet sajátosságaitól, a teherbíró képességtől függően –, akár 3–10 darab, más-más célpontra vezethető atomtöltet helyezhető el.

A hadászati támadófegyverek harmadik csoportjába az interkontinentális (vagyis 5500 kilométernél nagyobb) hatósugarú nehézbombázó repülőgépek tartoznak, melyek fedélzeti fegyvere atomtöltetű, nagy hatótávolságú, légi indítású robotrepülőgép vagy ugyancsak atomtöltetű, ezer kilométernél nagyobb hatótávolságú, azonban nem ballisztikus, hanem levegő-föld osztályú rakéta. Az effajta 150–220 tonna felszállótömegű harci repülőgépek a típus sajátosságától függően 1–20 darab atomtöltetű fedélzeti fegyvert hordoznak.

Az orosz-amerikai START-tárgyalások és egyezmények kizárólag e három csoportba tartozó atomfegyver-rendszerekkel foglalkoznak, s nem érintik a két fél többi, rövidebb hatótávolságú szárazföldi és tengeri hadszíntéri atomfegyverrendszereit. Ezek mennyisége ma 2000–2500 darabra tehető, de a kétpólusú világrendszer megszűntével mind jelentőségük, mind pedig mennyiségük folyamatosan csökken.

A START-szerződések egyébként az úgynevezett harmadik generációs leszerelési megállapodások közé tartoznak. Mindez azt jelenti, hogy az aláíró felek számottevő fegyverzetcsökkentést vállaltak, s kellő garanciát nyújtottak az ehhez szükséges ellenőrzési rendszerekhez is.

START–1: negyven százalékos csökkentés

Már a legelső, START–1 szerződés végső megfogalmazását és aláírását is több tényező késleltette. Az nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján ugyanis nemcsak elnökváltás volt az Amerikai Egyesült Államokban, hanem megkezdődött a rendszerváltás a közép-kelet-európai államokban, létrejött az egységes Németország, feloszlott a Varsói Szerződés és felbomlott az egykori szuperhatalom, a Szovjetunió is.

Mindezek miatt a START–1 aláírására csak 1991. júliusának végén kerülhetett sor, holott az első egyezetések már jóval korábban megkezdődtek.

Az egyezményt az akkor még látszólag egyben lévő Szovjetunió nevében Mihail Gorbacsov főtitkár, amerikai részről pedig az idősebbik George Bush elnök írta alá.

Az egyezmény – amelynek hivatalos elnevezése „Szerződés az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között a hadászati támadófegyverek csökkentéséről és korlátozásáról"– lényege, hogy az érvénybe lépéstől számított hét éven belül a feleknek negyven százalékkal, vagyis hatezer darabra kellett csökkenteniük a hadrendben tartható hadászati atomtölteteik számát.

A szerződés ratifikációs folyamatát nagyban nehezítette a Szovjetunió 1991. évvégén bekövetkezett felbomlása. Hiszen a létrejött utódállamok közül három is – Belorusszia, Kazahsztán és Ukrajna – „látszólagos" atomhatalommá vált, hiszen területükön nagymennyiségű hadászati jellegű szárazföldi rakétarendszer, és a rájuk szerelt atomtöltet helyezkedett el. A „látszólagos" jelzőt azért kell mégis kihangsúlyozni, mert a rendelkezésre álló atomarzenál ellenére az országok képtelenek lettek volna e fegyvereket bevetni, mégpedig a technikai és technológiai hiányosságok és a szakképzett kezelőállomány hiánya miatt.

E fegyverek sorsát csak a START–1 aláírását követő másfél év múlva, 1992. végén sikerült rendezni. A szovjet utódállamok ekkor vállalták, hogy csatlakoznak az atomsorompó egyezményhez: az atomtölteteket és a hordozórakétáikat Oroszországba szállították, a rakétasilókat pedig – az Amerikai Egyesült Államok jelentős anyagi segítségével – megsemmisítették.

Mindezeket követően a START-1 megállapodás 1994-ben lépett érvénybe. A csökkentéseket pedig hét év alatt 2001-ig kellett volna végrehajtaniuk a szerződést aláírt feleknek, ám a végső határidő az elmúlt években többször is módosult.

A szerződés 2009. december 5-én ugyan lejárt, de továbbra is érvényben maradt, s a felek megegyeztek abban is, hogy tartják magukat a megállapodásban foglaltakhoz.

START–2: további leszerelés

Az amerikai-orosz hadászati fegyverzetcsökkentési megállapodást – hivatalos nevén: „Szerződés az Amerikai Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között a hadászati támadófegyverek további csökkentéséről és korlátozásáról" – vagyis a START–2 szerződést az Amerikai Egyesült Államok távozóban lévő elnöke, George Bush, és a függetlenné vált Oroszország első elnöke Borisz Jelcin, a START–1 életbe lépése előtt két évvel, 1993. január 5-én írta alá.

A megállapodás legfontosabb kitétele, hogy a két ország birtokában csak 3000–3500 hadászati atomtöltet maradhat. A hadászati atomtöltetek mennyiségének jelentős mérséklésén kívül, a megállapodás nem engedélyezte egyetlen darab, szárazföldi telepítésű, nehéz interkontinentális, ballisztikus rakéta megtartását sem. Hasonlóképpen tiltotta, hogy a rendszerben maradó szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákat több, külön-külön célokra irányítható töltetekkel lássák el.

A szerződést, az Egyesült Államok 1997-ben ratifikálta, Oroszországban pedig még tovább, egészen 2000. április 14-ig vártak a jóváhagyással. Mindezek ellenére a START–2 végül is mégsem lépett életbe. Ennek az elsődleges oka az volt, hogy az USA, 2002 június 14-én egyoldalúan felmondta az 1972-évi, a rakétaelhárító védelmi rendszereket korlátozó, úgynevezett ABM szerződést. Válaszlépésként, Oroszország pedig kilépett a START–2 megállapodásból.

SORT: az egyszerűsített megállapodás

Az orosz-amerikai hadászati fegyverzetcsökkentési folyamat fenntartására, a két fél szándékainak igazolására, vagyis a „kútbaesett" START–2 helyébe egy, főként csak általánosságokat tartalmazó, az amerikai, és orosz hadászati támadópotenciált mérséklő,meglehetősen szűkszavú egyezmény, a SORT (Strategic Offensive Reduction Treaty) lépett.

Ennek egyetlen számszerű előírása az volt, hogy a szerződő felek legfeljebb 1700–2200 hadászati jellegű atomtöltetet tarthatnak szolgálatban. A 2002-ben aláírt SORT – az amerikai, és az orosz elnöki ratifikációt követően – 2003 júniusában lépett életbe, s érvényessége 2012 végéig tart. A „moszkvai megállapodás" elnevezéssel is ismert SORT „lazaságát" mutatja, hogy a rövid egyezménynek egyáltalában nincs ellenőrzési záradéka.

START–3: újabb harminc százalék

A legújabb, START–3 névvel jelzett amerikai-orosz megállapodás régóta húzódó fegyverzetcsökkentési tárgyalások eredménye. A csütörtökön aláírandó szerződés szerint mindkét fél – a SORT 2200-as plafonjához képest – mintegy harminc százalékkal csökkenti és 1500–1675 darabban maximalizálja a hadrendben tartható, hadászati atomtöltetek mennyiségét.

Emellett a rendszerben tartható hordozóeszközök, a hadászati jellegű, szárazföldi telepítésű, illetve tengeralattjáró fedélzeti interkontinentális ballisztikus rakéták, valamint a hadászati nehézbombázó repülőgépek számát pedig 500–1100 példányban állapították meg.

A prágai aláírását követően a két atomhatalom várhatóan egyszerre ratifikálja majd a szerződést – legalábbis ezt szorgalmazta a moszkvai vezetés. Persze, hogy ez sikerül-e, az már a jövő kérdése…

Nem nagyszabású, ámde fontos megállapodás

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója hozzátette: hosszú ideig nem volt fegyverzetcsökkentési tárgyalás a két atomhatalom között. A párbeszéd akkor indult el újra, amikor Barack Obama amerikai elnök bejelentette: mégsem kíván rakétavédelmi rendszert telepíteni Csehországba és Lengyelországba. Persze az amerikaiak mindezzel nem mondtak le végérvényesen az európai rakétavédelmi rendszerről, hiszen legújabb terveik szerint ennek egyes elemeit Bulgáriában és Romániában építenék ki. Ezzel kapcsolatban az oroszok viszont egyoldalú nyilatkozatban kijelentették: Moszkva fenntartja magának a jogot a START–3 szerződés felmondására, ha az amerikai globális rakétavédelmi rendszer hatással lesz az orosz hadászati nukleáris erők hatékonyságára. S, hogy mindez mikor következik be, azt saját maguk állapítják meg.

Tálas Péter szerint a START–3 szerződés legnagyobb eredménye az, hogy újabb előrelépés történik a két nagyhatalom között, s ezzel együtt jóval kevesebb atomfegyver marad a földön. Ugyanakkor nagyon messze még az Obama elnök által egy évvel ezelőtt, éppen Prágában meghirdetett atomfegyvermentes világ.

A biztonságpolitikai szakértő elmondta azt is, hogy mivel a földön egyre több az atomhatalom, rövidesen eljön az az idő, amikor a világ biztonságpolitikájába már nemcsak az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország, hanem más országok is beleszólnak.

A honvedelem.hu kérdésére válaszolva az SVKI igazgatója aláhúzta: véleménye szerint további, fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra és megállapodásokra lenne szükség Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok között. További szerződéseknek azonban nagyon kicsi az esélye, mivel a START–3-ra is közel egy évtizedet kellett várni.

A csütörtöki aláírásról itt olvashat.

(Cikkünk megírásakor forrásként használtuk Dr. Szentesi György START-szerződések című írását, amely a Hadtudomány című folyóirat X. évfolyamának, 3. számában jelent meg.)

Fotó: Archív