Súlyos következményekkel járó magyar vereséggel zárult a móri ütközet

„A haza nagy veszélyben van. Az örökös retiráda lehangolta a sereg szellemét, – egy támadásnak, egy győzelemnek kell okvetlenül történni, még az eldöntő csata előtt! (…) Valami győzelmecskét, édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben. Isten áldjon meg! Hived Kossuth Lajos.” E levelet december 29-én, Pesten vetette papírra Kossuth Lajos, amikor már tudni lehetett, hogy a császáriak december 14-én indított téli hadjárata - Windisch-Grätz, Schlick, Simunich és Götz vezetésével négy hadtest indult meg a szabadságharc leverésére - jelentős sikereket hozott.

A támadás előtt Magyarország nyugati határát a Fertő-tó és a Nádasi-szoros között Görgei Artúr, délen, a Muraközben pedig Perczel Mór védte. A túlerőben lévő császáriak több ponton is áttörték a magyar védelmet és a feldunai hadsereg megkezdte visszavonulását először Győr, majd a főváros felé.

A történészek szerint e levéllel – amit Perczel december 30-án, Mór település mellett kapott kézhez - „Kossuth hibát követett el”, mert tudhatta, hogy a heves természetű tábornoknak csak egy kis biztatás kell, hogy ütközetbe bocsátkozzon. S bár tanultabb tisztjei azt tanácsolták neki, hogy ne ütközzön meg a császári seregekkel, Perczel mégis az ütközet mellett döntött. Valójában azonban nem készült fel a csatára: szándékáról sem Kossuthot, sem Görgeit nem értesítette. Sőt, semmilyen felderítő munkát nem végzett – így nem volt tisztában azzal sem, hogy milyen erejű ellenséggel fogja felvenni a harcot -, seregeit pedig a lehető legelőnytelenebb módon állította fel a csatamezőn, úgy, hogy hadmozdulatait a magaslaton, védhető pozícióba elhelyezkedő ellenség úgy olvashatta, mint egy nyitott könyvben.

Perczel hadteste nagyjából hatezerötszáz honvédból és 24 lövegből állt. Jellačić hadtestének élcsapatát a magyar tüzérség megállította, sőt a magyar gyalogság éppen előnyomulóban volt, amikor megérkezett császári sereg többi része, amivel az ütközet erőviszonyai ezzel alaposan megváltoztak. A gyengén felszerelt, csatához nem szokott magyar gyalogság a lovasroham elől az erdőbe menekült. A tüzérség egy részét a huszárok súlyos veszteségek árán meg tudták menteni. A magyar veszteség mintegy kétezer-ötszáz fő volt, akiknek túlnyomó része fogságba esett. A lövegek közül is legalább öt az ellenség kezére jutott.

„A vereség elsődleges oka Perczel meggondolatlansága volt. Nem értesítette a támadás tervéről sem Görgeit, sem a feldunai hadsereg legközelebb álló dandárának parancsnokát, Karger Ferdinánd alezredest. Átengedte a Mór előtti előnyös állást az ellenségnek, s így lehetővé tette balszárnyának megkerülését. Az erdőt is csak késve szállta meg. A másik ok a két fél erőinek összetételében rejlett. Jellačić harcba vetett csapatai létszámukat tekintve nem haladták meg Perczeléit, ugyanakkor nehézlovassága körülbelül háromszoros létszámfölényben volt a magyar huszársággal szemben. Mindehhez járult, hogy Jellačić először a magyar balszárnyat támadta meg, s itt helyi erőfölényt hozott létre. A magyar balszárny szétzúzása után a centrumnak és a jobbszárnynak is vissza kellett vonulnia. Megjegyzendő persze, hogy Jellačić az ütközet elhúzódása esetén még számíthatott a Hartlieb-hadosztály beérkező, legalább 7000 főnyi állományára is. A vereség tehát kikerülhetetlen volt” – írja az ütközetről megjelent tanulmányában dr. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese.

A móri vereség után Görgei ismét visszavonult, attól tartva, hogy Jellačić a magyar főerőt déli irányból bekerítheti. A feldunai hadseregnek kellett átvennie valamennyi Budába vezető út védelmét és ez csak a város közvetlen közelében volt megoldható. Ezzel a főváros közvetlen veszélybe került és ezért december 31-én a képviselőház az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözéséről döntött. 1849. január 2-án a fővárosban tartott haditanácson döntés született arról, hogy a hadsereg nem bocsátkozik a kiürített Buda és Pest védelmében csatára. Alig három héttel a téli hadjárat megindítása után, január 5-én Windisch-Grätz bevonult a magyar fővárosba.