Súlyozott huszonnégy órás kihívás

Nagy Ferenc Ottó főtörzsőrmester, Bálint Lajos szakaszvezető, valamint Hortobágyi Dominik és Nagy Tamás tizedesek, az ezred Művelettámogató Műszaki Zászlóalj tagjai nem futva, hanem menetelve teljesítettek 175 helyett 194,4 kilométert.

Hogy miért nem a 175 kilométeres távot tettek meg? A választ Nagy Ferenc Ottó főtörzsőrmester adta meg: „2023. április 7-én lesz 175 éves a Magyar Honvédség, ugyanis 1848-ban ezen a napon nevezték ki hadügyminiszterré Mészáros Lázárt. Az évszámból kiindulva 48 kilogramm teljes harcászati felszereléssel, személyenként 48,6 kilométert meneteltünk, ezzel tisztelegve a hadügyminiszter emléke előtt.”

A katonák a dóci lőtérről indulva egy előre meghatározott terepútvonalat követtek. A táv alatt többször tartottak rövidebb pihenőt, majd a huszonharmadik kilométernél egy hosszabbat is, amikor az elvesztett energiát pótolták. Az esti órákban érkeztek meg Szentesre, az alakulat egyik gyakorlóterére, ahol felállították egyéni sátraikat egy, a fáktól védett árokrendszerben, mert erőteljes szél volt, időnként viharos is, majd rögtönzött tábori körülmények között töltötték az éjszakát. A hőmérséklet sem volt kedvező, de ahogy Nagy főtörzsőrmester mondta: „a Magyar Honvédségben rendszeresített hálózsák és sátor ismét jelesre vizsgázott, nem fáztunk.”

Másnap, a korai ébresztőt követően a csapat tagja visszatértek Sándorfalvára, ahol a Művelettámogató Műszaki Zászlóalj éppen a Tábori Kihelyezési Hetét töltötte. A csapat egyik tagja, Bálint Lajos szakaszvezető rendelkezik harctéri életmentő képesítéssel, így a kihívást teljesítő katonák egészségügyi biztosítása is adott volt, hiszen ekkora táv esetén, nem beszélve a teljes harcászati felszerelés súlyáról, óhatatlanul előfordulnak kisebb sérülések.

A négyfős csapat, személyeként 48 kg felszereléssel 14 óra 18 perc alatt teljesítette a 48,6 kilométeres távot, összesen 194,4 kilométert.