Százezres tömeg gyönyörködött a repülőkben

A rendezők és a reptér meteorológiai szolgálata az első feladatot, a repüléshez szükséges megfelelő időjárás biztosítását nagyon jól megoldották. A reggel öt órakor Veszprémből induló busz utasai ugyan még fázósan nézegették a teli holdat, de a többi ettől eltekintve nagyon jól sikerült. Ragyogó napsütés volt, de nem kánikula, ami lényeges tényező, mert a már sok helyen járt katonák jól tudják, hogy a lőtereken és reptereken az emberek hőség érzete megduplázódik.

Az érkezéskor is látszik, hogy vannak rutinos reptérlátogatók és amatőrök. A rutinosakat minimum egy darab hűtőtáskájukról lehet felismerni. A kezdőt meghaladó fokozaton állók székeket, vagy egyéb fekhelynek alkalmas plédeket, pokrócokat telepítenek a földre. A haladó fokozatot a sátor spontán felállítása, míg a felsőfokot a plusz egy hűtőtáska jelenteti, amelyben szelektálva vannak a szilárd és a folyékony „kenyerek", de volt, aki létrát is hozott magával. Az amatőrök felismerhetősége: tíz órakor már a pogácsásnál sorakoznak és elfogadják a honvédség által csomagolt első zacskós vizüket.

Az előzetesen kiadott programnak megfelelően tíz órakor megkezdődik a rendezvény. A kapuk irányából még most is nagy a vendégek mozgása a repülőtér területére, de ez a beáramlás tizenegy óra után kezd csendesedni és ezért itt van az a lélektani pillanat, hogy a rendezők fellélegeznek, hogy nem kell a „Reptér megtelt" táblát kitenni.

A repülőnap látogatóit a nyitókép látványa szinte a földhöz szögezi. Az emberek megállnak és a szemek az ég felé szegeződnek. Az ezt következő programok, a harci repülők bemutató repülései is tovább növelik az adneralinszintet a nézőkben. A feloldást csak az jelenti, hogy amikor vége ennek a résznek, és a programot végignéző egyik férfi csoport gyorsan kezelésbe veszi a hűtőtáska tizennyolc év feletti tartalmát. Sörökkel hűtik le az izgalmaikat és megbeszélik a látottakat.

A gyerekek nagyon élvezik a technika közelségét. Mindenbe be akarnak
menni és egy pillanatig tank- vagy repülőpilóták akarnak lenni. Néhány
apuka azonban bajban van, a pici gyerekek sok kíváncsi és aprólékos
kérdésére csak nagyon nyögvenyelősen tudnak válaszolni, pedig a koruk
alapján ők még legalább néhány hónapig voltak katonák.

Tizenkét óra után az étkező sátrak között is nagy a mozgás, egyre hosszabbak a sorok. A választék az ételekben és italokban egyaránt nagyon sokszínű, kapható a juhtúrós lepénytől a sült kolbászon át a grillcsirkéig sok minden. A látogatók között is sok már a fáradt ember és több kisgyerek alszik a szüleik mellett, fittyet hányva a nagy zajra. Azok a gyerekek, akik jól bírják a gyűrődést és nem alszanak, még mindig a mászófalat rohamozzák, vagy megint egy repülőgéphez állnak sorba egy fénykép erejéig.

A vendégeken lévő pólók elárulják, hogy hazánkban mennyi szerelmese van ennek a fajta rendezvénynek. Láthattunk itt szombathelyi, ajkai és zalai feliratú pólókat és más messziről jött embereket, akik nem sajnálták az időt, energiát és eljöttek ide.

Viszlát legközelebb ugyanitt!