Szent György, akit hitéért kegyetlenül megkínoztak

A kr. u. 271 körül született Györgyről kevés megbízható életrajzi adat maradt fent. A Katolikus Tábor Püspökség honlapján található rövid életrajzban az olvasható, hogy a Györgyről szóló görög és latin eredetű legendák egymásnak több ponton is ellentmondanak.

Kiváló fegyverforgatóból vértanú

Valószínűleg egy kappadókiai előkelő hellén családban született. Apja halála után anyjával Palesztinába költözött, majd miután anyját is elvesztette, Nicodémiában vállalt katonai szolgálatot. Kiváló fegyverforgató volt és parancsnoki képességeinek köszönhetően hamar magas tiszti beosztásba jutott. A Diocletianus-féle keresztényüldözés idején lemondott hivataláról, majd hitéért Dadianosz perzsa király tömlöcbe vetette és hosszú időn át kegyetlenül kínoztatta. Végül a palesztinai Lydda-Diospolisban, 303. április 23-án lefejezték – így vált vértanúvá. A legtöbb egyházban ezen a napon tartják ünnepét, de Magyarországon - Szent Adalbert püspök és vértanú, a Budapest-Esztergomi Főegyházmegye védőszentjének - kiemelt kultusza miatt egy nappal később, április 24-én emlékeznek meg róla.

Sárkányölő Szent György legendája

Alakjához, emlékezetéhez számtalan legenda kapcsolódik, amelyekben sok, a kereszténységet is megelőző mítosz és mese élt tovább. Az egyik legismertebb Sárkányölő Szent György legendája, amit Tarján település – e falunak Szent György a védőszentje - plébániájának honlapján  írnak le részletesen. A legenda szerint a líbiai Silena város kapui előtt, egy tóban, egy rettenetes sárkány élt. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével annyira megrontotta a levegőt, hogy ebbe sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt tesznek a tó mellé, hogy jóllakassák a sárkányt. Azonban eljött a nap, amikor már alig volt bárány a környéken, így azon tanakodtak, hogy a továbbiakban mivel etessék a szörnyeteget. Végül abban egyeztek meg, hogy minden nap egy bárányt és egy embert áldoznak föl. Azt, hogy ki legyen az áldozat sorshúzással döntötték el. Az egyik nap a király lányára került a sor. Az uralkodó mesés gazdagságot – aranyat, ezüstöt és fele királyságát – ígért, ha megkímélik a lánya életét. Erre mérgesen így szólt a nép a királyhoz: „Oly sok gyermekeinket veszítettük el, te pedig megtartanád lányodat?” Azzal is fenyegetőztek, hogy megostromolják a várat, és erőszakkal viszik el a királylányt. Amikor a király észrevette, hogy népe komolyan beszél, nyolc nap haladékot kért, hogy lányától búcsút vehessen. Ez a kívánsága teljesülhetett. A nyolcadik nap reggelén összegyűltek a városlakók, és a lány átadását követelték. A királylány sírva köszönt el szüleitől és királyi öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta a sárkány érkezését.

Éppen arra lovagolt Szent György, és meghallotta a kesergést, leszállt a lóról, odament a lányhoz és megkérdezte, miért búslakodik. A lány így felelt: „Nemes lovag, menekülj erről az átkozott helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen!” Azonban György így válaszolt: „Bízzál bennem, és én Isten nevében megsegítelek.” Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, keresztet vetett, és bátran vágtatott a szörnyeteg felé. Lándzsájával úgy megsebesítette a sárkányt, hogy az földre hullott. A királylányhoz pedig így szólt: „Vesd le övedet és kösd az állat nyakára. Szelíd kutya módjára fog követni téged.” Amikor a város lakói meglátták a szüzet és a sárkányt, rémületükben felkiáltottak és menekülni akartak. Azonban György ezt mondta: „Ne féljetek, mert Jézus Krisztus küldött engem hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket a sárkánytól. Ezért higgyetek Istenben és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm a szörnyeteget.” Erre megkeresztelkedett a király, a lánya és az egész népe. A király arannyal és ezüsttel halmozta el Györgyöt, aki azonban mindent szétosztott a szegények között. Még egy ideig a városban maradt, prédikált, megkeresztelte az embereket és jótetteket hajtott végre. Végül a lakók minden kérésének ellenére tovább akart lovagolni. De előtte még átölelte a királyt, sok jó tanáccsal látta el, és továbbállt, hogy segíthessen a szegényeken, az elnyomottakon, és hogy hirdesse a kereszténységet.

Szent György kultusza

Györgyöt 494-ben Gelasius (I. Geláz) pápa avatta szentté, kultusza azonban már halála után megkezdődött. A Magyar Katolikus Lexikonszerint  Szíriában már a 4. században építettek György-templomokat; Rómában pedig már az 5. században volt saját temploma. Konstantinápolyban maga Konstantin császár építtetett templomot a tiszteletére. A görög egyházban György Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorosszal együtt a nagy katonaszentek közé tartozik. Tisztelete a középkori Európában volt a legerősebb: a lovagok és a zarándokok oltalmazójának tekintették. A középkori Angliában különösen nagy kultusza volt: Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222-es oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították.

Szent György tisztelete hazánkban a kereszténység felvétele óta jelen van a bizánci misszió közvetítésének köszönhetően. Szerepel a Szent Korona alsó, bizánci részének egyik zománcképén is. Károly Róbert 1326-ban alapította az első nem egyházi lovagrendet, ami szintén az ő nevét viseli.