Szörnyeteg a londoni utcán

A meghívottak ezúttal egy működőképes, I. világháborús, matuzsálemi korú harckocsit láthattak. Ezt a Mark V-ös típusú járművet egyenesen a Bovingtoni Tankmúzeum gyűjteményéből szállították fel a fővárosba, ahol nagy csörömpöléssel vonult el a nézők előtt. A „lánctalpas szörnyetegeket" éppen 90 évvel ezelőtt láthatták először a szélesebb angol néptömegek, ezen kívül nagy mennyiségben 1917. novemberében, a cambrai-i csatában lettek – szintén első ízben – bevetve.

Az I. világháború idején hatalmas haditechnikai fejlődés ment végbe. Számos fegyvert először próbáltak ki, illetve alkalmaztak a szemben álló hatalmak. Ezek közé sorolható a harckocsi is, melyet 1916-ban, az angolok küldtek első alkalommal a harctérre. E tankok – bár hatalmas meglepetést okoztak a nyugati fronton – mégsem voltak legyőzhetetlenek, ráadásul kiforratlanságuk miatt különböző technikai problémákkal is küszködtek.
Nagy-Britanniában a páncélos-hadviselés népszerűsítését már viszonylag korán elkezdték. Az első tankokat éppen 90 évvel ezelőtt mutatták be a nagyközönség előtt. Ugyanekkor a nyugati fronton, a franciaországi Cambrai-nál, 1917. november 20-án vetették be – a hadtörténelemben először – tömegesen a harckocsikat. A Sir Julian Byng tábornok irányítása alá tartozó brit 3. hadsereg alárendeltségébe 381 db lánctalpas jármű tartozott. Az e tankokból álló magasabb egységet Hugh Elles ezredes vezette támadásra a Georg von der Maritz tábornok parancsnoksága alatt álló német 2. hadsereg ellen. Ezen kívül a páncélosok támogatására, ugyanarra a terepszakaszra összpontosítottak még további öt gyalogoshadosztályt is.

A kijelölt cél a Canal de l’Escaunt és a Canal du Nord között kiépített, illetve megerősített és összesen 9,6 km széles német Hindenburg-vonal áttörése volt. Az ütközetet 1000 ágyú rövid tüzérségi támadása indította meg, majd a tankok délre már a 6,5 km-nél nagyobb mélységben kiépített négy, egymást követő „harckocsibiztos" lövészárokrendszeren is átküzdötték magukat. Ám Flesquiéres-nél, a makacsul védekező németekkel szemben végül kudarcot vallottak. A harcok során 100 löveget zsákmányoltak, valamint 4-6000 hadifoglyot ejtettek. A britek vesztesége mindössze 1500 ember volt. A kezdeti sikert – megfelelő tartalékok hiányában – mégsem tudták kiaknázni, így november 30-ára a küzdelem holtpontra jutott. A biztató eredmények hatására azonban egyre jobban felértékelődött a páncélosok szerepe. A harckocsik napjainkban is a hadseregek egyik jelentős harceszközeinek számítanak.
Éppen ezért 2007. november 10-e, a londoni főpolgármester parádéja kitűnő lehetőségnek ígérkezett arra, hogy a harckocsik bemutatkozásának és bevetésének 90. évfordulójáról méltó módon megemlékezzenek. Ebből az alkalomból a Bovingtoni Tankmúzeum gyűjteményéhez tartozó, I. világháborús Mark V-ös tankot is felvonultatták. Így a díszszemlén kiemelt helyen láthatták a nézők a páncélos-hadviselés egyik legöregebb példányát.

Mindenképpen meg kell említeni, hogy az első „acélszörnyetegek" mindössze 4-5 km/h maximális sebességgel tudtak csak haladni. A primitív szerkezetet úgy alakították ki, hogy az acéllemezeket a pántokhoz és a szögvasakhoz szegecseléssel erősítették. Ha az ellenség lövedékének repeszei behatoltak a lemezek közé, akkor azok egyszerűen megrepedtek. Ezért viselt a legénység például arcvédőt. A tankok személyzete összesen nyolc fő – vezető, parancsnok, két sebességváltó-kezelő (akik a lánctalpak sebességét szabályozták), valamint négy lövegkezelő – volt. A harckocsiban eleinte szinte embertelen körülmények uralkodtak. A legénység – már az ellenséggel való harcérintkezés előtt – komoly küzdelmet folytatott a rendkívül magas hőmérséklettel és az égéstermékek füstjével. A katonák szinte megsültek a harckocsik nemritkán 50 Celsius-fok (!) fölé emelkedő hőmérsékletű belsejében. Ezenkívül szenvedtek még a benzingőztől és a szén-monoxidtól is. Közülük sokan mérgezés és egyéb betegség miatt estek ki a harcokból, tehát ilyen viszonyok között kellett a fegyvereket – két ágyút vagy géppuskákat – működtetniük. Így nem véletlen, hogy a tankok – e hátráltató tényezők következtében – csak kisebb hatékonysággal és eredményességgel tudtak tevékenykedni az I. világháborúban.