Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Távol Európától – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2021. szeptember 11. 12:07

Az amerikai polgárháborúban (1861–1865) Észak és Dél oldalán egyaránt számos emigráns harcolt, így természetesen magyarok is, s többen közülük szép karriert futottak be fogadott hazájuk hadseregében. Szerepvállalásukról mégis keveset tudunk, elsősorban azért, mert a téma tudományos mélységű feldolgozásával alig néhány történész szakember foglalkozik.

MH_2021_09_borito

Az 1850-es években, az Amerikai Egyesült Államokban kiéleződtek az ellentétek a szabad munkaerőt foglalkoztató fejlett Észak, illetve a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató Dél között, ami aztán 1861-ben nyílt szakításhoz, majd polgárháború kitöréséhez vezetett.

Az északi államok közvéleménye kezdetben nem ismerte fel a fegyveres konfliktus valódi súlyát. Úgy vélték, mivel a délen élők jelentős hányada rabszolga, a Konföderáció nem képvisel komoly katonai erőt. Ebben a hitükben aztán súlyosan csalódniuk kellett, hiszen a harcok sorozatos déli győzelmekkel kezdődtek. Az északiak kudarcához nagyban hozzájárult az a tény, hogy az Unió reguláris hadereje viszonylag kis létszámú volt, s nem rendelkezett megfelelő képzettségű tisztikarral. Bár ekkoriban már működött a West Point, vagyis az amerikai katonai akadémia, de ott nagyrészt a déli államok ültetvényes arisztokráciájának fiai tanultak, akik aztán természetesen a Konföderáció oldalán vállaltak szerepet. Az Unió számára az 1840-es évek európai forradalmaiban harctéri tapasztalatokat szerzett emigránsok (például németek, olaszok, lengyelek, csehek, magyarok) alkalmazása jelentett kiutat a szorult helyzetből.

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 10-én megjelent számában!