„Térképpé változott a takaró”

A magyar foglyok leginkább olaszországi és oroszországi táborokba kerültek. A hazatért katonák tárgyi emlékei közül jóval kevesebb maradt fenn, mint a Magyarországon fogságba esett külföldi (orosz és szerb) bakáktól, hiszen a hazatérés során a legtöbbet hátra kellett hagyniuk. Ezért főként dokumentumok vagy egyéb papíranyagok őrzik hadifogságban végzett tevekénységük nyomait az utókor számára. Kivételek azonban vannak. Ilyen a tárlaton látható, kifüggesztett teveszőr takaró is, amely Koritsánszky Viktor zászlós teljes útjáról mesél, amely a frontra indulástól a szibériai táborba, majd ismét otthonába vezette készítőjét.

„A takaró tanulsága szerint a zászlós 1914-ben indult el és 1922-ben tért vissza hazánkba. Feltehetően a hímzést már otthon készítette el az alapján, amit útközben lerajzolt. Így térképpé változott a takaró, amely színes fonallal jelzi, készítője merre járt. A bevonulás előtt gyógyszerészként dolgozott, majd hazatérve is folytatta szakmáját” – árulta el a takaró által mesélt történetet Závodi Szilvia.

Azt is elmondta, hogy mivel töltötték az időt a katonák a hadifogolytáborokban, amivel csökkenteni próbálták a tétlenség érzését. „A legfontosabb szempont a túlélésük volt, hiszen az ellátásuk akadozott, illetve az összezárt emberek között járványok ütötték fel a fejüket. Igyekeztek minden lehetőséget megragadni arra, hogy könnyebben átvészeljék a táborban töltött időszakot. A fennmaradt tárgyi emlékek elsődleges szerepe az volt, hogy ne őrüljenek bele a fogságba és a semmittevésbe. Sok táblajátékot faragtak, kártyapaklikat rajzoltak. Mindent felhasználtak annak érdekében, hogy elfoglalják magukat. Még kenyérbélből is készült sakk-készlet, amelynek az idő során sajnos már csak a morzsái maradtak meg. Ezen kívül volt, hogy agyagos földből, egyszerű, sematikus figurákat formáztak meg” – mesélte.

A hadifoglyok kihasználták a civil szakértelmüket. „Egy oroszországi hadifogolytáborban a vegyészethez értők szappan, fogpor, sampon és egyéb higiéniai szerek készítésébe fogtak. A tábori nyomdában csomagolóanyagot is nyomtattak hozzájuk, majd értékesítették a helyi lakosságnak. A tárgyak nem maradtak meg, de a csomagolóanyagból valamennyi hazakerült. Ezek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják” – mondta.

Egyes táborokban kulturális eseményeket szerveztek, például kabaréesteket, illetve színdarabokat adtak elő. Ezekhez a programokhoz plakátokat rajzoltak, jelmezeket varrtak. „Bizonyos hadifogolytáborokban – a körülményekhez képest – mondhatni egészen pezsgő kulturális élet volt. Azonban, mivel nők nem voltak, a női szerepeket is férfiak alakították” – árulta el.

A kulturális események mellett lehetőség nyílt sporttevékenységre is. Volt, ahol versenyeket szerveztek a hadifoglyok számára, amelyekhez „díjakat” készítettek. „Az orosz forgalmi pénzérmék egyik oldalát lecsiszolták, belevésték az évszámot és azt, milyen sportágról van szó. Beleírták például, hogy első díj és odaadták a nyertesnek. Ezek az események a hétköznapi életre emlékeztették a hadifoglyokat. A külföldi táborokból leginkább papíralapú emlékek maradtak fenn, mint a már említett színlapok, emellett levelek, naplók, jegyzetfüzetbe írt gondolatok mesélnek a történelemről” – hangsúlyozta.