Titokzatosság, izgalom és kaland

Gyurom János 1966-ban vonult be sorkatonaként a pápai műszaki zászlóaljhoz, később tovább szolgáló tiszthelyettes lett és 1992-ben, mint vegyvédelmi főnök ment nyugdíjba, törzszászlósi rendfokozatban. A Magyar Kultúra Napjáról történő megemlékezés, a nemzetközileg is híres veszprémi Gizella női kórusa műsorával kezdődött. A rendezvényen résztvevőket Bakcsi András, az intézet igazgatója köszöntötte, kiemelve azt, hogy minden látogatatót lenyűgöznek a fotóművész természetről készített és az állatvilág örök mozgását megörökítő képei. A kiállítást Mátyus Károly E-MAFOSZ diplomás fotóművész, a Bakony fotóklub elnöke nyitotta meg. Ráirányította a figyelmet arra, hogy Gyurom János természeti képein mindig történnek valamik és ezek a történések nagyon egyediek és ezért megismételhetetlenek. A képeket nézve egyesek feltételezhetik, hogy a képek mesterségesen beállítottak, de akik jobban ismerik ezt a műfajt tudhatják, hogy a nagyvadak fotózása esetében ez dolog lehetetlen. A művész „vadásznak" egy ilyen, az itt megörökített felvételére nagyon sokat, sokszor éveket kellett várnia. E közben szigorú szabályok szerint kell dolgoznia, mert nem szabad megzavarni az állat és növényvilág természet által kialakított rendjét.

Mikor és hogyan került kapcsolatba a természettel?

Gyerekkoromban is nagyon sokat túráztam a Bakonyban, mert már akkor vonzott a természet titokzatossága. 1970-ben léptem be egy vadásztársulatba, de a fényképezőgépet kezdettől magammal vittem. Később megfogott, Tildy Zoltán egyik híres mondása, és ezt meg is akartam élni: "Puska, messzelátó, fényképezőgép mindegyik egy kulcs a természethez, mindegyik más rejtekajtót nyit meg, s a látott kép aszerint változik, hogy melyik ajtón lépünk be." Én, az elmúlt, több mint harminc évben, ezeken az ajtókon, hol vadászként a távcsővel, vagy fotósként a fényképezőgéppel léptem be. Nagyon megszerettem a természetet, mert az a felfedezés örömét kínálja annak, aki bele akar látni az élővilág sokszínűségébe. Megfogott az új látvány megtalálásának élménye, amit csak a természet adhat az embernek a nap más és más időszakába. Mára már azt is tudom, hogy ezt a kettőt eredményesen és felelősséggel tenni nem lehet. Ezért döntöttem úgy, hogy a következő évtől csak a „vértelen vadászatot" fogom folytatni.

Mit szeretne még a természetfotózással elérni?

A fényképezőgép a természetjárásaim során mindig elmaradhatatlan társam volt, mert a képeimen keresztül tudtam mások számára is láthatóvá tenni a természet szépségeit. A fotóimmal akarom megmutatni azt a csodálatos világot, ami tőlünk csak egy karnyújtásnyira van. Sokan a helyzetük miatt, soha sem látják meg ezt a különlegesen gyönyörű környezetet. Másik célom az, hogy a képeimmel gondolatokat keltsek a látogatókban. A fotóimmal társakat szeretnék keresni ahhoz, hogy akik látva-értik a lényeget, felismerjék a természet nagyfokú sérülékenységének a veszélyét és azt, hogy közös összefogásra van szükség környezet megóvásáért. Ennek megvalósítása nem egyszerű feladat, sok lemondással és kitartással, sok esetben környezetemben lévőkkel történő összeütközéssekkel jár. Bízom abban, hogy amikor már sokan látjuk a természet sok egyéb csodáját, jobban fogunk vigyázni rá.

A fotók elkészítésén túl mit tud még tenni a természet védelme érdekében?

 A természet szeretete és tisztelete ösztönzött arra, hogy többet tegyek az élővilág megóvása érdekében, ezért tagja vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek és itt monitoring feladatokat látok el. Ez azt jelenti, hogy van egy 2,5×2,5 kilométeres monitoring területem, ahol a madarak élőhelyeinek megfigyelését, az élettani változások rögzítését végzem el. Figyelemmel kísérem a madarak előfordulási sűrűségét, szaporulatát, de az átvonuló vándormadarak mozgását is rögzítem. Ahhoz, hogy ezt megtegyem, nagyon kell ismernem a madarak anatómiáját, a viselkedési és létfenntartási szokásait, mert csak akkor kerülhetek közel hozzájuk. Egy állandó madármegfigyelő helyem van Pápa mellett a Bakonyban, de ahhoz hogy ennek a szenvedélyemnek naponta élhessek, a közvetlen családomtól egy nagyon megértő és segítőkész támogatás szükséges.

 A fotózást a hetvenes években kezdte, milyen hatással volt a képek készítésére a digitális technika elterjedése?

Számomra nagyon pozitív fejlődést hozott. A lehetőségek kibővültek, mert sokkal több, gyorsabb és minőségben is jobb felvételek elkészítése vált lehetővé. Jelenleg a fotóimat digitális, tükörreflexes fényképezőgéppel, valamint két nagy felbontású objektívvel készítem. Már régóta tagja vagyok a Bakony fotó klubnak és a Magyar Fotóművészek Alkotó csoportjának. Számos kiállításom volt már az országban, de sok nemzetközi pályázaton is részt vettem.

A képeket nézve a látogatónak úgy tűnik, hogy minden felvétel egy kaland, amihez egy történet is tartozik. Jól érzékelem ezt?

A hitvallását röviden összefoglalná?

Várakozva figyelni egy madárfüttytől hangos erdőben, ahová a távoli harangszó is csak megfáradva ér el, vagy egy hajnali tóparton figyelni az ébredő természet változó pasztell színeit. Gyönyörűség! Várni az erdei tisztásra kiváltó szarvasbikát, vagy a kotorékból kibúvó rókát! Izgalom! Megfigyelni éjszaka a madarak viselkedését! Titokzatosság! A tóparton les sátorban éjszakázni és várni a gyönyörű napkeltét. Kaland! Megcsodálni a Bakony erdei fölött önfeledten köröző madarakat. Szabadság! Mindezek megörökítése fotón és aztán újra átélhessem a színeket, a fényeket, az élményeket. Ez a természetfotózás!