Tíz emlékezetes film az első világháborúról

Ernest Hemingway és a háború – foglalhatnánk össze röviden és tömören a Búcsú a fegyverektől lényegét. Az azonos című, hatalmas sikerű önéletrajzi regényt először 1932-ben filmesítették meg, de kétségtelen, hogy az 1957-es verzió számít ismertebbnek, még akkor is, ha sok ítész szerint a remake nem tudta megközelíteni az első filmváltozat színvonalát. Rock Hudson sebesült ifjú hadnagyként és Jennifer Jones ápolónőként kibontakozó románca mindenesetre az ‘50-es évek híres filmes szerelmi szálai közé tartozott, és legalább olyan legendás, mint Gary Cooper és Helen Hayes párosának alakítása az eredetiben.

Arábiai Lawrence (Lawrence Of Arabia, 1962)
Rendezte: David Lean
Főszereplők: Peter O’Toole, Alec Guinness, Anthony Quinn, Jack Hawkins, Omar Sharif

T. E. Lawrence brit katonatiszt, felderítő és régész olyan életet élt, amiről az ember alapból azt hinné, csak a filmekben fordul elő – nem csoda, hogy ezt a kivételes pályafutást már 1935-ös halála után nem sokkal megfilmesítették. David Lean három és fél órás eposza az egyik legklasszikusabb „nagy" film, amelyet valaha bemutattak, még azt is könnyen megbocsátották neki a kortársak, hogy Lawrence amúgy is elképesztő pályáját további fiktív eseményekkel turbózták fel benne az alkotók. Maratoni hosszúsága ellenére a film a kasszáknál is hatalmas siker lett, és a tíz Oscar-jelölésből hetet díjra is váltott. Ha valaki nem látta, az olyan, mintha mondjuk a Ben Hurt nem látta volna.

Johnny háborúba megy (Johnny Got His Gun, 1971)
Rendezte: Dalton Trumbo
Főszereplők: Timothy Bottoms, Diane Varsi, Jason Robards, Marsha Hunt, Donald Sutherland

Minden bizonnyal az egyik legnyomasztóbb háborús film, amely valaha készült, méghozzá rendezője 1938-as regényéből: a főszereplő, a vérzivatarba önként jelentkezett Joe Bonham iszonyatosan megsérülve, lenyomorodva, a külvilágtól elvágva tengeti napjait egy kórházban. Környezete nem tudja, hogy öntudatánál van, ő azonban folyamatosan tudatni akarja velük, hogy igen, miközben sajátos, a gyógyszerek által tovább turbózott víziók közepette pereg le a fejében az élete. Habkönnyű nyáresti szórakozásnak semmiképp sem ajánljuk – de ha valaki nem fél a tényleg sötét, súlyos moziktól, amelyek aztán még évek múltán is gyakran eszébe jutnak majd, érdemes tenni vele egy próbát. A film egyébként a videoklip-történelemben is eljátszotta a maga szerepét, és egyes képsorait olyanok is milliószámra látták, akik nem tudnak róla, hiszen a Metallica úttörő One klipjében szintén számos bevágás szerepelt belőle.

Nyugaton a helyzet változatlan (All Quiet On The Western Front, 1979)
Rendezte: Delbert Mann
Főszereplők: Richard Thomas, Ian Holm, Patricia Neal, Donald Pleasance, Ernest Borgnine

Erich Maria Remarque regényéből szintén két filmfeldolgozás készült: az első 1930-ban, amikor még nagyon közel volt a Nagy Háború, illetve 1979-ben, amikor már a második világégés emléke is kezdett a múlt ködébe veszni. Remarque könyve eleve a háború sötét mindennapjait mutatta be, ahol az emberélet nem számít, és semmi sem romantikus, még ha előzetesen annak is tűnt. A ‘30-as filmet egyébként itt is sokan jobbnak tartják, és a maga idejében két Oscart is kapott (a legjobb film és a legjobb rendezés díját), szemben a ‘79-essel, amelyet nem halmoztak el díjakkal, de az utóbbi változat mindenképpen könnyebben hozzáférhető, és szintén nagyon jól sikerült.

Sokan talán azt sem tudják, hogy Ausztrália és Új-Zéland részt vett az első világháborúban, pedig nagyon is: 1915-ben, Gallipolinál egyenesen olyan súlyos veszteségeket szenvedtek a törökökkel szemben, hogy a két országban a mai napig nemzeti emléknapnak számít az április 25-ei évforduló. Nem véletlen, hogy a háború egyik kulcsfontosságú momentumáról ausztrál film készült – történetileg talán nem teljesen helytálló, de mindenképpen látványos, jól sikerült alkotás, középpontjában az emberi oldallal és a derékba tört fiatal sorsokkal. A film és benne nyújtott kiváló alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ekkor még karrierje elején járó Mel Gibson nem maradt örök életére Mad Max az elkészült két poszt-apokaliptikus sikerfilm nyomán.

Szenvedélyek viharában (Legends Of The Fall, 1994)
Rendezte: Edward Zwick
Főszereplők: Anthony Hopkins, Brad Pitt, Julia Ormond, Aidan Quinn, Henry Thomas

Hogyan szakít szét egy családot a szerelem és a háború? Hogyan reagál a legelemibb emberi érzelmekre a család szilaj, fékezhetetlen fia, ha azzal szembesül, hogy ezek miatt szembe kell mennie imádott bátyjával? És miért ugrik fejest a katonáskodásba idealista, mintagyerek öccse, aki nem hajlandó hallgatni tapasztalt apja szavaira? Edward Zwick csodálatosan fényképezett drámájában az első világháború csupán háttér, hiszen a film alapvetően Amerikában játszódik, a világégés fenyegető árnya azonban az egész mozit belengi, és ami rossz, azt még rosszabbá teszi – hiába zajlanak messze az események, hatásuk elől senki sem menekülhet. A film nagy sikert aratott, bár a kritika egy része terjengősnek és túlontúl érzelgősnek találta. Akárhogyan is, Hopkins, Pitt és Quinn alakítása mindenképp emlékezetes.

Szerelemben, háborúban (In Love And War, 1996)
Rendezte: Richard Attenborough
Főszereplők: Chris O’Donnell, Sandra Bullock, MacKenzie Astin, Emilio Bonucci, Margot Steinberg

Variációk egy témára, avagy Búcsú a fegyverektől  kicsit másképp, de szintén Hemingway nyomdokain, immár nem egy fiktív, önéletrajzi ihletésű hadnagyot, hanem magát az írót helyezve a középpontba. Meg persze az emberi sorsokat és a romantikát is, de cseppet sem csöpögősen, végig megfelelő arányérzékkel. A film a maga idejében nem lett éppen átütő siker, inkább csak közepes fogadtatásúnak bizonyult, de mindenképpen ajánlott.

Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles, 2005)
Rendezte: Jean-Pierre Jeunet
Főszereplők: Audrey Tautou, Jodie Foster, Gaspard Ulliel, Jean-Pierre Becker, Albert Dupontel

Mi történhetett öt frontkatonával, akiket őrhelyük elhagyása miatt feletteseik a sorsukra hagytak a két hadsereg közötti ütközőzónában? Egyáltalán miként történhetett meg ilyesmi a háború közepén? Egyikük menyasszonya, Mathilde (Audrey Tautou, azaz Amélie személyesen) épp ezekre a kérdésekre keresi a választ, ám roppant szövevényes hálóba bonyolódik, ahol semmi sem egyértelmű. A szürreális víziók mestereként ismert Jeunet ezt a témát sem éppen egy könnyen fogyasztható filmbe ágyazta be, pengeéles intelligenciával elkészített mozija azonban mindenképpen nagyon emlékezetes, kiváló színészi alakításokkal.

A Vörös Báró (The Red Baron / Der Rote Baron, 2008)
Rendezte: Nikolai Müllerschön
Főszereplők: Matthias Schweighöfer, Till Schweiger, Lena Headey, Joseph Fiennes, Volker Bruch

Manfred von Richthofen az első világháború minden bizonnyal legismertebb és legjobb vadászpilótája volt, ráadásul a visszaemlékezések szerint zsenialitása mellett igazi úriember is egyben, aki nemes katonaként tisztelte az ellenséget, sőt, az ellenség életét sem akarta minden áron kioltani. E tulajdonságok következtében a „Vörös Báró" már életében legendává vált, így csak idő kérdése volt, hogy előbb-utóbb filmet forgassanak róla. Más kérdés, hogy Németországban az ilyesmi még mindig kényes kérdés, hiába van szó az első világháborúról a második helyett – bizonyára ennek köszönhető, hogy a film roppant magas költségei ellenére is negatív kritikák kereszttüzébe került (sokak szerint Müllerschön még a valósághoz képest is „túlheroizálta" von Richthofent), és hatalmasat bukott a kasszáknál. Pedig egyébként egyáltalán nem rossz, és professzionális módon készítették el.

Hadak útján (War Horse, 2011)
Rendezte: Steven Spielberg
Főszereplők: Jeremy Irvine, Benedict Cumberbatch, Tom Hiddleston, Emily Watson, David Thewlis

Michael Morpurgo 1982-es, elsősorban fiataloknak írt regénye, a War Horse nem volt éppen bombasiker, a gyerektémákra mindig is érzékeny Steven Spielbergnek azonban megtetszett, és ugyan nem saját hőskorában, hanem néhány évvel ezelőtt filmvászonra is álmodta. A Hadak útján esetében már az alapsztori is rendhagyó, hiszen a középpontban egy ló áll, akit gazdájának apja elad, és így a frontra kerül – Albert (Jeremy Irvine) azonban nem tudja elfelejteni, és utána veti magát, miközben körülöttük lángol a világ. Spielbergnek akadtak komoly mellélövései a karrierje során, de ezt a darabot a közönség és a kritika is kedvezően fogadta: a többség reménytelenül naiv, szentimentális, de szeretni való filmként hivatkozott rá. És végső soron az is.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)