Tíz szál gyertya

Azokon a tíz évvel ezelőtti noteszlapokon az Országház Kupolacsarnokába, a „Hűséggel a nemzetért!” honvéd koronaőr jelmondatig, a Magyar Honvédség szinte minden nagyobb alakulatának legjobbjaiból rekrutálódott Honvéd Koronaőrség létrehozásáig vezető történet szálai. Olvassunk csak bele együtt…

„Ő”. A koronaőr-jelöltek ekként „nevesítik” egymás közt a Szent Koronát. Így, egyes szám harmadik személyben, a legnagyobb tisztelettel, ami kijár az őrzőktől. A koronaőr-jelöltek első váltásainak tagjai tiszteletük „másik” jeléül feszes képzéssel, odaadó tanulással készülnek szolgálatukra, a „koronás” díszőrségre és biztonsági őrzésre. A fortélyok gyakorlásába „belefért” a próbatétel: hogyan is kell a koronaőrök szíjra vetett szolgálati fegyverével, a díszzászlóaljnál rendszeresített 1948M Kossuth-karddal nagy türelemmel megtanulni és roppant kitartással végrehajtani a feszes vigyázzállást?

Az alakulótér betonja, de a rajta sürgölődő-forgolódó katona sem látott ott addig „koronát, országalmát és jogart”. E 2011. márciusi „pillanatfelvétel” pontosításában Ádám Barnabás alezredes, a Nemzeti Honvéd Díszegység kijelölt parancsnokhelyettese (ma ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka) és Kiss Ferenc őrnagy, kijelölt törzsfőnök (ma ezredes, a dandár törzsfőnöke) volt segítségemre.

A „drágaságok”, melyekhez piros szőnyeg futott, és amelyeket az Országház Kupolacsarnokának méretarányos alaprajza vett körül, a Honvéd Koronaőrség kijelölt parancsnokáé voltak. Azaz Kun Szabó István ezredesé (ma vezérőrnagy, a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi irodájának vezetője, az államfő főhadsegéde, neve előtt tudományos fokozatként immár „dr.” szerepel), akinek ezeket az ajándékokat az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonaközössége készítette, amikor az együtt leszolgált 24 év után elköszönt tőlük, és elindult egy merőben új feladat útján. A búcsúajándékok így rukkoltak elő kiképzést segítő eszközökké.

Most álljon itt egy közelmúltbeli háttérkép. Az 1000 éves magyar államiság méltó megünneplésére készülő ország parlamentje megalkotta a 2000. évi I. törvényt, amely a Szent Korona elhelyezését és őrzését is szabályozta. „Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyre emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi… A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet hoz létre… A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.” (Később, 2004-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is a tagok sorába került.)

Apropó, oltalmazás. A Szent Korona 1944 őszétől 1945 júliusáig tartó, a második világháború magyarországi hadműveleteinek idején, éppenséggel a húsvét nagyhetén zajló menekítése főhajtásra késztető helytállás, melynek során Pajtás Ernő ezredes (posztumusz vezérőrnagy), a magyar királyi Koronaőrség akkori, egyben utolsó parancsnoka, és a koronaőrség tagjai őrizték-óvták, ameddig őrizni és óvni tudták államiságunk jelképét, mígnem Pajtás Ernő az amerikaiaknak Mattseeben felfedte a korona rejtekhelyét.

Klenódiumaink végül az amerikai Fort Knox-ba, az amerikai pénzügyminisztérium harckocsi-hadosztállyal is védett arany-lerakatának 31. számú raktárába kerültek. Mígnem 1978. január 5-én a Ferihegyi repülőtéren landolt a kettes számú elnöki gép, fedélzetén a szent jelvényekkel, amelyeket az országházbeli ünnepélyes fogadtatás után, január 6-án, 23 óra 30 perckor átvitték a Magyar Nemzeti Múzeum koronatermébe. Ezután szent jelképeinket 2001. január elsején, az említett törvény alapján a Parlament Kupolacsarnokában helyezték el, őrzését a Köztársasági Őrezredhez tartozó Koronaőrző Őrségre bízták. (A koronázási palást továbbra is a múzeumban maradt.)

„Születésnapi” történetünk újabb lapjának dátuma: 2010. december 20. A Parlament Goblein termében ekkor ülésezett a Szent Korona Testület, s meghallgatta a honvédelmi miniszter elgondolásait a Honvéd Koronaőrség felállításáról. Ezt követően módosították a honvédelmi törvényt, mely a honvédség feladatává tette a magyar államiság folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyénk és a hozzá tartozó egyes jelvények teljes körű őrzését, egyes kijelölt létesítmények protokolláris őrzésével együtt. S hogy el ne feledjük, a Szent Koronát menekítők egyike, a koronaőrzést, a koronaőr hagyományt a rendszerváltás után újjáélesztő vitéz Vitéz József koronaőr törzsőrmester (1993-tól főhadnagy), illetve a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülete főszerepet vállalt a Honvéd Koronaőrség mielőbbi létrehozásában.

Egyre közeledett „A NAP”. A Petőfi-laktanya alkalmi öltözőjében a koronaőr-jelöltek ruhaszemléjének „forgószínpadán” zajlottak az események.

„A csizmákkal szerencsére nincs sok gond” – ad rövid helyzetképet Sasvári Iván csizmadia.

A mester beavat néhány részletbe. Az 1700-as évek elején a katonák már viselték e lábbelit, amelyről – pontosabban az úgynevezett szártetőről – nyomban látni lehetett, hogy az illető hol áll a ranglétrán. A tiszti csizma szártetejét aranyozott, az alacsonyabb rangban lévőkét pedig saját, borjúboksz anyagából készített fekete szegéllyel látták el, és látják el most is. Az egyébként faszeges eljárással készített bőrtalp első felére vékony „biztonsági” gumiréteg került, mivel a használat helyszínén, az Országház kupolacsarnokában csúszós márványlapokon kell majd az őrzés-védés különböző mozzanatait végrehajtani.

A forgószínpad másik helyszínén többen egyenruháikkal várnak sorukra fegyelmezett rendben. Tatai Tamás szabómester konstatálta a kívánságokat.

„Ez mindig így történik, a próba azért van, hogy kiderüljön, hol szűk a zakó, hol bő esetleg a nadrág. A mestertől két röpke igazítás-egyeztetés közben megtudtuk, hogy az (akkori nevén) MH 32. Díszzászlóaljánál rendszeresített díszegyenruha az anyagáról kapta a közkeletű »Tihany« elnevezést. A honvédségi öltözködési szabályzatban leírtaktól némiképp eltér a koronaőröké, mert például a gombokat, nomen est omen, a Szent Korona »reliefje« ékíti” - mondja.

A ruhaszemle befejeződött, a kijelölt parancsnok, Kun Szabó István ezredes értékelt. „Jelentős mérföldkőhöz érkeztünk az egyenruhaszemlével. A ruházatot is rendben kell tudnunk. A nap huszonnégy órájában, honvéd koronaőr tiszthez és tiszthelyetteshez (altiszthez) méltón kell azt viselni, legyen a szolgálat akár díszőrségben, akár pedig biztonsági őrségben. Szerencsés vagyok, hogy kiképzési eredményeinkért két ilyen nagyszerű kollégával dolgozhattam együtt, mint Ádám Barna alezredes és Kiss Ferenc őrnagy. Különösen büszke vagyok arra a tudásra, amelyről koronaőr katonáink mestervizsgájukon számot adtak” - mondta.

Időzzünk el végül az Országházban tett első eskü szavainál, tíz esztendő (had)történetének ünnepi gondolatainál.

„Ünnepélyesen esküszöm, hogy a Magyarország alkotmányos állami folytonosságát megtestesítő Szent Koronát minden körülmények között, minden veszélytől megóvom és állhatatosan őrzöm, illetéktelen kézre jutását életem árán is megakadályozom… A Honvéd Koronaőrség bajtársi szellemétől áthatva, példamutató módon mindenkor becsülettel, magyar honvédhez méltón, harcos vitéz módon küzdve élek és halok. Isten engem úgy segéljen!” Az elsőkkel, a java részt ma is honvéd koronaőrökként szolgálókkal együtt mondjuk: „Úgy legyen…”