„Ami tavaly még jó volt, az idén éppen csak elég, de jövőre már kevés lesz”

Nagy fába vágta a fejszéjét az elmúlt év végén az MH Transzformációs Parancsnokság Honvéd Kiválósági Központja. Nekiláttak a Magyar Honvédség rendszerébe tavaly bekerült Leopard 2A4HU típusú harckocsi kezelésének elsajátítását célzó digitális tananyag megalkotásának. No nem azért, mert nem kapták meg a megfelelő dokumentációt a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként beszerzett, a németektől lízingelt, a müncheni Krauss-Maffei Wegmann gyárban magyar igények szerint átalakított „nagymacskákról”, hanem mert a mai felgyorsult világ igényei megkövetelik a hasonló innovációkat.

„Jól látható, hogy megváltozott a mai fiatal generáció tanulási szokása és folyamata. Amíg 20-25 évvel ezelőtt – amikor az én korosztályom kezdte a szakmát – teljesen természetes volt, hogy ha valaki megkapott egy tankönyvet, akkor azt elolvasta és megtanulta belőle a szükséges ismereteket, ma már ez nem így működik. A mai pályakezdők nagyon kevés hagyományos, nyomtatott anyagot olvasnak és tesznek magukévá – mivel ez már kívül esik a komfortzónájukon. Ellenben rengeteg digitális tartalmat fogyasztanak. Erre építve alakítottuk ki az első digitális tananyagunkat, mintegy pilot jelleggel” – mondta Tóth András alezredes, hozzátéve: a HM Zrínyi Nonprofit Kft. kommunikációs ágazatának közreműködésével készített tananyag videók segítésével, „fogyasztható narrátorszöveggel” ismerteti meg a harckocsik kezelőszemélyzetét a haditechnikai eszközzel, annak kezelésével és technikai kiszolgálásával. „Úgy kell elképzelni, mint egy hangoskönyv és egy youtube videó keverékét” – emelte ki az alezredes, aki kitért arra is, hogy a tanulási szokások megváltozásával korábbi beosztásában, a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár 11. Harckocsizászlóaljának parancsnokhelyetteseként találkozott először, s ekkor már ötletként felvetődött benne a digitális tananyag elkészítése.

S, hogy miért pont a Leopard 2A4HU-t választották e „kísérleti projekt” alanyául? Tóth András szerint ennek nagyon egyszerű oka van. Bár folyamatosan érkeznek be az országban a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként beszerzett haditechnikai eszközök, a „nagymacska” az, amely valójában csak egy átmenet a jelenleg használt T-72-es és a jövőben rendszerben lévő Leopard 2A7 típus között. „Így az A4-esről készített digitális tananyaggal gyakorlatilag fájdalommentesen ki tudjuk kísérletezni, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem, hogy a későbbiekben, a más típusokra megalkotott tananyagnak már ne legyenek »gyermekbetegségei«” – húzta alá.

A Leopard 2A4HU-ról készített digitális tananyag egyébként már elkészült. Sőt, a tatai dandárnál, a típusra kiképzendő harckocsizók körében már használják is az öt modulból álló oktatási anyagot, amiből az első rész a biztonsági-, környezetvédelmi- és tűzvédelmi szabályokat tartalmazza, a második pedig a harckocsi általános bemutatásával, képességeivel és technikai jellemzőivel foglalkozik. A harmadik modulból a kezelőszerveket, azok működését és funkcióját, a negyedikből a harcjármű menetkésszé és tűzkésszé tételét, valamint az irányítására alkalmazott jelzéseket, míg az ötödikből az igénybevétel előtti és a feladatvégrehajtás utáni logisztikai kiszolgálás rendjét ismerhetik meg a kiképzendő katonák. Az alezredes szerint mind a felhasználók, mind pedig a Magyar Honvédség Parancsnoksága részéről nagyon kedvező volt a tananyag fogadtatása.

„Bár a tananyag elkészült, azt már most jól látjuk, hogy a projektet még nem zárhatjuk le! Azt lehet mondani, hogy az 1.0-ás verziót tovább kell fejlesztenünk. Például bele kell építenünk a 21. századi katonai kiképzések során már-már nélkülözhetetlen VR, azaz virtuális valóság és AR, vagyis kiterjesztett valóság technológiák alkalmazását is, amelyekkel a Magyar Honvédség már rendelkezik és mindkettőnek jelentős szerepe van a kiképzésben. A jelenlegi tananyag továbbfejlesztett változatát – mondjuk úgy, hogy a 2.0-ás változatot – még az ősszel szeretnénk befejezni. De ezzel még nem zárul le a projekt, hiszem mindig lesz benne valami fejleszteni, javítani való. Jó eséllyel ez egy »never ending story«” – mondta Tóth András alezredes, hozzátéve: már tervezik a következő haditechnikai eszközről készülő digitális tananyagot, ami nagy valószínűséggel a 2022-ben érkező PZH 2000-res löveg használatát és kezelését mutatja majd be a tüzérkatonáknak. Természetesen ezt a projektet is a HM Zrínyi Nonprofit Kft. kommunikációs ágazatával közösen szeretnék megvalósítani.

„Eközben azt is vizsgáljuk, hogy miként lehetne szintet lépni, azaz a tartalom elérhetőségét hogyan lehetne szélesíteni. Gondolok itt például arra, hogy akár egy mobiltelefonról is futtatható legyen, ne csak egy zárt teremben. Nyilván ehhez olyan szoftverre lesz szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy a nem nyilvános tartalmakat csak az tudja megtekinteni, akinek erre jogosultsága van, hiszen az új haditechnikai eszközök mindegyike rendelkezik valamilyen szintű minősítéssel, ami nem tartozik a széles nyilvánosságra. Ennek egyébként más országok hadseregeiben már megvan a bejáratott módja” – emelte ki az alezredes.

Tóth Andrástól megtudtuk azt is, hogy e projekt szépen beleillik a tavaly augusztus 1-jén megalakult MH Transzformációs Parancsnokság feladatrendszerébe. A transzformáció ugyanis nem más, mint a felmerülő igények alapján kidolgozandó doktrinák és szabályzatfejlesztések, ezek rendszerbe történő beépülésének, majd a végrehajtás során összegyűlt tapasztalatok feldolgozásának folyamata. Ennek megfelelően működik a parancsnokság négy osztálya: a Honvéd Tudományos Kutatóhely a gyakorlati igények felmérésével foglalkozik; a Honvéd Kiválósági Központ pedig kidolgozza a koncepciókat, doktrinákat, szabályzókat és beépíti ezeket a Magyar Honvédség rendszerébe. A Tudástár azért felel, hogy a megszerzett tudást elérhetővé tegye, míg a Tapasztalat-feldolgozó Osztály összegyűjti a felhalmozódott tapasztalatokat és próbálja még jobbá tenni a rendszert.

Tóth András alezredes egyébként rendkívül büszke arra, hogy részt vehet ebben a munkában, hiszen 25 éve tartó katonai pályafutásának tapasztalatait kamatoztatja. 1996-ben kezdett hivatásos őrmesterként a tatai alakulat harckocsi-zászlóaljánál szakaszparancsnokként, s egészen 2020-ig a Klapka-dandárnál szolgált. A 2000-res éves elején – amikor éppen a dandártörzsben dolgozott – kapta meg első tiszti beosztását, azóta rendületlenül lépked felfele a ranglétrán. A harckocsi-zászlóalj parancsnokhelyettesi beosztásából került a transzformációs parancsnokságra. Mint mondta: félve váltott és fájó szívvel búcsúzott el az alakulattól, de biztos benne, hogy most olyat tehet, ami az egész magyar harckocsizó-társadalom hasznára lehet.

„Óriási a kihívás! Rengeteg a munka, és nagy azoknak a lehetőségeknek a száma is, amelyekkel olyan fejlesztéseket tudunk létrehozni, amik elősegíthetik azt, hogy a végrehajtó állomány minél precízebben, minél pontosabban, minél sikeresebben tudja ellátni a feladatát” – mondta a főtiszt.

Tóth András alezredes idén május 21-én, a magyar honvédelem napja alkalmából vehette át az „Év katonája” címet. Mint fogalmazott: tisztában van vele, hogy ez a kitüntetés nem csak az MH Transzformációs Parancsnokságon eltöltött néhány hónapos munkájának szólt, hanem egész katonai pályafutásának.

„Borzasztóan meglepődtem, amikor megtudtam, hogy méltónak találtak erre a kitüntetésre. De emellett természetesen büszke is voltam arra, hogy ilyen óriási megtiszteltetésben részesülök. A cím egyébként felelősséggel is jár. Azt gondolom, nem elég valamit letenni az asztalra, nem elég azt mondanom, hogy én ezt megcsináltam, hanem példát is kell mutatnom. Menni kell előre, és folyamatosan fejlődni. Hiszen, ami tavaly még jó volt, az idén éppen csak elég, de jövőre már kevés lesz” – mondta Tóth András alezredes.