Túl nagy árat fizettünk a bécsi döntésekért

Magyarország a vesztes első világháború után szembe kellett, hogy nézzen a trianoni békeszerződés következményeivel. Északon a háború előtti magyar terület közel 19 százaléka került Csehszlovákiához. A keleti országrész jelentős részét (a Magyar Királyság területének 38,9 százalékát) Romániához csatolták a győztesek. Délen az elcsatolt részek egy része az újonnan megalakult Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett, míg egy másik jelentős területet az önállósodott Horvátország kapott. A győztesek egy kis részt Ausztriának is juttattak. Ez is része lett a később kialakult Burgenlandnak. Magyarország összességében terület kétharmadát, míg lakosságának egyharmadát veszítette el.

A Horthy Miklós kormányzó vezette kabinet azonban nem törődött bele a döntésbe. A hivatalos politikát az 1920-as években a revizionizmus jellemezte. Ugyanakkor arra a lehetőségre, hogy a trianoni békeszerződést Magyarország felülbírálja és az elcsatolt részeket visszaszerezhesse, egészen 1930-as évekig várni kellett. A hitleri Németország ugyanis ezekben az években tett kísérletet a versailles-i békeszerződések felülvizsgálatára. Ennek következtében először 1935-ben került vissza egy népszavazás következtében a Saar-vidék német fennhatóság alá. 1938-ban következett az Anschluss, vagyis Ausztria bekebelezése, valamint a Szudéta-vidék megszállása. A szintén 1938-ból származó müncheni egyezmény záradéka szerint pedig a prágai kormánynak rendeznie kell területi vitáit Magyarországgal és Lengyelországgal.

Október 9-e és 13-a között tárgyat egymással a cseh és a magyar küldöttség, melyet Kánya Kálmán külügyminiszter és Teleki Pál oktatásügyi miniszter vezetett. A megbeszélések nem hoztak eredményt. Közös nyilatkozat hiányában a müncheni egyezményt aláíró országok döntőbíráskodására bízták magukat a felek. A részes államok közül Franciaország és Anglia nem kívánt részt venni a folyamatba, így Magyarország sorsa német részről Joachim von Ribbentrop, míg olasz részről Galeazzo Ciano külügyminiszterek kezébe került. Az első bécsi döntést 1938. november 2-án hozták meg a felek. Ez nem volt más, mint egyfajta etnikai revízió. Visszakerült Magyarországhoz 11,9 ezer négyeztkilométer, csehszlovák, de még inkább szlovák terület, valamint Kárpátalja déli része.

Ezt követően Hitler megszállta Prágát. Magyarország pedig engedélyt kapott, hogy megszállhassa Kárpátalja függetlenségét kikiáltó részét is. Ekkor a magyar csapatok 12 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak el, s az országhoz csatoltak 496 ezer lakost is. Nekik csak mintegy 12 százaléka volt magyar. 1940. augusztus 30-án újabb bécsi döntést hoztak a tengelyhatalmak. Ennek előzménye az volt, hogy augusztus 14-16. között nem jutott dűlőre a román és a magyar tárgyalódelegáció. Németország és Olaszország el akarta kerülni a fegyveres konfliktust, ezért Bécsbe rendelte a feleket. A második bécsi döntés értelmében Magyarország 43,5 ezer négyzetkilométernyi területet – benne Székelyföldet – kapott vissza. A már idézett 1941-es népszámlás szerint a visszacsatolt területeken 2,5 millió ember élt. Közülük 54,6 százalék volt magyar, míg 43,5 százalékuk román volt.

A két bécsi döntéssel azonban hiába diadalmaskodott a revizionista politika. Magyarországnak gyaorlatilag fel kellett adnia külpolitikai önállóságát. Ennek egyenes következménye lett, hogy az ország ismét a veszetesek oldalán sodródott bele a II. világháborúba. Az 1947. február 10-ei békeszerződés pedig visszaállította Magyarország 1938. előtti határait és semmisnek nyilvánította a két bécsi döntést. Sőt. Magyarországnak a Szigetközben három falut még át kellett engednie Csehszlovákiának.