Új menedzser az afganisztáni Bázis élén

A Bázis vezetősége, az egyiptomiak zöme azt az álláspontot képviseli, hogy a vazirisztáni kiűzetést követően nem várják meg, hogy főhadiszállásukról, a csitráli Drosból is kifüstölik őket a koalíciós erők és a pakisztáni hadsereg légicsapásai, hanem visszatérnek eredeti közel-keleti nemzeti küzdőtereikre, saját Nyugat-barát „zsarnok" kormányaik megbüntetéséhez. Mások szerint nem szabad feladni a világdzsihád afganisztáni és iraki hadszíntereit sem, ahol fel lehet készülni európai, sőt amerikai nagy akciókra.

Szajjíd megbízatása erősítést jelent a Bázis afganisztáni szervezetének, amely az utóbbi időben megroppant a pakisztáni és afganisztáni tálibok, valamint a nemzetközi harcosok közötti viszony romlásával. A cél nemcsak a jó kapcsolatok helyreállítása, de az Al-Káida afganisztáni kiűzetésének megakadályozása, veterán harcosok százainak távozását követően pozíciók erősítése. Az Afganisztán és Pakisztán határán elterülő törzsi ügynökségeken a helyi tálibok helyett új szövetségeseket találtak a Tahrík-i, Saríát-i, Nifáz-i, Mohammadí és a Dzsundullah szervezetekben. Utóbbi felelős a Saukat Azíz pakisztáni miniszterelnök és Aftab Serpao belügyminiszter elleni öngyilkos merényletekért. A Dick Cheney amerikai alelnök elleni február 26-i afganisztáni, bagrámi öngyilkos támadásért pedig maga a Bázis vállalta a felelősséget.

Az afganisztáni táliboknak nem megy jól mostanában. Tucatnyi helyi parancsnokukat és három csúcsvezetőjüket vesztették el a közelmúltban. Obaidullah, volt tálib hadügyminiszter decemberben NATO-légicsapásban vesztette életét, Akhtár Oszmání mollát márciusban letartóztatták a pakisztáni hatóságok, végül május 13-án Dádullah molla, a legendás déli frontparancsnok elesett a helmandi baramcsai csatában, miután egy áruló elrejtette a műlábát, és nem tudott elmenekülni. Az őket ért veszteségekre a tálibok a Bázistól való elhidegüléssel reagáltak. Felismerték, hogy az Al-Káida nélkül bevonhatók az afganisztáni politikai rendezésbe, szalon- és kormányképesek.

Az Al-Káida afganisztáni és pakisztáni veszteségeire legjobb menedzserének Afganisztánba irányításával reagált. Szajjídot nemcsak pénzügyi talentumnak, de szervezőzseninek is tartják. Ezzel egy időben a Bázis komoly strukturális változásokat eszközölt. Laza ernyő- és franchise szervezetből iráni szakértők segítségével ismét egységes fronttá szerveződik, akárcsak az afganisztáni dzsihád idején.

Régi együttműködő szervezetei közül az Egyiptomi Iszlám Dzsihád, az egyiptomi Dzsamaa Iszlámíjja Mohamed Al-Hákimíja vezette frakciója, valamint a Harci Felhívás Algériai Szalafista Csoportja (GSPC) jelentette be az új szervezeti kötődést.

Ennek eredményeként az Al-Káida visszatért közel-keleti régi hadszíntereire. Április 11-én az algériai fővárost megrázó öngyilkos merényletsorozatban huszonöt ember vesztette életét, és százhatvanan megsebesültek. Az előtte való napon négy öngyilkos merénylő és egy rendőr lelte halálát a marokkói Casablancában, amikor a biztonsági erők egy terrorista sejten rajtaütöttek.

Mások – mint a palesztin Iszlám Dzsihád, vagy az irániak által is támogatott kurd Anszár Ul-Iszlám, amelyhez az előző afganisztáni Al-Káida-főnök, Abdul Hádí Al-Irakí is tartozott, valamint a délkelet-ázsiai front – meg akarják őrizni függetlenségüket, akárcsak az afrikai (szudáni, szomáliai) szervezetek.

Ezért a Bázis leghűségesebb emberei új szervezeteket alakítanak, és azokat csatlakoztatják a fronthoz. Figyelemre méltó, hogy az új, önálló afganisztáni szervezeten, az afganisztáni Al-Káidán kívül mindössze egyetlen, Afganisztánban és Pakisztánban is tevékenykedő szervezet van közöttük, a dél-ázsiai Al-Káidához tartozó Hammudí Al-Maszrí Mártír Alakulatai. A hagyományos egyiptomi, maghrebi, szaúdi és jemeni szervezeteken, a marokkói Al-Káida Maghrebi Parancsnoksága, a szaúdi Anszár Ul-Káida, Szádá Tuvaiq Asz-Szúf Szaúdi Brigádjai, Abú Anasz As-Sámí Mártír Osztagai, az ugyancsak szaúdi Al-Káida Arab Félszigeti Parancsnoksága, a jemeni Abú Alí Al-Harithí Brigádok, Qiádat Ul-Dzsihád és Lívatul Tauhíd harcosain kívül feltűnő az európai szervezetek magas aránya. A Tauhíd Ul-Iszlám Európai Al-Káida Szervezete, az Európai Al-Káida Abu Bakr Sziddik Brigádja, a Naszir Bin Rasid Mártír Európai Brigádjai, és az Európai Al-Káida Dzsihád Titkos Csoportja, valamint a palesztin, libanoni, szíriai és iraki új kurd szervezetek sokasága. A Marwan Hadid Mártír Sejtjei, vagyis a szíriai Al-Káida, az ugyancsak szíriai Al-Káida Bilád Us-Sam, a libanoni Al-Káida, a Levantei és Egyiptomi Abdullah Azzam Brigádok, az Al-Káida Katonai Frakciójának Fekete Leopárdjai és a szintén libanoni Levantei Omár Brigád Al-Káida- szervezete, a palesztin Al-Qudsz Iszlám Sereg, a palesztin Dzsundullah (Allah Brigádjai), az iraki Iszlám Bosszú Sejtjei, valamint az iraki Kurdisztáni Brigádok, rávilágítva Irán és az Al-Káida erősödő együttműködésére, valamint az új támadási irányra, ami várhatóan Európa és a mediterráneum lesz.

Sokan felteszik a kérdést, legközelebb hol támad a Bázis? Legutóbb a hat Afganisztánban aktívan harcoló koalíciós és NATO-országot, az Egyesült Államokat, Kanadát, Nagy-Britanniát, Hollandiát, Romániát és Litvániát fenyegette meg. Az amerikai kontinensen csak akkor támad, ha a trinidadi sejtek támogatást kapnak Teherántól vagy Hugo Chaveztől. Románia és Litvánia túl kis célpont a politikai sikerhez és globális médiavisszhanghoz, ráadásul a volt szocialista országokban nem elég erősek. Marad Nagy-Britannia és Hollandia, ám az új szövetség mediterrán túlsúlya más irányt sejtet. Előszeretettel indikál az Al-Káida kormányválságot. A folyamatos olasz túszszedésekkel megingatta Romano Prodi pozícióit, s szívesen tesztelné a választások utáni francia stabilitást. Idén nyáron újra a Földközi-tenger kedvelt üdülőhelyeire igyekvő nyaralóknak és Sarkozy francia elnöknek kell a leginkább aggódniuk.

Dr. Katona Magda kandidátus