A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak köszönhetően a légierő is régen várt fejlesztési pályára állt. A legnagyobb kihívás a megfelelő személyi állomány toborzása, kiképzése és képzettségének szinten tartása lesz - véli Kilián Nándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Parancsnoksága légierő haderőnemi szemlélője, aki a honvedelem.hu-nak adott interjúban kitért az idén nyárra tervezett kecskeméti repülőnapra is.
Látni kell, hogy az elmúlt évtizedekben eléggé limitálva volt a haderő fejlesztési lehetősége. Persze akadtak kivételek. Ilyen például a 2005-ben útjára indult Gripen-projekt, és a radarrendszer terén főként NATO forrásból a 3D-s radarok beszerzése. Összességében azonban nem sok olyan kézzel fogható fejlesztés történt, amely egyértelmű fejlődési görbét adott volna a légierőnek. Ahogyan teltek-múltak az évek, a haderőnem általános fejlettségi szintje eljutott oda, hogy a katonai felsővezetésnek és a politikai vezetésnek mindenképpen döntéseket kellett hoznia. Amellett, hogy a NATO által elvárt; a honvédelemre fordítandó kötelező GDP-szintet teljesíteni kell, végre összeállt az a több lábon álló rendszer, amely lehetővé tette és teszi a fejlesztéseket. Ennek üteme szerencsére elég gyors. Olyannyira, hogy manapság – és talán az elkövetkezendő néhány évben is – az egyik legnagyobb kihívás, hogy a beszerzett technikai eszközöket ne csak szimplán fel tudjuk tölteni személyi állománnyal. A tartós, magas szintű működtetéshez elhivatott, és jól kiképzett állomány kell – akiknek a professzionális, magas kiképzettségi szintjét hosszú távon kell szinten tartani. Kulcskérdés a toborzás szempontjából is, hogy miként tudjuk a megfelelő eljárásokat megtalálni erre a célra – természetesen majd a járványhelyzet elmúltával. Miként tudjuk megszólítani a fiatalokat, beépíteni őket a rendszerbe, és aztán természetesen ott is tartani? Többek között ezen dolgozunk most. A mai kor fiatalja nem akar már oldalakat olvasni, sem pedig öt-tíz perces videókat nézni. Rövid, hatásos, tömény információátadásra van szükség a toborzásoknál: ezeket a formákat keressük.
Mi lehet a megoldás ezen a téren?
A tervezett hazai repülőtér-fejlesztési terveket figyelembe véve voltaképpen fel fogjuk eleveníteni a régi MHSZ-es elveket egyes reptereken, amelyeket annak idején bizony a pilótaképzés bázisának tekintettünk. Annak idején a 14-18 éves fiataloknak nem túl nagy anyagi ráfordítással nyílt lehetőségük repülni. Ezt a kaput újra ki kell nyitnunk, és erre nézve is rendelkezünk előzetes tervekkel. A cél, hogy az NFTC-képzésre (NATO Flying Training in Canada) hazánknak biztosított jelenlegi hét helyre és az azt követő külföldi képzésre legalább kétszeres-háromszoros legyen a túljelentkezés. Ez az ideális. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a repülőeszközök darabszámait, a jelenlegi működő pilótaképzési létszámoknak emelkedniük kell. Arról nem is beszélve, hogy az NFTC-program megszűnik, az idei lesz az utolsó év, hogy oda tudjuk küldeni a leendő repülőgép-vezetőinket. Tehát erre is megoldást kell keresnünk.
Milyen képzések jöhetnek szóba?
Két fő irány jelenleg az olasz és az amerikai képzés. A sok helyszín közül megítélésünk szerint ezek vannak olyan szinten, amelyek hozzák azt a magas színvonalú képzést, amit az NFTC-program biztosított a Magyar Honvédség számára. Ezen szint alá egyszerűen nem mehetünk. Jelenleg a képzést elvégző pilótáink azonnal negyedik generációs - vagy annál magasabb szintű - vadászgépen tudnak repülni. Ehhez nincs szükség több száz órás kiegészítő képzésre, mint máshol. Ezek az iskolák olyan háttérképzést is adnak, ahonnan 1-2 éves hazai repülőképzés után azonnal be tudnak csatlakozni például magasabb szintű NATO repülőgép-vezetői - például mission commander - képzésekbe. Ezeknek a fiúknak ma nem jelent gondot mondjuk nyolcvan-százhúsz gépből álló, szövetségi repülő-kötelékben megtervezni egy adott műveletet, vezetni egy részköteléket, majd kiértékelni a végrehajtást.
Mennyire kedvelik a légierőt a mai fiatalok?
Ez folyamatosan változik. Az biztos, hogy amikor a légierő megjelenik a civil szférában, a közösségi oldalakon, illetve fizikai mivoltában is - repülőnapok, egyéb repülő rendezvények satöbbi -, az mind olyan információt jelent, amely mindig pozitív irányba mozgatja el a civileket. Mindazonáltal a jelen helyzetben furcsa azt látni, amikor egy fiatal továbbtanulásnál a népszerű szakmák után a harmadik helyre beírja: vadászpilóta. Azt mondom, hogy aki csak másod-harmadsorban szeretne vadászpilóta lenne, az inkább válasszon mást. Nekünk olyanok elhivatott fiatalok kellenek – és igaz a helikopter-vezetésre is –, akik mindenáron azzá akarnak válni. Ha nincs bennük ez a szikra, akkor mind a jelölt, mind a szervezet részéről óriási munka lesz-lenne a kiképzés és a megtartás. Illetve akár nyűggé is válhat.
Egyik korábbi beszédében a modernizáció fontossága mellett hangsúlyozta: nem szabad sutba dobni a régi szokásokat, tudást sem. Mit értett pontosan ez alatt?
A modern technika olyan sok információval látja el például a repülőgép-vezetőket, amelyek segítségével a régen nehéznek, bonyolultnak minősített feladatok, manőverek könnyűnek számítanak. Vegyük csak az éjszakai navigációt rossz időjárási körülmények között! A régi rendszereknek mindez nagy kihívás volt – manapság viszont a többek között GPS-el, színes kijelzővel, mozgó térképpel ellátott navigációs rendszerrel pontos és könnyű. De a rendszer bizony elromolhat, akár zavarás, akár kibertámadás következtében is, tehát nem szabad elfelejteni azt a tudást, ami probléma esetén jól jöhet. Mindez nem csupán a légierőre, hanem például a különböző tüzér eszközökre is igaz lehet.
A légvédelmi rakétarendszerek fejlesztésével kapcsolatban a közelmúltban írták alá a fejlesztésre vonatkozó szerződést.
Igen, és ez komoly mérföldkő. A légvédelmi rakétarendszer régen mind a hatósugarak, mind a hatásos magasság tekintetében több lábon állt. Mára eléggé leredukálódott a felhasználhatóság. A KUB rakétakomplexum esetében nemcsak az eszközök életkora a probléma, hanem a tűzkiváltási lehetőségek szűkössége is. Bár bizonyos feladatokra alkalmazható, többnemzeti, komplex, modern műveletekben a képességei már nem elégségesek. A norvég-amerikai NASAMS (National/Norwegian Adcanced Surface to Air Missile System) rendszer viszont megfelelően kielégíti mind a nemzeti, mint a NATO-követelményeket. Más kérdés, hogy az eszköz paraméterei még nem teljesek. Új kihívásként jelentkezik a magasság és a hatótávolság kiterjesztése. Ezzel kapcsolatban is keressük a lehetőségeket.
Végezetül, visszakanyarodva a toborzáshoz: ebben az idén nyárra tervezett repülőnap is segíthet. Hogyan állnak az előkészületek ezzel kapcsolatban?
A járványhelyzet miatt érthetően sok a bizonytalanság. Terveink szerint augusztus 28-29-én tartjuk Kecskeméten a következő nemzetközi repülőnapot, mely egyben haditechnikai bemutató is lesz, tehát a légierő mellett mások is képviseltetik magukat. Túl sok konkrétumról nem tudok még beszámolni, ám néhány ország már biztosan visszajelzett. Ezek alapján az Egyesült Államokból is várható olyan repülőeszközök érkezése, amelyeket még sosem láthatott hazánkban az érdeklődő közönség. SZU-35-ös repülőgépeikkel majdnem biztosan bemutatót tartanak az Orosz Lovagok (Russzkije Vityazi), de természetesen más kötelékeket is meghívtunk. Gőzerővel folyik a szervezés, ami nem kis munka, mert a Magyar Honvédség nem csupán szervező, hanem egyben végrehajtó is lesz. Mindez több szervezetnek is teljesen új kihívást jelent, de állunk elébe.
