Újabb országokban várhatók tüntetések

„Az elmúlt hetek egyiptomi és tunéziai eseményeinek következményeit jól ismerjük: a tüntetésekkel sikerült elűzni a korábbi rendszer vezetőit. Ezek az események viszont lelkesítőleg hatottak a térség több országára is" – tudtuk meg Tálas Pétertől, aki hozzátette: el lehet mondani, a tunéziai és az egyiptomi változások fontos fordulópontot jelentenek az észak-afrikai és a tágabb értelemben vett közel-keleti régióban. De a folyamatnak még nincsen vége, így várni kell arra, hogy megtudjuk, a változások milyen eredménnyel járnak.

A kialakult helyzetet értékelve mindenképpen beszélni kell arról – emelte ki a biztonságpolitikai szakértő –, hogy mik voltak a megmozdulások kiváltó okai? Tunéziában és Egyiptomban egyértelműen a szociális jellegű problémák vezettek a változásokat elindító tömegtüntetésekhez. A különbség legfeljebb annyi volt, hogy Tunéziában a politikai követeléseket később fogalmazták meg, míg Egyiptomban már a kezdetektől együtt jelentkeztek a politikai és a szociális követelések.

„A tüntetésekre mindkét országban elsősorban a fiatalok szociális és gazdasági elégedetlensége miatt került sor. A tüntetők kezdetben a gazdasági helyzet javítását, a munkanélküliség illetve a korrupció megfékezését követelték" – mondta a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) igazgatója, hozzátéve: a munkanélküliség nagyon komoly probléma ezekben az országokban. Egyiptomban például a munkanélküliek 87 százaléka a 15-29 év közötti korcsoportból kerül ki. Mindez azért érdekes, mert ez a populáció teszi ki a lakosság hetven százalékát.

„Megítélésem szerint nem csak az fontos, hogy milyen politikai berendezkedése lesz a jövőben ezeknek az országoknak. Ennél jóval fontosabb kérdés, hogy az új vezetés képes lesz-e a jelenlegitől eltérő gazdasági modellt ajánlani. A változások ellenére a problémák ugyanis továbbra is az országokban maradtak. Jó példája ennek, hogy Tunéziából már megkezdődött a tömeges migráció Olaszországba és Spanyolországba" – mondta Tálas Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint az elmúlt hetek eseményeiben nagy szerepe volt az elektronikus médiumoknak és az internetnek is. „Sokan youtube-, facebook- és twitter forradalmat emlegettek. Én magam nem értek ezzel egyet, de kétségtelen tény, hogy fontos eszköze volt a világháló ezeknek az eseményeknek" – fogalmazott Tálas Péter.

Az SVKI igazgatója úgy látta, hogy a médián kívül nagyon fontos a hadsereg szerepe. Egyiptomban és Tunéziában is nagy társadalmi presztízzsel rendelkező hadsereg működik, és láthatóan kulcsfontosságú szerepet töltöttek be az eseményekben. „A hadseregeket vizsgálva pontosan láthatóak azok a különbségek, amelyek az észak-afrikai és a közel-keleti eseményeket jellemzik. Tunéziával és Egyiptommal szemben – ahol a hadsereg megtagadta, hogy a tüntetőkre lőjön, megakadályozva ezzel a nagyobb vérontást és a káoszt – Líbiában már beavatkoztak a katonák az eseményekbe. És ennek a következménye több tucat halott és sebesült lett" – hangsúlyozta a biztonságpolitikai szakértő.

„Azt gondolom, hogy az Egyiptomban zajló jelenlegi események kimenetele szempontjából kulcsfontosságú lesz az, hogy miként fog a katonai kormányzat – amely kikényszeríttette Mubarak lemondását – viselkedni? Eddig azt nyilatkozták, hogy csupán közvetítő szerepet töltenek be a demokratikus átmenet felé és nem kívánnak közvetlenül beleszólni az állami politika irányításába. Egyelőre azonban nincs semmi biztosíték arra, hogy végül nem döntenek majd a hatalom megtartása mellett" – mondta Tálas Péter, aki szerint szintén a hadsereg pozícióját erősítheti, ha a gazdasági követelések elmaradása miatt tovább folytatódnak a tiltakozások, a sztrájkok és a tüntetések.

Ennél valószínűbb azonban az a forgatókönyv, amely szerint a katonai és a politikai vezetés a változások irányításával igyekszik majd fenntartani a befolyását és pozícióját. A hadsereg pedig amellé fog állni, aki a leginkább győzelemre számíthat. „Nagy a kísértés arra, hogy a liberalizálás után ismét egy autoriter rendszer jöjjön létre. Ez azonban nem az európai fogalmakkal leírt demokráciához fog vezetni" – fogalmazott az SVKI igazgatója.

A térség további, forrongó országaival kapcsolatban Tálas Péter elmondta: külön kell választani az országokat. Az egyiptomi és a tunéziai eseményekhez hasonlatos az, ami Jemenben és Líbiában zajlik, hiszen az itteni tiltakozásokat is a szociális problémák váltották ki, emellett pedig a diktatúra ellen szólnak. Ráadásul mind Jemenben, mind pedig Líbiában a társadalom nagy része szegénységben él.

„Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy Jemenben és Líbiában ugyanarra az eredményre vezetnek majd az események, mint ahogy ezt Egyiptomban és Tunéziában láttuk. A nagy kérdés az, hogy az itteni hadseregek hogyan fognak viselkedni? Úgy gondolom, hogy az, ami Jemenben és Líbiában eddig történt, azt mutatja, hogy az itteni rezsimek keményebben akarnak fellépni a tüntetők ellen, és azt a következtetést vonták le az egyiptomi és a tunéziai eseményekből, hogy nem szabad liberálisan kezelni a megmozdulásokat" – mondta a biztonságpolitikai szakértő.

Tálas Péter hozzátette: az eddigiektől teljesen különböznek azok az események, amelyek Iránban és Bahreinben zajlottak és zajlanak jelenleg is. A perzsa országban a zöld mozgalom körül tömörülő ellenzék a rendszer reformját és liberalizálását követeli, nem pedig a rezsim megbuktatását kívánja elérni. A bahreini megmozdulások pedig a többségi síita társadalom, illetve az uralkodócsalád körül tömörülő és a kormányon lévő szunnita kisebbség közötti politikai-gazdasági törésvonal miatt robbantak ki. Bahreinben emiatt viszonylag nagy egy polgárháború kirobbanásának valószínűsége, amely miatt a hadsereg jóval keményebben avatkozhat be az eseményekbe, mint tette azt például Egyiptomban.

Arra a kérdésre válaszolva, miszerint lehet-e folytatása más országokban is az eddig tapasztalt tömegtüntetéseknek, Tálas Péter elmondta: elképzelhető, hogy Algériában, Marokkóban és Jordániában lesznek még hasonló megmozdulások. Ugyanakkor az egyiptomi változás jelenti a legnagyobb változást a régióban, mégpedig azért, mert ennek az országban van egyedül stratégiai jelentősége. Az Egyiptomban lezajló változások az egész térségre kihatással lesznek, s legfőképpen Izraelt fogják érinteni. A zsidó államban vélhetően elmélyül a stratégiai elszigetelődés, mégpedig azért mert pillanatnyilag nem lehet tudni azt, hogy a jövendő egyiptomi hatalom szövetségese kíván-e maradni?

Fotó: Archív