Igazi értékek a fiatalok számára

A KatonaSuli programban részt vevő iskolák és katonai szervezetek együttműködésének lehetőségeiről rendeznek kétnapos konferenciát Balatonkenesén, a Honvéd Üdülőben 2011. február 21-22-én. Az eseményen a programban résztvevő oktatási intézmények vezetői, pedagógusai, a Honvédelmi Minisztérium illetékes szakemberei és érintett katonák is megjelentek. A rendezvényen részt vett és felszólalt a minisztérium kabinetfőnöke, Dr. Szarka Gábor is.

Három pillér

A konferencia résztvevőit először Scharek Ferenc ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztály oktatási és tudományszervező osztályvezetője, főosztályvezető-helyettes köszöntötte, majd Hatvani Árpád ezredes tartott előadást. A Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztályának vezetője elmondta: ez a kétnapos találkozó az első alkalom, amikor a résztvevők nem a Katonai alapismeretek tankönyv vagy a tanári kézikönyv témájában tartanak továbbképzést, hanem a program tapasztalatainak összegzése, a program körüli nehézségek megoldása céljából. Mint elmondta, az utóbbi években nagy utat tettek meg, hiszen eleinte semmiféle gyakorlati tapasztalat nem állt a tárca szakemberei és az érintett pedagógusok rendelkezésére. Emellett ki kellett alakítani az oktatás feltételeit, biztosítani a tankönyv-ellátást, illetve az oktatók felkészítését. Mára azonban a hárompilléres KatonaSuli program keretében számos diák tanul honvédelmi ismereteket: a felsőoktatásban hat intézményben több mint ezer hallgató vette fel a honvédelmi ismeretek című egyféléves, három kreditpontos tantárgyat, a középiskolák közül huszonkét intézményben mintegy ezer diák tanul katonai alapismereteket, illetve számos általános iskolában is folyik honvédelmi nevelés, így például Debrecenben vagy Székesfehérváron. Emellett több mint ötven középiskola tervezi oktatni a katonai alapismereteket. Mint Hatvani ezredes elmondta, 2013. január 1-jétől a katonai alapismeretek tantárgyból közép- és emeltszintű érettségit egyaránt tehetnek majd a diákok, és legkésőbb 2011 végéig rendezésre kerülnek az oktatási munkafüzet kapcsán felmerült problémás kérdések is.

„A történelem nem ismer hosszú távú stabilitást"

Dr. Töll László alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal igazgatója előadásában történelmi léptékben villantotta fel a hazafias és katonai nevelés dimenzióit. „Két ellentétes nézet csap össze ezen a téren", kezdte visszatekintését Töll alezredes. „A legszélsőségesebb álláspontok szerint a katonai nevelés egyenesen civilizációellenes, a másik pólus pedig úgy gondolja, a mai kor válságára kizárólag az jelenthet megoldást, ha a fegyelmet, a tekintélytiszteletet, a bajtársiasságot, az egészséges életmódot állítjuk középpontba, erre pedig a honvédelmi nevelés a legmegfelelőbb." Mint Töll László rámutatott, ez a kettősség természetesen nehéz helyzetbe hozza az illetékes vezetőket, akiket már akkor is totalitárius törekvések vádja érheti, ha csak felvetik a hazafias nevelés, a katonai képzés gondolatát. „Pedig hadtörténészként azt kell mondanom, hogy a történelem hosszú távon nem ismer stabilitást. Mindig a legrosszabbra kell készülni, és annak kell megfelelni", foglalt állást a kérdésben az alezredes, aki ezután történeti áttekintést adott a honvédelmi nevelésről.

„A francia forradalom idején ismerték fel, hogy a titok a lelkierőben rejlik: kevés jól képzett tiszt is képes hatékony tömeghadsereget felállítani és működtetni", elevenítette fel a modern katonai nevelés gyökereit Töll László, aki elmondta: Franciaországban a porosz-francia háború 1871-es kudarcát követően felerősödtek a katonai előképzést követelő hangok, és már 1881-re felállt az iskolai zászlóaljak rendszere. „Ez a rendszer mai szemmel is modern volt: nem az alakiságra, hanem a szellemiségre helyezte a hangsúlyt a testnevelés mellett", mutatott rá az alezredes, aki azt is elmondta, hogy a hadsereg az árva gyerekek felkarolása terén is kiemelt szerepet játszott ebben a korszakban. A világ egyetlen igazi milíciarendszerével rendelkező Svájc esetében a sajátos történelmi körülmények indokolták a hazafias nevelést. „A svájciak valóban tisztelik az államot, a honvédelmi kötelezettséget pedig szolgálatnak tekintik. Az 1874-ben bevezetett újoncvizsga nélkül senki sem tekinthető teljes értékű állampolgárnak, ez a férfivá érés egyfajta próbája, szimbolikus jele. A milíciarendszer ráadásul az analfabétizmus felszámolásához is nagyban hozzájárult."

A német, olasz, angol, orosz és román történelmi példák sorolását követően Töll László kijelentette: jól látható, hogy kizárólag Angliában működött úgy a hazafias nevelés rendszere, hogy azt alulról szervezték, katonák aktív bevonása és részvétele nélkül pedig gyakorlatilag sehol. „Talán sehol nem ütközött akkora ellenállásba a honvédelmi nevelés, mint Magyarországon", tette hozzá Töll László, és rámutatott: itt is akadtak olyan támogatók a 19. században, akik lőegyleteket, speciális kurzusokat szerveztek – például Szemere Miklós országgyűlési képviselő –, ám mindez kevésnek bizonyult. A katonai előképzettség hiánya nagyban hozzájárult az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús vereségéhez.

„Az elmúlt húsz évben a honvédelmi szellemiség, a közösségi szellem gyakorlatilag a nullára redukálódott, a fiatalok mai generációjának teljesen más az értékrendje", hívta fel rá a figyelmet az alezredes, aki szerint az egyetemi zászlóaljak felállítása, illetve az amerikai mintájú tartalékos rendszer kialakítása megfelelő megoldást jelenthetne a problémákra. „Nagy szükség van egy olyan társadalmi rétegre, melyből mindenki tudja, hol a helye, és mit kell tennie, ha úgy hozza a szükség. A honvédelmi nevelés és a KatonaSuli program ebben komoly szerepet játszhat", zárta előadását az alezredes.

Társadalmi háttér nélkül nem megy

Dr. Görög István ezredes a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága (MH ÖHP) részéről az iskolákkal történő együttműködési lehetőségekről és ezek gátló tényezőiről ejtett szót. Mint mondta, a cél a professzionális haderő kialakítása, ennek azonban több feltétele is van. „Egyrészt biztosítani kell a megfelelő társadalmi támogatottságot, ehhez azonban fejleszteni kell a társadalom honvédelmi tudatát. Az alapfeltétel pedig mindenképpen az, hogy az ifjúságnál biztosítsuk a honvédelem eszméjének támogatását, illetve a nevelést", sorolta az ezredes, és szintén feltételként jelölte meg az új szervezeti kultúra kialakítását is.

Mint mondta, az MH ÖHP is érdekelt a KatonaSuli sikerében, a program azonban kiemelt fontossága ellenére sem elégséges eszköz: vele párhuzamosan minél több honvédelmi szakkör, illetve egyéb indirekt formájú eszköz szükséges. „A tapasztalataink nagyon jók, áttörést azonban csak a tömegesítés hozhat", szögezte le Görög István, aki szerint az új haderőkultúra kialakításában egyaránt szerepet kell vállalni az optimális működést lehetővé tévő társadalmi környezet megteremtésében, illetve felelősséget kell vállalni az új nemzedékekért. Az MH ÖHP konkrét eredményei között említette a történeti csapat- és helyőrségi gyűjtemények kialakítását és ezek támogatását, a parancsnokságnak a Pákozdi Katonai Emlékpark létrehozatalában játszott szerepét, a különböző honvédelmi táborokat, illetve a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrummal közösen létrehozott haditechnikai parkot. „Össztársadalmi feladatokról beszélünk", szögezte le az ezredes. „Ha a Honvédelmi Minisztérium feladatul szabja ezt, a csapatok akkor is csak az élő helyőrségek környezetében tudják biztosítani a megfelelő nevelést."

Fogékony fiatalok

Nyíri Sándor őrnagy, a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj törzsfőnöke és parancsnok-helyettese elmondta: Debrecen önkormányzata és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár között 2009-ben született megállapodás a katonai pálya népszerűsítése, a Magyar Honvédség személyi állománya utánpótlásának elősegítése és a különböző tevékenységek összehangolása céljából. Ennek értelmében Debrecen huszonnyolc általános iskolájában 2010 áprilisától délutáni, tanórán kívüli foglalkozás keretében elkezdődött a honvédelmi ismeretek oktatása a hetedik, illetve nyolcadik osztályos tanulók részére. 2010 szeptemberétől az együttműködési megállapodás szerint két debreceni középiskolában, a Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumban, illetve a Brassai Sámuel Gimnázium és Műszaki Szakközépiskolában tanulhatnak a diákok katonai alapismereteket. Három évvel ezelőtt a Bocskai dandár és a derecskei I. Rákóczi György Gimnázium és Rendvédelmi Szakközépiskola között is született egy megállapodás. A 11. évfolyamon tanulók heti két órában, a végzős 12. évfolyamosok heti négy órában tanulnak katonai alapismereteket: ez összesen évi 70, illetve 120 órát jelent. Ezen kívül 2010 szeptemberétől a baktalórántházi Vay Ádám Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban is elkezdődött az oktatás. Debrecenben emellett 28 általános iskolában közel 500 diák részére tartanak különböző honvédelmi szakköröket, melyek keretében a diákok nemcsak megismerkednek a katonaélettel, de egyben fizikai állóképességük is növekszik, és önvédelmi képzésben is részt vesznek.

Nyíri Sándor kiemelte: az oktatási intézményekben kivétel nélkül kiváló tapasztalatokat szerzett oktatóként – a derecskei tanulók 90 százaléka például katonai pályán folytatja tovább tanulmányait –, ám javítani természetesen továbbra is lehet a képzésen például további jól képzett oktatók, a rendszerből már kiesett katonák bevonásával. „A katonai alapismeretek az egyik legérdekesebb tantárgy lehet, sőt, az oktató akár még apaképet is adhat annak a diáknak, akinek nincs édesapja – mint ahogyan erre tudunk is példát", fogalmazott Nyíri Sándor, aki a tankönyv nagy előnyeként emelte ki, hogy az szabad kezet ad az oktatónak, így aztán csak a tanáron múlik, mennyire lesz élményszerű a képzés. „Én arra törekszem, hogy havonta legalább egy alaki foglalkozást, egy menetgyakorlatot, egy katonai testnevelést és egy katonai közelharcot is beiktassunk. A gyerekek számára nagyon nagy élmény, hogy kézbe foghatnak egy fegyvert, érezhetik annak valós súlyát, és a felelősséget is, hiszen ez teljesen más, mint a számítógép előtt ülni és ott különböző játékokban lövöldözni", mutatott rá. „Olyan fogalmakat akarunk visszahozni a hétköznapokba, mint a hazaszeretet, a bajtársiasság, a csapatmunka, és ezáltal maguk a gyerekek is összetartóbbá válnak. A foglalkozások nagyrésze minimális ráfordítások árán hoz hatalmas hasznot, igaz, néhol teljes logisztikai biztosításra van szükség", mondta Nyíri Sándor, aki szerint ezt a programot vagy teljes gőzzel érdemes csinálni, vagy sehogy.

Szabó József ezredes a hadkiegészítő parancsnokságok, valamint toborzó és érdekvédelmi irodák együttműködési lehetőségeit vázolta a KatonaSuli program keretében. Az ezredes hosszasan sorolta a parancsnokságok kapcsolatait az oktatási intézményekkel: ide tartoznak az osztályfőnöki órák, az iskolai diáknapok, a honvédelmi táborok, a Magyar Tartalékosok Szövetségének ifjúsági rendezvényei vagy a pályaválasztási kiállítások, de még egy sor egyéb rendezvény is. A kapcsolatok elmélyítésére számos javaslatot fogalmazott meg, ide tartozott például a katonai szervezetek nélküli megyék esetében a toborzóirodák depo-szerű bevonásának felvetése, vagy a képzést népszerűsítő anyagok, technikai eszközök elhelyezése az irodák ügyfélszolgálatainál, illetve az együttműködő partnereknél.

Laczkó Gábor, a székesfehérvári Vasvári Pál Általános Iskola igazgatója képes bemutatóval illusztrálta az általános iskolák lehetőségeit a gyerekek hazafias- és honvédelmi nevelésében a KatonaSuli program keretében. Mint elmondta, Székesfehérvár ebből a szempontból könnyű helyzetben van, hiszen a helyi iskolák kiváló kapcsolatokat ápolnak az MH ÖHP-vel, a parancsnokság maximálisan partner a tárgykörbe vágó kezdeményezéseket illetően. Laczkó Gábor elmondta: meglátása szerint a honvédelmi nevelést bizonyos pozitív értékek átadásával már óvodás korban el kellene kezdeni, hiszen a mai fiatalok a médián keresztül nagy arányban értéktelen példákat látnak. „Nagyon korán meg kellene szólítani a gyerekeket ennek ellensúlyozására, főleg, hogy az érdekes programokkal remekül megragadható a figyelmük", mondta az igazgató, aki hozzátette: még a 13-14 éves, a kamaszodás miatt általában nehéznek minősített korosztály is fogékony az újdonságokra. Laczkó Gábor meglátása szerint az iskolákban mindenképpen az lenne a jó megoldás, ha a diákok szervezett formában, külön óraszámban tanulhatnának meg bizonyos honvédelmi és állampolgári ismereteket. Mint elmondta, a kisebbek fantáziája kiválóan megragadható a különböző hagyományőrző szervezetek segítségével, de konkrét példaként említette azt a középkori Székesfehérvárt ábrázoló nagyméretű makettet is, melyet nemrég állítottak fel az iskola pincéjében.

Ezt követően Kohonicz Izabella, a szintén székesfehérvári István Király Általános Iskola igazgató-helyettese beszélt – hasonlóan gyakorlati példák tükrében – a honvédelmi nevelés lehetőségeiről az általános iskolákban, majd Czuprák Ottó, a Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke mutatta be röviden a szervezet tevékenységét.

Fotók: Tóth László