Újraéled a katonai repülőtér Szentkirályszabadján

A régi kapcsolataimnak köszönhetően gyorsan megtalálom a szálakat a megoldáshoz. Vasárnap délelőtt van, a vitorlázó repülők ott vannak a repülőtér légterében. Egy telefon és a titok tudója egy kis időt kér, mert ebédet szeretne kivinni a fiataloknak, de az még nem kész. Megtörténik a találka, irány a reptér. A betonhoz érve fegyelmezetten megállunk és engedélyt kérünk a pálya keresztezésére.

Hamarosan egy kis bázisra érünk, a vitorlastartra. A kép a hatvanas években forgatott 2×2 néha öt című film képeihez hasonlít. Egy vidám csapat, akik dacolnak a korai meleg és az egy szál árnyék sincs helyzettel. Mindenki figyel mindenkire, még egy fiatal kutya is társult a csapathoz, akit a jelenlévők szívesen befogadtak. Ellátják vízzel, étellel és simogatással.

Egy vitorlást éppen előttünk csörlőznek fel. Mint azt a kísérőmtől megtudom, éppen a fia, a klub elnöke, Dolhai Krisztián emelkedett fel. Főnök hiányában a testvérével, Dolhai Zsuzsannával beszélgetek, de előbb elárulja, hogy a lánya is túl van a 20 óra repült időn. Meg akarta tapasztalni azt az érzést, hogy milyen fent lenni. Testvére külföldi tartózkodásakor ugyanis ő irányítja a csapatot és ezt csak úgy lehet, ha ő is tudja, hogy mit éreznek az emberek a levegőben, milyen örömök és nehézségek várnakrájuk a gépben. Így tud csak növendékeket szerezni, mert akkor tudja igazán elmondani, hogy milyen szép ott fent lenni és repülni.

“Ez a kis repülőklub hivatalosan idén május 16-án alakult meg. A szervezetünk hivatalos neve Balaton Aero Club. A klub tagsága jelenleg meghaladja a 30 főt. Eddig a Börgöndön működő Albatrosz Repülő Egyesület vitorlázórepülő szakosztályakéntműködtünk. A börgöndi repülőtérről azonban az elmúlt év végén el kellett jönni, mert a reptéren tulajdonosváltásra került sor és az új tulajdonosok felmondták a szerződésünket. Így arégi klub kettészakadt, az egyik fele Dunaújvárosba települt, mi pedig itt kértünk és kaptunk lehetőséget a sportrepülés folytatására. Szerencsére a csapat együtt maradt, így tudunk repülnitovább ezen a reptéren és megalakítottuk a saját kis egyesületünket. A repülőtér tulajdonosa és a jelenlegi üzemeltetője is támogatja azt, hogy itt legyünk, mert számukra is hasznos a jelenlétünk", tudom meg. “Tagjaink 80 százaléka fiatal, akik valahogyan megfertőződtek a repüléssel és szeretnének ezt hobbyként folytatni. A dinamikus, gyorsan fejlődő csapatunkat több ezer repült órával rendelkező oktatók tanítják. A vitorlázó gépeink nagyon korszerűek, szépen karban vannaktartva, ezért biztonságosak is, jelenleg 5 géppel rendelkezünk, ebből 2 oktató, 2 teljesítmény gép és egy motoros vitorlázó. Típusaik különbözőek. A gépek magántulajdonban vannak, a klub úgy bérli ezeket a repülésekhez. A csörlő Magyarország egyik legerősebb berendezése 270 lóerős, ami 500-600 m magasra képes a vitorlázó gépet felhúzni."

Közben nyugtalan mozgásra figyelek fel. A csörlőtől beszólnak, hogy elszakadt a generátor érszíja, ezért nem tudnak tovább dolgozni. Tanakodás: mit lehet tenni? Perceken belül itt van a bűnös ékszíj, többen találgatnak, hogy vasárnap hol lehet egy ilyet venni. Persze kritikus esetekben a főnök soha nincs kéznél, most is a levegőben van. Kocsi indul útnak ékszíjbeszerző körútra. Még nagyon fiatal az idő, nem szeretnének ilyen hamar befejezni a repülést és hétfőn már kezdődik a nyári tábor, ahol intenzív repülést szeretnének folytatni. Eddigi beszélgető partnerem is kocsiba száll, vannak veszprémi ismerősei, ezért van remény egy új szíjra még ilyenkor is.

Néhány iskolakör után leszáll a fehér vitorlázó az egyesület elnökével, aki gyors tájékoztatót kap az elszakadt ékszíj miatt kialakult helyzetről és ezt követően vele folytatom a beszélgetést. Mennyi az a taglétszám, ami ideális lenne arra a gépszámra, amivel most rendelkeznek? “A jelenleginek a kétszerese, tehát úgy 50-60 fő közötti, mert akkor minden foglalkozáson biztosítható lenne a folyamatos képzés. Szeretnénk sok fiatalt üdvözölni itt a klubunkban és a célunk az, hogy minél többen érjenek el ezek közül minősítést. A tudomásom szerint jelenleg Magyarországon itt van a legtöbb kezdő fiatal."

Mivel sportról beszélünk, adódik a kérdés: vannak-e teljesítmények, amelyeket célul tudnak kitűzni a repülésben résztvevők? “Természetesen! A néhány hetes elméleti képzést a gyakorlati felkészítés követi. Ez annyit jelent, hogy a növendék megkezdi a repülést az oktatóval a háta mögött. 50-60 felszállást követően tud eljutni arra a szintre, hogy egyedül repülheti az iskola köröket. Ezt követi az avatás és a kezdő növendékből „B" vizsgás lesz. A vizsgák egy-egy minőségi szintet jelentenek, ami jelzi a növendék felkészültségét és minősíti az oktatót. Minél magasabb a szint, annál nagyobb szabadságot élvezhet a növendék a repülésben és használhatja ki a harmadik dimenzió nyújtotta lehetőségeket. A kiképzésben itt ezen a szinten már gyakorolniuk kell a vészhelyzetek biztonságos elhárítását is. A következő szint a „C" vizsga, ahol 10 percig kell a levegőben maradnia, az után nevezik a növendéket teljesítményrepülőnek. Ez már szép teljesítmény, de a megfelelő szintű jártassággal ezt is túl lehet teljesíteni. A követelmény is folyamatosan nő és a fél-, az egy-, a három, az öt órás levegőben való tartózkodás vezet el a „D" vizsgáig, az ezüstkoszorús jelvényig. Itt a vizsga már három részből tevődik össze: önerőből 1000 métert kell emelkedni, 5 órát repülni leszállás nélkül, a géppel átmenni egy szomszédos repülőtérre, ami legalább 50 kilométerre van. Aki ezt a szintet teljesíti, azt ettől kezdve már nem növendéknek, hanem pilótának nevezik. A feladat teljesítését követően teheti le a Légügyi Hatóságnál a szakszolgálati engedélyhez szükséges vizsgát és megnyílik előtte az út a távrepülés felé. A következő szint az aranykoszorús „E" vizsga. Ezt akkor kapja meg, ha önerőből 3000 métert emelkedik és a 300 kilométeres távrepülést sikeresen végrehajtja. A legmagasabb szint az „F" vizsga, azaz a gyémántkoszorú, ami 5000 méteres magasságnyerést és egy 500 km, valamint 300 kilométeres szabályos háromszögű táv megtételét jelenti."

Magyarországon az aranykoszorús jelvényt összesen 500-an és a gyémánt fokozatot mindösszesen 120-an érték el.

Az országos versenyen való részvétel is teljesítményszinthez kötött. A részvételt azonban nagyban befolyásolják az anyagi lehetőségek. A nevezési díjon kívül a gép helyszínre történő szállítása és a minimum két fő segítő helyszínen való tartása számunkra jelentős kiadást jelent. Ezt csak azok tudják megtenni, akiknek szponzori támogatottságuk van. Ez a klub jelenleg annak is örül, ha null szaldósra hozza ki az évet, mert egyszerűen repülni szeretünk. Idén Szegeden lesz az országos bajnokság július végén.

Eddig jutunk el amikor, megérkezik az új ékszíj. A csörlőmester újra ki is megy és beállítják a gépeket a starthoz. Jelzés a csörlőtől, rendben vannak, folytatódhat a repülés. Egész kis csapat dolgozik azért, hogy néhány ember repüljön. A hangulat nagyon baráti, szinte családias.

A baráti hangulat azonban nagyon szigorú rendet takar. Oktatási tematika szerint tervezik meg a napjukat. A repülési nap eligazítással kezdődik, ahol kiosztásra kerülnek a napi szolgálatok. A repülésvezető, az oktatók, az időmérő, a kötélvisszahúzó, a csörlőkezelő, a startügyeletes, a zászlójelző.

A gépek közben egyre-másra emelkednek fel és érkeznek. A kis csapat tagjai minden noszogatás nélkül mennek és hozzák vissza a gépeket, állítják be azokat a következő felhúzáshoz. Közben egyre többet néznek fel az égre is, mert, egyre több felhő látható és szeretnének minél tovább kihasználni a napot, de az időjárás előrejelzés záporokat, zivatarokat mondott.

Elköszönök a kis csapattól, további szép napot kívánva. Mire hazaérek és a repülőtér felé nézek, csúnya fekete felhőket látok tornyosulni. Öt perc és zuhog az eső.

Hát, az én jó napot kívánságom sem a legjobb ómen.