Utolsó nap a repülőtéren

Vegyes érzelmekkel telt a válogatás és a digitalizálás. Az egyik szemünk sírt, ahogy a mondás tartja! Talán mindenki számára érthető, hogy nehezen válunk meg a kutatások során megtalált tárgyaktól, de a törvények betartása erre kötelez minket. A Breda géppuskák alkatrészei nőttek legjobban szívünkhöz, mert ezekről egyértelműen megállapítható, hogy a repülőtéren állomásozó magyar Héjákból származnak. Micsoda értékes kiállítási darabjai lennének a szolnoki múzeumnak! Mivel ezek fegyverzeti anyagok és errefelé is nagyon ritka leletnek számítanak, biztos, hogy nem fognak kikerülni Oroszországból. Túl azon, hogy nem térhetnek vissza Szolnokra és nagyon fognak hiányozni a múzeum gyűjteményéből, nem kell aggódnunk a további sorsuk miatt. Az expedíció kutatásait az illetékes múzeumok is figyelemmel kísérik, ezért a prohorovkai és az alekszejevkai múzeumok gyűjteményét fogják gazdagítani a leletek. A magyar−orosz kutatómunka eredményeként előkerült további tárgyaknak, a Vécsey-gránátnak, a jelzőrakéta-patronoknak, a repülőgép-alkatrészeknek jó helyük lesz majd a vitrinekben. Azzal, hogy a régió múzeumainak a gyűjteményét gyarapítjuk, remélhetőleg sikerül megnyernünk a helyi politikusokat, hogy a környéken emlékhelyek létesülhessenek a magyar katonáknak és Horthy főhadnagynak. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez nemcsak bennünk merült fel, hanem az orosz emberekben is. Szeretnék, ha helyre lehetne állítani a magyar katonák által készített emlékművet, és a helyszínre várják Horthy főhadnagy özvegyét is.

Összeállítottuk azokat a leleteket, melyekről úgy gondoljuk, sikerülhet elintézni, hogy hivatalos úton Magyarországra kerüljenek. A helyi szakemberek szerint a tárgyak átadására van lehetőség, ezért a hazaérkezésünk után igyekszem mindenkit megnyerni az ügynek.

Ma megkaptuk az expedícióval kapcsolatban megjelent sajtóanyagokat, melyet Borisz Davidov lefordított nekünk. Az egyik terjedelmes írásban kitértek Horthy főhadnagy politikai és katonai pályájára is, túl az expedíció bemutatásán. A cikk részrehajlás nélkül, a valóságot tükrözve ír Horthy Istvánról. Szolnoktól majdnem 2000 kilométerre is eljutott a baleseti kivizsgálásunk eredménye, mert az írás a baleset okaként a túlpáncélozás miatti repülési tulajdonságok megváltozását említi. Úgy érzem, hogy itt helyén kezelik ezt a történetet, és remélem, hogy kis csapatunk tovább erősítette ezt.

Készülődünk a holnap hajnali szentmisére, melyet Horthy István és a maroknyi repülőkatona 1943. januári helytállásának emlékére, valamint az elhunyt katonák tiszteletére tartunk. Megemlékezünk a hősökről és a hősi halottakról.

A kutatások befejeződtek, mindenki egy csendes sétával elbúcsúzott az ilovszkojei repülőtértől, melyen előttünk utoljára 1943. január 18-án járt magyar katona.