Vadászgép a múltból
2007. január 1. 0:00Egy rozsdás légcsavartoll az első tárgy, amit észrevesz az ember, amikor odaér a feltárási munkálatok helyszínére, Abony térségébe. A jelenlegi feltételezések szerint itt találták meg ugyanis a közelmúltban Bejczy József százados – a Puma vadászezred 101/3-as századának néhai parancsnoka – 1944. november negyedikén lezuhant Messerschmitt-vadászgépének (Me–109 G típus) roncsait. (Ami a feltételezéseket illeti, szakemberek azért hívják fel a figyelmet az óvatosabb fogalmazásra, mert teljes konkrétsággal például DNS-vizsgálat döntheti el, ki is az, akinek földi maradványait megtalálták – a szerk.)
Repülőmúzeum, az MH 1. Tűzszerész- és Hadihajós Ezred, a Magyar Veterán
Repülők Szövetségének roncskutató csoportja, valamint a Pest Megyei
Múzeum (Cegléd) munkatársai vettek részt.
– Ismereteim szerint most először van esély arra, hogy a második
világháború során Magyarország légtérben hősi halált halt magyar pilóta
földi maradványait megtaláljuk, és megadjuk neki a végtisztességet –
mondta a kutatás utolsó előtti napján Orosz Zoltán dandártábornok, a
szolnoki helikopterezred parancsnoka. Hangsúlyozta: ebből a
vadászgéptípusból magyar gép maradványai eddig nem kerültek elő. A
mostani munkálatok során fellelt alkatrészek tehát ebből a szempontból
is nagy jelentőségűek.
A géproncs felkutatásának ötlete 1998-ban fogalmazódott meg először, ám
akkoriban semmilyen nyomot nem találtak. Idén nyáron azonban a korabeli
térképek alapján, valamint GPS-mérések felhasználásával megállapították
a roncs melletti egykori tanya helyszínét. A hajdani szemtanúk
segítségével behatárolták a maradványok relatív helyzetét, majd keretes
fémkeresővel a roncs pontos helye is azonosíthatóvá vált. Ezt követően
a kutatók talajrétegenként napi egy métert haladva érték el a közel
négyméteres mélységet, ahol megtalálták a repülőgép motorját. A motor
fölül eltávolított talajból előkerültek a gép jellegzetes darabjai:
légcsavartollak, törzs- és szárnydarabok. A roncsban nagy mennyiségű
lőszert is találtak, mentesítésüket a tűzszerészek végezték. A
leleteket a repülőmúzeumba szállítják, ahol a konzerválás után
tavasztól lesznek láthatók.
A szemtanúk szerint Bezczy József századost a gép közelben temették el, így sírjának felkutatása is folyamatosan zajlott.
– Tű a szénakazalban – válaszolt a kutatás utolsó előtti napján a sír
megtalálásának esélyét firtató kérdésünkre Magó Károly főtörzsőrmester,
a repülőgéproncs kiemelésének szakmai vezetője. Merthogy időközben
kiderült: a pilótát mégsem a gép közelében, hanem állítólag jóval
távolabb temették el. A kutatás utolsó napján végül mégis sikerült
megtalálni a pilóta földi maradványait, amelyek az exhumálás, illetve
azonosítás után a körmendi családi kriptában kerülnek.
Élt huszonnyolc évet
körmendi születésű Bejczy József századost 1941-ben először
Kecskemétre, az 1/4. Dongó vadászrepülő-századhoz, majd Nyíregyházára,
az 1/3. Puma vadászrepülő-századhoz vezényelték. 1942 decemberétől a
keleti fronton négy légi győzelmet aratott. 1944 nyarán századossá
léptették elő; újabb két győzelem után, november negyedikén ellenséges
terület fölött eltűnt, feltehetőleg légvédelmi találat miatt. A
területen szovjet páncélosegységek rejtőztek. A bevetésen lévő magyar
gépek felfedezték a lánctalpnyomokat és támadásra indultak, amikor a
földről heves légvédelmi tüzet kaptak. A kísérők szerint a
századparancsnok gépe lapos szögben a földbe csapódott. A szovjet
megszállás, valamint a háború utáni események miatt a pilóta sírját
1948 körül beszántották, repülőgépének maradványait betemették. (Az
archív fotón az eredeti Puma-embléma mögött Heppes Aladár, jobboldalán
Újszászy György, baloldalán Bejczy József.)
Fotó: Galovtsik Gábor, Aranysas archívum
