Vadrózsa a Don-kanyarból

A szervezők a 10. Doni- Hősök Emléktúráját ebben az évben is többnaposra tervezték. Az első napon Héreg volt a vendéglátó és itt a községben találkoztak a katonák, akik az emléktúrára külföldről és az ország különböző térségéből jöttek. „Beszállásolták" magukat a község művelődési házába és beüzemelték a „sereg" étkeztetését biztosító mozgókonyhát. Este már a katonák felsorakoztak a héregi második világháborús emlékmű előtt, ahol a program szerint megtörtént az első megemlékezés és koszorúzás.

A következő napi rendezvények a szomszédos Bajna községben folytatódtak. A második világháborús egyenruhát, felszerelést és fegyvereket viselő katonák, gyalogmenetben mentek át a szomszéd községbe. A napfényes, de hideg idő ellenére már a kezdést megelőzően sok gyerek és felnőtt gyülekezett a templom mellett lévő emlékműnél. A katonák parancsnoka Jásdi Balázs hagyományőrző őrnagy elmondta, hogy az előző napi „takarodó létszám" 121 volt, ebből román nemzetiségű 18, olasz 10, valamint 30 német „gyalogos tiszt és baka" valamint 10 magyar huszár. A magyar hagyományőrzők Szolnokról, Sopronból, Nagykátáról érkeztek, de természetesen itt vannak a MATASZ tagok is az ország különböző szervezeteitől.

Az ünnepség a falu főterén délben kezdődött. A rendezvényt a falu polgármestere Pallagi Tibor nyitotta meg, és köszöntötte a megjelent vendégeket, a falu lakosságát és a katonákat. Külön megköszönte, hogy a hagyományőrzők eljöttek a községbe, elhozták magukkal a múltat és ezzel a korhű megemlékezés lehetőségét. Bajna község nagyon régi magyar település, – mondta – ahol mindig is fontosnak tartották, hogy a haza mit kér tőlük. Amikor katonák kellettek, az itteni férfiak mindig az elsők között mozdultak meg és szálltak harcba a hazáért. Így volt ez a két világháború idején is, ezért van sok hősi halottja a községnek.

Ezt követően Jásdi Balázs a “doni alakulat" parancsnoka mondott beszédet. Beszédében kiemelte: a rendezvénynek a község részéről a a kezdetektől nagyon szívélyes fogadtatása volt. A Doni Hősök Emléktúrát – folytatta a megemlékezésében – egy viszonylag kis létszámú hagyományőrző csoporttal, 10 évvel ezelőtt kezdték el. Néhány év múlva ez a megemlékezéssorozat nemzetközivé vált és ma már együtt menetelnek azok a katonák, akik a második világháborúban is ott voltak a Don kanyar lövészárkaiban. Mindenütt szeretettel fogadják őket, de e nélkül a szívélyes fogadtatás nélkül nem is lenne értelme ennek a rendezvénynek. Fontos, hogy a községek lakói bekapcsolódjanak az ünnepségekbe és a katonákkal együtt hajtsanak fejet a hősök emléke előtt.

Az ünnepség következő részében a katonák vezetésével a résztvevők a község temetőjéhez meneteltek, ahol német, orosz és magyar katonák vannak eltemetve. A temetői megemlékezés közös imával kezdődött, majd az egyházi szertartás a katonasírok megszentelésével fejeződött be. Ezt követően az emlékműnél dr. Völner Pál a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszédében megköszönte azt a lehetőséget, hogy ennél a katonai temetőnél is megemlékezhetnek a hősökről. Elmondta: sokan vannak még mindig olyanok, aki távol a hazájuktól jeltelen sírban fekszenek. Az 1990-es évek elejétől kezdődhettek el azok a munkák, amelyek azt célozták, hogy a katonák méltó helyre legyenek eltemetve és a hovatartozásától függetlenül megemlékezhessenek a hősökről.

A beszédet követően a résztvevők koszorúkat helyeztek el a német és szovjet emlékművekre. A temetői megemlékezést a katonák sortüze zárta. Az ünneplők ez után a katonai menetoszlopot követve visszamentek a főtéren lévő emlékműhöz, ahol a rendezvény tovább folytatódott. A templom szomszédságában lévő első és második világháborús emlékműnél Dr. Simicskó István parlamenti képviselő, az országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Kiemelte; nagyon sokat mond egy közösségről, hogy a múltjáról és a halottaikról hogyan emlékezik meg.

„Itt ezen az emlékművön – folytatta a parlamenti képviselő – a Bajna községből bevonult 55 katona és 28 polgári áldozat neve látható és olvasható, azoké akik áldozatai lettek a háborúnak". Hangsúlyozta: a róluk való megemlékezés az összetartozás jelképe, valamint ez segítheti a reális történelemszemlélet kialakulását. Ma már jól tudjuk, hogy értelmetlen volt a második világháborúba való belépésünk – hangsúlyozta Simicskó István – és nincs ma olyan család Magyarországon, akiket ne érintett volna meg ennek a háborúnak a borzalma. De a helytelen politikai döntések ellenére ezek a katonák helyt álltak! A katona feladata az, hogy a legjobb képességének megfelelően megvívja a harcot. Õk ezt megtették! A mi feladatunk pedig az – folytatta – hogy fejet hajtsunk előttük. De minden katona előtt, legyen az német, orosz, vagy olasz nemzetiségű. Végezetül megemlítette: itt Bajnán is végigsöpört a második világháború, és az itt élők megszenvedték a történelem viharát. A frontvonal itt húzódott végig, a települést hol a németek, hol a szovjetek fosztották ki. A munkaképes embereket sáncépítésre vitték, ezért ezek az idők mély sebeket ejtettek az itt élőkön. „Ez az emlékmű, ezekről az emberekről szól", emlékeznünk kell azokra, akik a legdrágábbat az életüket adták a hazáért, mert a ma élők ezekből az emlékekből meríthetnek erőt, békességet és tisztességet.

Az ünnepség második részében ismertették Pallagi József őrvezető 1942-ben a frontról a szüleinek írt levelét, amelyben leírta, hogy milyen nehéz szolgálatot teljesíteni a távoli orosz síkságon, ahol nem hallhatja a kis falujuknak a misére szólító harangját. Az orosz sztyeppén, egy öreg orgonabokrok árnyékából kérte a „boldogságos Szűz Anyát", hogy óvja meg őket a „harcok ezer veszélyétől" és vezesse vissza őket a hazájukba, ahol újra hálát adhatnak az Istennek a régen várt viszontlátásért. „Kedves Szüleim!" – folytatta – „Itt küldök egy szál vadrózsát, amit már több nap óta az imakönyvemben takargattam, az elküldésre várva. Õrizzék ezt a kis virágot, melyet az örök szeretetem jeléül küldtem életem legszebb napjaitól megfosztva, mint ez a kis virág a viruló élettől…"

A levél ismertetését követően a megye és a falu, valamint a honvédség jelenlévő vezetői megkoszorúzták a falu világháborús emlékművét és újra eldördült a sortűz. A zárszóban Pallagi Tibor polgármester megköszönte a jelenlévőknek a megemlékezést és a katonai vezetőknek ünnepélyes keretek között adták át annak a levélnek a másolatát, amit Pallagi József őrvezető a frontról írt a szüleinek.

Szombaton, a hóesés ellenére a katonák tovább folytatták a menetelésüket Tarján községbe, ahol egy rövid megemlékezést tartottak. Majd a program szerint Baj község következett és itt az óvodában egy rendhagyó történelem óra és az ebéd következett. A „sereg" a túrát Tatán fejezte be, ahol a tömegsírnál gyújtottak gyertyát, majd a várkanyarban lévő emlékműnél tartottak megemlékezést. A katonák az estét a tatai laktanyában töltötték, ahol az alakulat parancsnoksága egy baráti záró vacsorát adott az emléktúrán résztvevőknek.