Varsói Szerződés: élt harminchat évet

A részes tagállamok vezetői 1985-ben még igencsak optimisták voltak, amikor arról döntöttek, hogy újabb 20 évvel meghosszabbítják az együttműködést: a szervezet 1991. április elsején éppen Budapesten „hunyt el".

Albánia, Románia, a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia, Bulgária és Magyarország 1955. május 14-én hozta létre a Varsói Szövetséget. A hivatalos indoklás szerint azért alakították meg a keleti katonai tömböt, hogy ellensúlyozzák a NATO-t. Igen ám, csakhogy a nyugati szövetség akkor már hat éve létezett, és a valódi indok nem is ez volt. A szervezet megalakítását sokkal inkább az indokolta, hogy 1955. május 9-én a NATO felvette tagjai közé az NSZK-t, de egyéb ok is meghúzódott a háttérben: Ausztria ugyanis szerződésbe foglalta semlegességét, azaz megszűnt a jogi alapja annak, hogy szovjet csapatok állomásozzanak Romániában és Magyarországon azért, hogy biztosítsák a szárazföldi összeköttetést a Szovjetunió és az Ausztriában állomásozó szovjet megszálló csapatok között.

Ilyen előzmények után hívták életre a tömböt az aláírt egyezmény alapján kölcsönös segítségnyújtási, barátsági és együttműködési célból. A szerződés azt is tartalmazta, hogy egyesített fegyveres erőt hoznak létre, s a közös parancsnokság alatt egyesült haderők élén mindenkor szovjet tiszt állt. A szerződés és az akkori megbeszélések alapján akkor még szó sem esett arról, hogy szovjet csapatok állomásozzanak – persze csak ideiglenesen – a részes államokban. Az persze igaz, hogy kellő politikai alapot adott rá, hiszen azt is tartalmazta, hogy a tömb életre hívását a nyugati agresszorok elleni védelem szükségessége (is) indokolta. Ugyanakkor a kor kutatói szerint a szervezetnek nem volt célja a kelet-nyugati katonai szembenállás további kiélezése, hanem inkább a szocialista tömbbe tartozó államok Szovjetunióhoz való lojalitását segítette elő.

 

A szerződés 1955. június 5-én lépett hatályba. Időtartamát kétszer hosszabbították meg, 1975-ben és 1985-ben egyaránt 20 évvel. A második meghosszabbítás indoka leginkább Ronald Reagan amerikai elnök csillagháborús készülődése volt. A meghosszabbítást ugyanabban a Krakowskie Przedmiescie-i kastélyban döntötték el, amiben annak idején létrehozták. Az aláírók – köztük Kádár János – túl optimistának bizonyultak, hiszen a tömb 1991 április elsején éppen Budapesten oszlatta fel önmagát, azonban közel négy évtizedes működése alatt sem volt mindig egységes a szervezet. Albánia például 1968-ban lépett ki a szövetségből (1961 óta már nem vett részt az együttes üléseken), ideológiai okokra hivatkozva, ami nem jelentett mást, mint hogy Moszkva megszakította a kapcsolatait Pekinggel. Pedig alig tíz évvel ezelőtt még megfigyelőként vett részt Kína akkori vezetője a tárgyalásokon, és üdvözölte a tömb létrejöttét.

A szervezet fő döntéshozatali testületei az Egyesített Fegyveres Erők parancsnoksága és a Politikai Tanácskozó Testület voltak. Előbbi döntéseivel időnként megkerülte az utóbbi határozatait. A megalakuláskor egyébként arról is döntöttek, hogy mely tagállam mekkora erővel képviselteti magát a közös hadseregben. Ez alól egyedül az NDK volt kivétel, mely akkor még nem rendelkezett önálló hadsereggel. Magyar részről a néphadsereg nyolc szárazföldi hadosztályát és két vadászrepülő-hadosztályát helyezték közös parancsnokság alá. A közös haderő létszáma közel négymillió fő volt. Bár a VSZ egyértelműen “a nyugati agresszorok" ellenében jött létre, ám csak a szövetségesek területén vetették be őket a szocialista ideológia védelmében. Így történt ez 1956-ban Magyarországon, illetve 1968-ban Csehszlovákiában, a Prágai Tavasz idején.

A szövetség végső agóniája 1990-ben kezdődött, Németország újraegyesítésével. 1990 október harmadikán az NDK kilépett a katonai tömbből. Ezt egy szovjet-keletnémet külön megállapodás tette lehetővé, melyet szeptember 24-én írtak alá. Ezt követően 1991 elején Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország jelentette be, hogy legkésőbb nyárig kivonul a szervezetből. Február 25-én Budapesten írták alá a VSZ katonai szervezeteit felszámoló okmányt, mely április elsején lépett hatályba. A Varsói Szerződés véglegesen 1991 július elsején Prágában szűnt meg, amikor a a tagállamok vezetői aláírták a megszűntető okmányt. Az egykori tagállamok közül mára mindegyik a NATO tagjává vált, persze Oroszország kivételével. Magyarország, Lengyelország és Csehország 1999. március 12-én csatlakozott az Észak-Atlanti Szövetséghez, majd 2004-ben Bulgária, Románia és Szlovákia, valamint az egykori Szovjetunióból kiszakadt Észtország, Lettország, Litvánia is a NATO tagja lett.