Vasakarattal

A küzdősportok szakavatott mesterei egyetértenek abban, hogy a katonai közelharc rendkívül hatékony „eszköz" a stressztűrő képesség, az állóképesség, továbbá az izomzatot illetően a fáradással szembeni ellenálló képesség fejlesztéséhez. A képzésekhez, a küzdelemhez ma már nem csupán az ősi harcművészetek ismeretei, hanem a legmodernebb tudományos edzésmódszertan is a katonaoktatók rendelkezésére áll.

A fokozatosság elve

A katonai testnevelési és közelharc tanításának „szentendrei módszertana" a fokozatosság elvén alapul. Tar Tamás őrmester az ütés- és rúgótechnikákat oktatja, míg Zagyva Sándor hadnagy „asztala" a földre vitel, a dobás, a földharc. Bármelyik mozzanatról legyen is szó, mindenekelőtt az alapvető ismeretekkel kell kezdeni a tanulást, mert a katonák többsége nem rendelkezik semmilyen küzdősportbeli előképzettséggel. Ami például az ütés- és rúgótechnikák elsajátítását illeti, a legapróbb részletekig kidolgozott módszertan lényege: az ütéseket, rúgásokat egyesével, mondhatni a végletekig gyakorolni kell, s csak ezután kerülhet sor azok kombinálására. A másik „szakterület", a földharc alapja az esés, ezért a sérülések elkerülése érdekében ezt kell legelőször megtanulni.

Az írást teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin június 15-én, pénteken megjelenő számában!