Vegyi támadás a római korban

A csatáról nem maradtak fenn feljegyzések, az egykori véres ütközetről csupán a tárgyi bizonyítékok árulkodnak, amelyek az 1920-as évektől folyó feltárások során kerültek a felszínre. Mindmáig azonban semmit sem lehetett tudni arról, hogy pontosan mi is történt csaknem két évezreddel ezelőtt.

A régészek egyebek között feltártak egy beomlott alagutat, amely az erődítmény masszív fala alatt vezetett a szabadba. A rómaiak azért építették, hogy feltartóztassák a szászánidákat, akik az ellenkező irányból ástak.

Az alagútban csaknem kéttucatnyi legyilkolt, egymásra dobált legionárius földi maradványára, s fegyvereire bukkantak a kutatók. Korábban francia régészek úgy vélték, hogy miután az alagút bejárata beomlott, a csapdába került rómaiakat halomra gyilkolták a támadók.

Noha a törmelék valóban elzárja az erőd felőli nyílást, Simon James, a Leicesteri Egyetem régésze némiképp más megvilágításban látja az eseményeket. A szakember, aki konklúzióiról az Amerikai Régészeti Intézet éves közgyűlésén számolt be, úgy véli, hogy a szászánidák vegyi fegyvert is alkalmaztak az ostromnál.

Simon James mindenekelőtt a római legionáriusok testhelyzetét elemezte az alagútban, s úgy találta, hogy az ostromlók egymásra dobálták a sebesülteket és a halottakat. A szászánidák ugyanis “emberi falat" akartak emelni maguk és a társaik halálát megbosszulni kívánó rómaiak közé.

Hogy megállítsák a rómaiakat, a szászánidák mindenekelőtt kövekkel zárták el az alagút bejáratát, s csupán azután dobálták egymásra a holttesteket. Az ostromlók ezután katonai köpenyeket, s némi szalmát dobtak a tetemekre, majd szurok és kén keverékével lángra lobbantották őket. A lángok nyomai mindmáig látszanak a csontvázakon és a fegyverzeten, s Simon James szurokmaradványokra és kénkristályokra bukkant, amelyek korábban elkerülték a kutatók figyelmét.

A brit régész feltételezése szerint a keletkező mérgesgázok elriasztották a rómaiakat, akik be kívántak hatolni az alagútba. Az alagút kijáratánál sisakot viselő, kardot markoló szászánida harcos magányos csontváza hever, aki Simon James feltételezése szerint lángra lobbanthatta a rómaiak tetemeit, ám maga is a mérgesgázok áldozata lett.

Ami az erődítmény és védőinek sorsát illeti, a rómaiak inkább az utcai harcot választották, mintsem megadják magukat, amikor az ostromlók bevették a várost. Ám amikor a csatazaj elült, mindenki, beleértve a szászánidákat, elhagyták a várost. A kietlen vidéken épített erődítmény kevéssé vonzónak bizonyult a hódítók számára. Ennek köszönhetően mindmáig fennmaradtak az egykori ütközet tárgyi bizonyítékai, beleértve az erődítmény falánál az ostromgépek számára épített masszív rámpát.