Zeppelinek csaptak le Nagy-Britannia riadt lakosaira az első világháborúban
Szöveg: honvedelem.hu / mult-kor.hu | 2022. június 5. 15:24A Nagy-Britannia ellen folytatott második világháborús német légi hadjárat a történelem egyik legpusztítóbb bombázássorozataként ismert, de nem ez volt az első alkalom, hogy Németország a levegőből támadta a szigetországot. II. Vilmos császár zeppelinjei az első világháború folyamán, 1915 és 1918 között több mint 500 ember életét oltották ki bombáikkal, amelyeket a kor repülőgépei által nem, vagy csak nehezen elérhető magasságokból dobtak le.
Egy pórul járt zeppelin
Az első ilyen támadást Norfolk városa ellen hajtották végre, ebben négyen vesztették életüket és hatan sérültek meg. A célpontokat az időjárás miatt választották, miután a szél eltérítette eredeti útvonalukról a zeppelineket. II. Vilmos ekkor még tiltotta a hadvezetésnek, hogy London ellen hajtsanak végre légitámadást, attól félve, hogy rokonainak – a brit királyi családnak – baja eshet miattuk.
Februárra már meggondolta magát, de a London elleni támadásokkal egy áprilisi, időjárás okozta kudarc után az új, P osztályú Zeppelinek megjelenéséig vártak. London első bombázására 1915. május 31-én került sor. Ennek során városszerte 120 bombát dobtak le a léghajók, amelynek következtében hét ember vesztette életét, 35-en sérültek meg, és hét épület égett le. Az okozott kár 18 500 fontra, azaz mai árfolyamon 2 millió fontra (730 millió forintra) rúgott.
A második világháborúban a brit Királyi Légierő (RAF) már hatékonyan tudta felvenni a harcot a német bombázókkal szemben, 20 évvel korábban azonban a korabeli vadászrepülők nehezen tudták megközelíteni a több mint 3000 méter magasan repülő léghajókat. Emellett a jól páncélozott zeppelinekben nehéz volt kárt tenni, ráadásul a katonai léghajókon külön vitorlakészítő képzettségű személyzet állt készenlétben arra, hogy a ballonokban ütött lyukakat mihamarabb befoltozzák.
Német bombák „tornasorban”
A brit repülőgépeken használt géppuskák által tüzelt lőszer lövedékei képesek voltak átütni ugyan a léghajók páncélzatát, de a benne lévő gázokat nem tudták meggyújtani. Ezen 1916. szeptember 13-án változtattak először, amikor a 21 éves William Leefe Robinson hadnagy gyújtólövedékkel szerelt lőszerrel tüzelt a Schütte-Lanz által gyártott SL 11 nevű zeppelinre, miután egy óra alatt sikerült felkapaszkodnia BE–2C típusú repülőgépével 3000 méterre.
Robinsonnak így is három (egyenként 97 lőszert tartalmazó) tárat kellett ellőnie Lewis-géppuskájából, mire kigyulladt a léghajó, amely ezután lezuhant. A 16 fős személyzet összes tagja életét vesztette – a léghajón nem volt számukra ejtőernyő.
Az SL 11-es lelövése hatalmas siker volt a brit harci morál számára, Robinson hadnagy egy héten belül meg is kapta a legmagasabb brit hadi kitüntetést, a Viktória-keresztet. A háború későbbi szakaszában a hírhedt Vörös Báró, Manfred von Richthofen által vezetett német repülőszázad egyik tagja lőtte le repülőgépét, Robinson ezután a háború végéig német hadifogságban maradt.
A háború végén hazaengedték, 1918 karácsonyát még családja körében tudta eltölteni, de a fogságban legyengült katonatiszt még december folyamán belehalt a tomboló spanyolnátha-járványba.
A német léghajók összesen 57 támadást hajtottak végre Nagy-Britannia felett 1915 és 1918 között, amelyek következtében 564 ember vesztette életét, és 1370-en sérültek meg. A támadásokban 84 léghajó vett részt, melyek közül 30-at vesztettek el a németek, lövés vagy baleset következtében.
Összehasonlításul az 1917-ben megindított repülőgépes bombázások, amelyekből csupán 27-et hajtottak végre a háború végéig, 835 halottat és 1 972 sérültet eredményeztek. A repülőgépek közül 62 darabot vesztettek. Mind a léghajós, mind a repülőgépes támadások körülbelül 1,5 millió font kárt okoztak. 1921-ben a győztes hatalmak az összes zeppelin átadására kötelezték Németországot, kárpótlásul az általuk okozott veszteségekért.
