Magyar Honvéd 2022. december

FÓKUSZBAN

Hadimének és hátasok

A lovas harcmodor hagyományai mélyen gyökereznek a magyarság kultúrájában. Eleink már a honfoglalás és a kalandozások során is sikerrel kamatoztatták őseik évszázados tapasztalatait. Alacsony, mintegy 145 centiméter marmagasságú lovaik kiválóan alkalmazkodtak a hadászattal járó sanyarúbb körülményekhez, nem okozott gondot számukra a nagyobb távolság megtétele, s az ellenfél látványától sem rettentek meg.

Kuruc virtus

A II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) vezette szabadságharc a köztudatban a kuruc lovasok bravúros portyázásairól is elhíresült, s a 18. század harcai valóban elképzelhetetlenek voltak lovasság nélkül. A háborúk kimenetelét azonban már abban az időben is a nagy létszámú gyalogság és az erős tüzérség döntötte el: a csatákban, a várak, sáncok ostrománál és védelménél ennek a két fegyvernemnek jutott nagyobb szerep.

Ménes születik

Az újkor fegyveres konfliktusaiban (egészen a 19. század második feléig) a lovasság fontos szerepet játszott, hiszen e fegyvernem jól szervezett egységei nélkül a hadsereg képtelen volt hatékony felderítést végezni és a legyőzött ellenség üldözése sem lehetett elég eredményes – ez a napóleoni háborúk során is kiderült. Bonaparte Napóleon császár például hiába tudta újjáépíteni haderejét nagyon rövid idő alatt az 1812-es oroszországi hadjárat katasztrófája után, az akkor elpusztult lóállomány pótlása teljesíthetetlen feladatnak bizonyult. Ez a tény nagyban hozzájárult a francia uralkodó végső vereségéhez és bukásához. Hátasok azonban nem csak a lovasságnak kellettek. A hadsereg egésze számára – különösen az ellátás biztosításához és a tüzérség mozgatásához – ugyancsak nélkülözhetetlenek voltak.

Múló dicsőség

A 19. század második felében lezajlott ipari forradalom hatására ugrásszerű fejlődésnek indult a gyalogság és a tüzérség fegyverzete, ugyanakkor lehetővé vált a tömeges előállításuk is. A motorizáció viszont még nem állt azon a szinten, hogy számottevő hatást gyakoroljon a hadseregek mozgatására, az utánpótlás szállítására és a harc megvívására. E tekintetben a katonaság fő eszköze az első világháború idején is a ló maradt, alkalmazását illetően azonban drámai változások mentek végbe.

Kényszermegoldások

Az első világháborús vereséggel és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a lovasság – azon belül is a sereglovasság – nem szűnt meg létezni hazánkban, az önállóvá váló ország új hadvezetése továbbra is szükségesnek látta a fegyvernem fenntartását.

Végjáték

A sereglovasság a második világháború páncélosok és repülőgépek uralta csataterein is használható maradt, amennyiben a képességeinek és lehetőségeinek megfelelően vetették harcba. A gyengén gépesített haderőknél a huszárságot kitűnően lehetett alkalmazni „gyorsfegyvernemként”, modern „dragonyos” alakulatként – vagyis a katona a lovat csak szállítóeszközként használta, a küzdelmet arról leszállva, gyalog vívta meg.

Értékőrzők

Kevésbé közismert tény, hogy számos NATO-tagállam haderejében ma is léteznek huszárezredek, melyek nagy részét anno magyar mintára szervezték meg vagy egyenesen magyarok alapították. Ezek az alakulatok napjainkban persze már a legmodernebb haditechnikai eszközökkel vannak felszerelve, de például az 1614-ben felállított dán Gárdahuszárezred kötelékében működik egy protokolláris, reprezentatív céllal fenntartott – 75 lovat a soraiban tudó – huszársvadron. Hasonló feladatot lát el Magyarországon a Honvéd Huszár Díszegység is, melynek idén ősszel kinevezett parancsnokával, Ádám Barnabás ezredessel beszélgettünk.


HÁTORSZÁG

Elismert teljesítmény

A kiemelkedő szolgálatért adható SACEUR Recognition Award elnevezésű rangos kitüntetést vehette át a közelmúltban a székesfehérvári MH Nemzeti Telepíthető Híradó és Informatikai Század katonája, Kálmán Valter Gábor főtörzsőrmester.

Közérdekű

Hasábjainkon közöljük az elhunytak névjegyzékét, melyet a 2022. október 27. és november 25. között beérkezett adatok alapján állított össze az MHP Személyzeti Csoportfőnökségének Humánszolgálati Főnöksége. Hírt adunk továbbá arról, hogy a kőszegi vár 1532-es ostroma során használt ágyúgolyó került elő a Vas megyei település egyik családi házának kertjéből. A lövedéket – amely nem tartalmazott pirotechnikai anyagot – a honvédségi tűzszerészek elszállították.