A kálvinista Róma borzalmas órái

„Az a nap, ami hely- és mikrotörténeti szempontból egy óriási katasztrófa volt, sajnálatos módon egy teljesen normális nap volt a világfordító eseményekben bővelkedő második világháború menetében. De minden közösségnek a saját áldozatait, a saját emlékét, a saját történét kell megőrizni” – fogalmazott dr. Kaiser Ferenc. A történész idézte Radnóti Miklós Nem tudhatom… című, 1945-ben megjelent versét, amely jól érzékelteti, hogy a Debrecent bombázó fiatal amerikai katonáknak legfeljebb homályos elképzeléseik voltak arról, hogy valahol, az óceán túlfelén, létezik egy számtalan országból álló kontinens, amelyet Európának hívnak.

„A nagyszüleim mind a négyen át- és szerencsére túlélték a második világháborút. Anyai nagyapám a Don-kanyarnál harcolt, majd balszerencséjére a Kárpátokban, ahonnan hadifogságba került. Mamikától, a nagyanyámtól is nagyon sokat tudtam meg a korszakról, viszont az apai nagyapám felesége, Kati dédi – unokái-dédunokái így nevezték, mert kilencvenkilenc évesen távozott el közülünk – rengeteget mesélt a csepeli bombázásról” – idézte fel. Mint elmondta, a szövetségesek bombázói a repülőgépmotorokat is gyártó Weiss Manfréd Művek jelentős részét a földdel tették egyenlővé, amikor a Csepel-szigetet bombázták 1944. július 27-én, az ilyen légitámadás pedig kitörölhetetlen traumát okoz az egyénnek.

„A háború mindig borzasztó dolog, a háborúban az emberek borzasztó dolgokat csinálnak, és nagyon sokszor egy idő után már nem is tudnak róla” – húzta alá dr. Kasier Ferenc, aki a kiállítás legnagyobb erényének azt tartja, hogy a bemutatott anyag érzékletesen mutatja, hogy mit élhetett át a szemtanú Debrecen bombázásakor. „Ez a bombázás beilleszkedett abba az angolszász tervbe, amely egész Európa vasúti infrastruktúráját igyekezett meggyengíteni vagy megsemmisíteni, mert a vasút volt a legfontosabb szállítási útvonal” – magyarázta, hozzátéve, hogy a hajdú-bihari vármegyeszékhely mellett Budapest, Miskolc, Szolnok és Kassa legnagyobb pechje az volt, hogy rendkívül jó, egy közép-európai birodalom igényeire szabott vasútvonalat örökölt az Osztrák-Magyar Monarchiától.

Amikor 1944. június 2-án, pénteken az amerikai 15. légi hadsereg olaszországi bázisról érkező B–17-es repülőgépei mintegy ezer darab ötszázfontos bombát engedve Debrecen városára megindították a támadást, elsősorban nem a polgári lakosságot vették célba, hanem a stratégiai fontosságú közlekedési útvonalakat. A jobbára a város déli részét ért szőnyegbombázás végül mégis a legtöbb áldozatot követelő bombázás lett, amely Magyarországot érte a második világháborúban: 1194 polgári személy lelte halálát, mintegy 280 ház romba dőlt vagy jelentősen megrongálódott. „Bár ekkor már relatíve nem volt légvédelmünk, a magyar pilóták tényleg hősiesen harcoltak, de esélyük sem volt a jelentős túlerőben lévő angolszáz haderővel szemben. Van egy közép-afrikai mondás, miszerint amikor az elefántok verekszenek, mindig a fű szenved. Sajnos pontosan érzékelteti, hogy Magyarország óriások háborújába keveredett” – summázta.

Dr. Puskás István, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármestere arról beszélt, hogy napra és órára pontosan nyolcvan évvel a kiállítás megnyitója előtt a mai Petőfi tér, a nagyállomás környéke már csak gőzölgő romhalmaz volt. „A mintegy ezerkétszáz áldozat mellett több száz sebesült ellátása zajlott ezekben a délutáni órákban, Debrecen modernkori történelmének legnagyobb pusztítását követően” – érzékeltette a tragédia jelentőségét. A politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy Debrecennek 1944-ben egyéb szörnyűségekkel is meg kellett küzdenie: a június 2-i nagy bombázást továbbiak kísérték a nyár folyamán, de ekkor már álltak a gettó palánkfalai, ahonnan megkezdődött a tizenkétezer debreceni zsidó haláltáborokba szállítása, akik közül csak hatezren tértek vissza.

Dr. Angi János, a Déri Múzeum igazgatója elmondta: Szűcs Jenőnek, az előző század meghatározó történészének ismert tanulmánya szerint nem csak a sikerdátumokról, a kevésbé szerencsésnek nevezhető eseményekről is meg kell emlékezni. „Mindkettőből tudott kiállítást szervezni az intézményünk: az 1848-49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjárata és a függetlenségi nyilatkozat kiadásának 175. évfordulójából nyílt kiállításunk másfél hónapja, most pedig szomorú kötelességet teljesítünk, amikor Debrecen legelső második világháborús bombázására emlékezünk” – magyarázta.

A december végéig látható A felperzselt város – Debrecen bombázása 1944. június 2. című tárlat megnyitóján fellépett a Cívis Consort vonósnégyes, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium hagyományőrző szakköre pedig kiállította és bemutatta az iskolába telepített korabeli Flak 39R típusú 85 milliméteres légvédelmi ágyút és ahhoz rendszeresített optikai bemérőt a múzeum főbejárata előtt.

A kiállításmegnyitón és a tárlatbejáráson a bombázás egyik túlélője, a szeptemberben 93. születésnapját ünneplő Tímár László is részt vett, aki portálunknak elmondta: nyolcvan év sem elegendő arra, hogy elfelejtse vagy feldolgozza azt a szörnyű bombázást, amelyet tizenhárom évesen élt túl. „Mi mást mondhatnék röviden, minthogy nem volt jó, nagyon nem volt jó nap az 1944-es év június másodikája. Nagyon-nagyon megijedtünk, mert gyerekek voltunk, amikor tőlünk alig néhány száz méterre lehullottak a bombák. A jóisten azonban megsegített bennünket, életben maradtunk” – elevenítette fel.

„Özvegyasszony volt az édesanyám, négy gyermekkel. Édesapánk elhalálozott a Don-kanyarban, hősi halált halt. Nagy családom lett, és mindig ügyeltem arra, hogy ők is megismerjék a háborús szörnyűségeket” – tette hozzá a kiállítótérben, ahol azt is elárulta: él még az egyik bátyja, aki szintén átvészelte a szövetséges légierő bombázásait. „Most, hogy bejártam a kiállítást, ahol megtekinthető a velem készített videóinterjú is, azt kell mondanom, hogy megrohantak az emlékeim. Ezek az emlékek, amelyek egy életen keresztül végigkísértek, tovább élnek bennem és már a múzeumi közönségben is” – értékelte.

A múzeum- és helytörténettel foglalkozó dr. Kovács József Dénes kurátor egyik kutatási területe Sőregi János régész, a Déri Múzeum korábbi igazgatója által vezetett háborús napló feldolgozása. „A Debrecen bombázásáról szóló anyaga nagyon gazdag a ’44-es háborús feljegyzéseken belül is, az egykori múzeumigazgató hosszú oldalakon keresztül foglalkozott a témával. Az egyik kollégámmal, Ősz Attilával készítettünk egy tanulmányt, amelyben a június 2-i bombázást és következményeit mutatjuk be a szemtanú visszaemlékezései alapján. Ez a kiállítás tavaly felvetett ötletének közvetlen előzménye” – közölte a honvedelem.hu kérdésére A felperzselt város – Debrecen bombázása, 1944. június 2. című tárlat kurátora. A szakember elmondta, a Sőregi-naplóról szóló tanulmány térbeli kivetüléseként álmodta meg a kiállítást, amelynek látványvilágát Balogh Csaba tervezte.

A kiállított tárgyi emlékek jelentős részét a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum bocsátotta a Déri Múzeum rendelkezésére, de a tárlat megkerülhetetlen, több elemből álló légoltalmi felszerelése egy tizenhét éves középiskolás, Mészáros Mátyás világháborús relikviagyűjteményéből származik. „A kiállítás létrehozása kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nagyon megviseli az embert, hogy begépelje az elhunytak nevét hat oldalon keresztül, különösen úgy, hogy a bombázás nyáron, szünidőben volt, így rengeteg gyermek vesztette életét. Gyakorlati oldalról viszont az a nehéz, hogy egy bombázás után nem marad semmi, így felmerül a kérdés: mit állítsunk ki?” – magyarázta dr. Kovács József Dénes.

A kurátor végül úgy döntött, hogy az archív fotók és filmfelvételek mellett korabeli hadi eszközök, amerikai és magyar egyenruhák, légoltalmi felszerelések határozzák meg a tárlatot. Emellett a falon helyet kapott Sőregi János naplójának számos drámai részlete, valamint egy sor 1944 júniusi szalagcím: „A kálvinista Róma borzalmas órái”; „Debrecen véres tűzkeresztsége”; „Debrecen a légi terrortámadásban”. Interjú készült Tímár László túlélővel, amely videófelvételként tekinthető meg, de egy szétbombázott, kétemeletes lakásbelsőt és egy légoltalmi pincét is felépítettek. Megrázó élményt nyújt az AN–M6A41 típusú ötszázfontos bomba 1:1 arányú másolata is, amelyből a Debrecent bombázó százharminc amerikai gép hozzávetőlegesen ezer darabot oldott ki a város felett.