Harc a betonrengetegben

A második világháború óta a hadviselést jelentősen befolyásolja a beépített területek megnövekvő száma, a nagyfokú városiasodás. A lakosság jelentős része városi környezetben él, ennek következtében az ország ipari, gazdasági és politikai rendszerének központjaként jelentős funkcióval bírnak, miközben a szellemi tőke felhalmozódásának is legfőbb színterei. Lokációt tekintve többnyire közlekedési csomópontok, illetve fő közlekedési és vasútvonalak mentén fekszenek, így az esetleges konfliktus során megkerülhetetlen jelentőséggel bírnak. A beépített vagy lakott terület taktikai szempontból jelenthet komoly előnyt, de hátrányt is.

„Mind manőverezés, átláthatóság vagy tűzvezetés szempontjából kiemelkedő nehézségeket, nagyfokú kreativitást igénylő problémákat támaszt a benne feladatot végrehajtó alegységekkel szemben” – ismertette egy különleges műveleti katona, kiemelve: az ilyen környezetbe tervezett műveletek kiemelkedő felkészültséget, teherbírást, illetve kiemelkedő képességeket igényelnek a végrehajtó állománytól. A beépített területek ugyanis tulajdonságuknál fogva több veszélyforrást rejthetnek, illetve az egyes fenyegetések megjelenése is váratlanabb. Ebből adódóan fokozott figyelemmel kell lenni a különböző fegyverek, fegyverrendszerek alkalmazásánál a járulékos hatásokra, például a robbanóeszközök törmelékből adódó repeszhatására vagy a páncéltörő eszközökből kiáramló lőporgázok esetleges visszacsapódására.

A kiképzési feladatok során fontos nagy hangsúlyt fektetni az alegységek egyéni eljárásainak fejlesztésére, tökéletesítésére. A kiskötelékes begyakorlások mellett kiemelt fontosságú a különböző partneralegységekkel, mellé- vagy alárendelt szakcsapatokkal történő együttműködés és az eljárások egységesítése a különböző helyzetek, illetve komplex problémák közös megoldása érdekében. Az amerikai részvétellel végrehajtott különleges műveleti szakharcászat a különleges műveleti képességek fejlesztését és a nemzetközi kapcsolatok bővítését is szolgálja.