Rohamlövészek terepen

Az ember bioritmusa általában kiszámítható. A legtöbben hajnalban alszanak a legmélyebben. Az éjszakát őrködéssel töltő katonák figyelme is tompul napfelkeltekor. Amíg a felkelő nap első sugarai legtöbbünket még az ágyban éri, addig a rohamlövészek egy fárasztó éjszakai menet után már az ellenségen való rajtaütést gyakorolják.

A rohamlövész szakasz ezúttal egy komplex feladat keretében egy kiserejű ellenségen hajtott végre rajtaütést. A feladat komplexitását ezeknél a kiképzési eseményeknél két tényező adja. Az egyik, hogy a „tervez-felderít-pontosít-begyakorol-végrehajt” folyamatot az alegység teljes egészében végig gyakorolja. A másik pedig az, hogy a végrehajtásnál minden apró részfeladat szükséges lesz a sikerhez úgy, mint a megközelítés során a navigálás, közvetlen felderítés, sérültek ellátása, hogy csak egy párat említsünk.

Persze minden jó terv megvalósításakor felmerülhetnek olyan nem várt helyzetek (legtöbbször a kiképzők „jóvoltából”), amelyekre azonnal reagálni kell a hatékonyság érdekében. Maga a „harc” mindössze tizenöt perc volt a kiképzési esemény során. Minden más, amit az előző két napban tettek arra szolgált, hogy ebben a kulcsfontosságú tizenöt percben a rohamlövész szakasz kerekedjen felül. A siker kulcsa a szakmai felkészültségen túl, a kitartásban és az összetartásban rejlik.