Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Az számít, amit egymásért teszünk!”

Szöveg: Tamás Tibor |  2011. szeptember 10. 16:51

„A világot a munkába belefeledkezett ember viszi előbbre”, mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter szeptember 10-én délelőtt Esztergomban azon az ünnepségen, ahol Szent István-díjjal tüntették ki Makovecz Imre Kossuth-díjas építészt.

Életműve, aktív társadalmi tevékenysége elismeréseként Szent István-díjat vett át Makovecz Imre, a magyar építészet kiemelkedő alakja, az organikus építészet megteremtője, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója szeptember 10-én az esztergomi Vármúzeum Korona-termében. A díszvendég Hende Csaba honvédelmi miniszter volt.

A Himnusz közös eléneklése után Kondor Katalin, a díjátadó ünnepség háziasszonya köszöntötte a vendégeket, köztük Makovecz Imre építészt, illetve a korábbi kitüntetetteket: Wittner Mária, 1956-os hőst, országgyűlési képviselőt, Béres József vállalkozót, Melocco Miklós szobrászművészt, a díjat jelképező kisplasztika alkotóját és készítőjét, Bognár Géza ötvösmestert. Külön köszöntötte Hende Csaba honvédelmi minisztert, Roman Kowalski lengyel nagykövetet, Charbel Stephan libanoni nagykövetet, valamint a határon túlról érkezett nemzettestvéreinket. Ezt követően a Szent István-díj emlékérmeit vett át Hisashi Takeuchi, a Magyar Suzuki vezérigazgatója, illetve helyettese, dr. Urbán László, majd Hende Csaba köszöntötte az ünneplő közönséget, s mindenekelőtt Makovecz Imrét.

„Azon a helyen állunk, ahol minden elkezdődött", kezdte beszédét a honvédelmi miniszter, utalva Szent István királyra, aki ezen a helyen született, keresztelkedett, s emelte fel a keresztet és a zászlót, hogy nemzetet, országot építsen. Negyven év alatt lefektette azokat az alapokat, amelyekre mindig építhetünk, s építenünk kell. „Ez a hely arról beszél nekünk, hogy mi minden belefér egy nemzet életébe: dicsőség és gazdagság, s ami ennél fontosabb, a kultúra és a szellem világossága egyfelől, a megmaradásért folytatott elkeseredett, gyakran kétségbeesett, veszteségekkel teli, mégis sikeres küzdelem másfelől, s harmadrészt az újrakezdések, a mindig újrakezdések erős hite, reménye és lendülete." A miniszter ezután az esztergomi hegy s egyben hazánk viharos történelmét idézte föl, mindannyiszor hangsúlyozva az „élet élni akar" gondolatát. Kitért rá: nem az a végső kérdés, honnan származunk, és milyen kulturális értékeink vannak, hanem az, hogy mit tettünk meg egymásért: azokért, akik ránk vannak bízva, mit tettünk ahhoz a nagy egészhez, amit magyar nemzetnek nevezünk.

Hende Csaba aláhúzta: a világot „a munkába belefeledkezett ember" viszi előbbre, s csak akkor emelkedett a nemzet sorsa, ha az értékek kerültek előtérbe. Országépítő Szent István művének számunkra is kötelező érvényű folytatása jelentőségét hangsúlyozta Hende Csaba. „Makovecz Imre az a kiváló férfiú, akinek tisztelete és szeretete gyűjtötte össze az ünneplőket, s azt bizonyítja, hogy mennyi fér egy ember életébe is, mennyi mindent megtehetünk egymásért, a nemzetért", fogalmazott. Makovecz Imre alkotómunkásságát méltatva kiemelte, hogy a művész gondolatisága, organikus, emberléptékű építészete azt hirdeti, hogy összetartozunk: mindig közösségek, alkalmas emberek szerveződtek köré. Világraszóló művei, új utakat megnyitó vállalkozásai mindig példamutatóan végigvitt csapatmunka eredményeként jöttek létre. Művei újra meg újra bizonyították: ha van rá komoly akarat és összefogás, hozzáértés és elszánt munka, akár felkavarva az állóvizeket, sok mindent megtehetünk. Ezután számba vette a makoveczi mű hatalmas tablóját, rajta megannyi világhírű építészeti alkotást.

Hende Csaba elismerően szólt az építész közéleti aktivitásáról is, hiszen mindig ott volt, ahol tenni kellett valamit, amíg meg kellett fogni a munka végét. „De csak addig. Soha nem a sarzsi, soha nem a mikrofon érdekelte, hanem a munka. Nem szerettél soha bizottságosdit játszani, értelmiségi happeningeken elnökölni. Ám mindig számíthattunk rád", fordult Makovecz Imréhez a miniszter. „Összegezve tehát Makovecz Imre élete olyan, amelyre méltán tekinthetünk, s amelyből tanulhatunk, ha a magunk számára keressük az út bejárásának mikéntjét", mondta Hende Csaba, aki mindenki nevében megköszönte Makovecz Imrének, hogy következetesen hűséges maradt a küldetéséhez.

A honvédelmi miniszter köszöntő beszéde után a Szent István-díj díszoklevelét Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap, illetve a Szent István-díj kuratóriumának elnöke, magát a díjat pedig Bihari Antal, a Szent István Emlékérem alapítója nyújtotta át Makovecz Imrének, aki kijelentette: nagy ünnep, nagy megtiszteltetés ez számára nemzetétől, hazájától, és szép összegzése életútjának. Ezért nem is bánja, hogy nincs s nem is lesz már épülete Budapesten, mert járja az országot, a Kárpát-medencét, ahol számos iskolát, templomot épített, amelyekben azt éneklik, hogy „Tebenned bíztunk eleitől fogva". „Ezért tehát: Talpra, magyar!", mondta Makovecz Imre.

Ezután Prokopp Mária művészettörténész professzor méltatta Makovecz Imre személyiségét, életművét, biztatván az építészt újabb alkotásokra.

Fotók: Krasznai-Nehrebeczky Mária

További fotókért kattintson galériánkra!