Bercsényi vagyok!

Az egyhetes út során az első világháború korabeli huszárok és a katonazenészek három francia alakulatot kerestek fel: Hagenauban a második, Metzben a harmadik és Tarbesban az első huszárezredeket.

Nem csak az egységek, de maga a huszár fegyvernem is magyar eredetre vezethető vissza.
A Rákóczi szabadságharc leverése után számos vitéz követte a fejedelmet előbb Lengyelországba, majd pedig Franciaországba. Ismerve a magyar huszárvirtust és a lovasok által elért harci sikereket, XV. Lajos francia király több huszártisztet is megbízott egy-egy ezred megalapításával és vezetésével.

A magyar hagyományok ápolása ezen alakulatoknál ma is tetten érhető. Például – pusztán tradícióból – az aktív állományúak között mindig van legalább egy katona, aki beszél magyarul. De magyar egyenruhákról jól ismert vitézkötés is vissza-visszatérő motívum az ezredeknél. 

A közös történelmi múltat elevenítették fel először Hagenauban, a második huszárezred otthonában. Az alakulat alaprendeltetése a megfigyelés alapú, harcérintkezés nélküli felderítés és információgyűjtés.

Az ünnepélyes zászlófelvonáskor az ezred katonái már a magyar huszárok kíséretében sorakoztak fel. A ceremóniát követően a delegáció tagjai megismerhették az ezred történetét és jelenkori kihívásait. A prezentáció után pedig közelebbről is szemügyre vehették az itt alkalmazott felszereléseket és járműveket.

Metzben található a 3. Esterhazy huszárezred, amelynek alapítója Eszterházy Bálint volt. A szabadságharc bukása után apjával, Eszterházy Antallal (aki Rákóczi tábornagya volt) elkísérték a fejedelmet Törökországba. Eszterházy Bálint itt kapott az alkalmon, amikor is Bercsényi László, a fejedelem kapitánya huszárokat toborzott újonnan megalakuló egységébe, 1721-ben. Tizennégy évvel később XV. Lajos francia király parancsára Eszterházy is megalakította saját huszárezredét.
Az alakulat mai feladatrendszere szintén a felderítés, ám a második ezredtől eltérően az eszterházi huszárok közvetlen harcérintkezés kezdeményezésével mérik fel az ellenséges csoportok méretét és jellegét. Az így szerzett információkat visszajuttatva a hadvezetésnek elrejtőznek és várnak a fő erők érkezéséig.

Mielőtt a múltat felidéző magyar huszárok felkeresték volna Franciaország leghíresebb  huszárezredét, a delegáció részt vett a Yerres-ben tartott Rákóczi-emlékünnepségen. Yerres különleges helynek számított a hazájától elszakadni kényszerülő fejedelem számára, hiszen itt talált rá arra a lelki békére, amit a vallásgyakorlás nyújtott. Franciaországi száműzetésének utolsó két évét (1715-1717) itt töltötte. Törökországi halála előtt írt végakaratában úgy rendelkezett, hogy szívét hozzák el és itt temessék el. Noha hű szolgálói eleget is kívántak tenni a fejedelem utolsó parancsának, a szív és az azt őrző aranyszelence örökre eltűnt, mielőtt célba érhetett volna.

Ennek ellenére Yerres lakói minden évben megemlékeznek a nagyfejedelemről. Nem volt ez másképp II. Rákóczi Ferenc halálának 281. évfordulóján sem. Az emlékére tartott szentmisén Havas István, a brüsszeli magyar közösség lelkésze hangsúlyozta: „ilyen messze földön ápolni nagyfejedelmünk emlékét egy csodálatos lehetőség. A magyarságot erősíti és összetartja. Rákóczi két nagyon fontos üzenettel bír ma is: Istennel a hazáért és a szabadságért! A másik pedig az, hogy megszűnjenek a köztünk levő viszályok és ellenségeskedések, hiszen Rákóczi is azért imádkozott, hogy békesség legyen a magyar szívekben."

„Rákóczi Ferenc a magyar és francia történelem közös kapcsa volt. A mai ünnepség újabb megnyilvánulása az európai értékeknek. Yerres városa nagyon különleges és szép külsőségek mellett ünnepel e megemlékezéseken már hosszú évek óta. Mi, magyarok csak örülhetünk annak, hogy vannak olyanok itt, Franciaországban, akik rokonszenvvel néznek Magyarországra" – fogalmazott Károlyi György, Magyarország párizsi nagykövete a honvedelem.hu kérdésére válaszolva a misét követő koszorúzás alkalmával.

A Rákóczi-ünnepség után a magyar huszárok ismét útra keltek, ezúttal az 1. Bercheny huszárezred otthona, a Pireneusok lábánál található Tarbes felé véve az irányt. Az alakulat nevében az „első" jelző nem véletlen, hiszen valóban ez volt a franciák első huszárezrede. Bercsényi László apjának köszönhetően (aki a fejedelem hű tábornoka volt) már 19 évesen II. Rákóczi Ferenc testőrségében szolgált. A szabadságharc leverése után Franciaországba is követte fejedelmét. Itt érte XV. Lajos király felkérése egy önálló francia huszárezred megalakítására.
Az újonnan formálódó egység alapját a Törökországba száműzött kuruc vitézek alkották, akiket apja, Bercsényi Miklós előzetes beleegyezése után toborzott.

Az ezrednek ma is kiemelkedő helye van a francia hadseregben, igaz, ma már nem lovak hátán, hanem selyemkupolák oltalmában szállnak csatába. A Bercsényi-huszárok ma az 1. huszár-ejtőernyős ezred nevet viselik. Sokban különbözik a korábban bemutatott két egységtől. Míg azok feladatrendszere a felderítésre és információszerzésre koncentrál, addig a bercsényisek az ellenséges terület mögött ejtőernyővel földet érve veszik fel a harcot a szemben álló féllel. Teszik mindezt különleges kézifegyverekkel, felszerelésekkel és légi úton is könnyen szállítható páncélozott járművekkel.

A laktanya közelében található Európa első huszármúzeuma is, ahol a francia történelem valamennyi huszáregyenruhája és számos relikviája megtekinthető. Ezeken felfedezhetők a magyaros motívumok és szabások, ami nem pusztán a véletlen műve.

A francia huszárok a mai napig büszkén viselnek olyan megkülönböztető jelzéseket, mint például a vitézkötést, ami jelvényeiken is vissza-visszaköszön. Mindemellett büszkén vallják ma is, hogy ők a magyar huszároktól származnak. Ezt erősíti az a tradíció is, hogy himnuszuk gyanánt egy magyar dalt énekelnek az ezred ünnepnapjain, magyarul. Harci kiáltásuk is igen kedves a magyar fülnek, hiszen így hangzik: „Bercsényi vagyok!"

Fotó: a szerző felvételei